Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-03-23 / 12. szám

XXIII. évfolyam. Fébjpsb, 1913- ur

i ároiiis 23. 12. szá-m, IVÍIMI k (} 1LÖ \ V Közérdekű lüggetien hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Kgész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Húsvéti elmélkedés. A feltámadás ünnepét ünnepli ma a keresztény világ! Amikor nagycsütörtök reggelén az ércnyelv utolszor érinti a harang oldalát s a harangozó gyerekek kilógatják a torony ablakából a haranghuzó köteleket, a néphit azt mondja: Rómába mentek a harangok és ámulattal hallgatja a harangszó idején a toronyban felhangzó u. n. kerepelő sürü kalapács ütéséit. És amikor nagyszombat reggelén negyvennyolc órai pihenő után újból megszólal a harangok akkordja, fellélegzik és örömmel üdyözli a Rómából hazatért harangok első szavát. Nem tartozunk azok közé, kik a harangok római utazásában hisznek, de igenis azok közé tartozunk, akiknek a harangszó szünete valamely érzéki hiányt jelent s akiknek az első harangszó megint bizonyos jóleső derűt önt a lelkébe. És amikor a kerepelő sürün eső ütéseit hallom sokszor, el-elgondolkozom, el-eltöprengek felette, én Istenem, mekkora idő ment el a világ s I ÁHCZA A pénzbeszedő. Ravenot, aki már tiz év óta volt ugyanannak a banknak a pénzbeszedője, mintaszerű hivatalnok volt. Soha a legcsekélyebb panasz sem merült fel ellene, soha a legkisebb hibát sem találtak a számadásaiban. Egyedül élt, kerülte az uj ismeretségeket, nem járt kávéházba, nem szerette a játékot és igy boldognak látszott, mert nem voltak vágyai. Ha néha valaki kérdezte: — Nem ejti kísértetbe az a sok pénz, ami ugy néha együvé gyül a táskájában ? Ilyenkor egyszerűen csak annyit felelt: — Hogyisne! Az a pénz, ami nem az enyém, az nem pénz. Abban a negyedben, amelyben lakott, mindenki szeplőtelen és a legnagyobb mértékben becsületes embernek ismerte, akihez tanácsért fordultak kényes ügyekben. Egy este Ravenot nem tért vissza a bankba. Akik ismerték, egy pillanatig sem kételkedtek benne, hogy csakis bűntény történhetett, amelynek a derék Ravenot áldozatul esett, A rendőrség vizsgálatot indított, amelyből kitűnt, hogy Ravenot pontosan bemutatta az összes nála volt számlákat az utolsó két óra körül a Montrouge-kapunál és több mint kétszázezer frankot kasszáit ' Lnptulajdonos és kiadó : P 0 L L A T S E K F R I ö Y E S. be az üzletfelektől. Hogy az utolsó helyről hová indult, azt nem tudták. Noha a bank igazgatói, valamint a rendőrség is szinte bizonyosra vették, hogy Ravenot bűnténynek esett áldozatul, a rendőrség mégis végigkutatta még az éj folyamán az erődítmények körüli lebujokat és rejtekhelyeket és sürgős táviratokat küldött az összes határállomásokhoz. Mindezt azonban jóformán csak lelkiismerete megnyugtatására tette a rend őrség, miután egyes jelekből arra is lehetett következtetni, hogy a bűntény, amelynek Ravenot áldozatul eshetett, már régóta elő volt készitve. Egész Parisban csak egy ember vont vállat, amikor ezeket a dolgokat az újságban olvasta: ez az egy ember maga Ravenot volt. Abban az órában, amikor a rendőrség legjobb detektivjei elvesztették a nyomát, ő a külső boulevardokról visszatért a városba és a Szajna egyik hidja alatt polgári ruhát öltött, amelyet már az előző nap odarejtett. Azután zsebébe tette a kétszázezer frankot, pénzbeszedői öltözékéből és táskájából pedig csomagot csinált, amelyre követ kötött és a vizbe hajította. Ennek megtörténtével nyugodtan elment egy szállodába és aludt reggelig. Néhány óra leforgása alatt egy kiérdemesült tolvajjá lett, aki a .legcsekélyebb lelkiismeret-furdalásokat sem érezte. Ha akarta volna, vonatra ülhetett volna i és könnyen áljuthatott volna a határon. — HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. De sokkal tapasztaltabb volt, semhogy azt higyje, hogy néhány száz kilométernyi távolság már elegendő arra, hogy a rendőrség meg ne csipje. Egészen más tervet eszelt hát ki. Reggelre kelve a kétszázezer frankot egy borítékba csúsztatta, amelyet lezárt öt pecséttel, azután egy közjegyzőhöz sietett. — Uram, —• mondotta a körjegyzőnek — a következő dologra kérném. Ébbe a borítékba nagyobb értékeket tettem, amelyeket biztonságba szeretnék helyezni. Igen nagy útra kell mennem, amelyről nem tudom, hogy mikor térek vissza. Önnek adom hát át megőrzés végett ezt a borítékot, azt hiszem, semmi akadálya sincs annak, hogy ezt elvállalja. — Nincs, — felelte a közjegyző, — majd adok róla elismervényt. Ravenot először helybenhagyta, azután pedig gondolkodni kezdett. Elismervény 1 Mit csináljon azzal ? Azt is el kell majd valahová rejtenie ! Csak baja lehet, ha elfogadja az elismervényt. Némi habozás után tehát igy szólt: — Istenem, egészen egyedül állok ezen a világon, nincs se rokonom, se barátom. Az ut, amit meg kell tennem, nagyon veszedelmes. Lehetséges, hogy az elismervényt még elveszteném, vagy tönkremenne. Hogy a dolog mégis rendben legyen, — az ember nem tudja, ki fog élni, ki nem, — nem helyezhetné el ezt a papirost az irataz emberiség feje felett, mekkorát haladt a tudomány, a művészet, az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság, mekkorával bővült, tágult az emberek lát és ismeretköre azon idő óta, amikor az első szent egyházba két fadarabnak egymáshoz való ütése utján hivódtak a hivők ; de vájjon, hogy állunk magukkal az emberekkel, a társadalmi viszonyokkal, vájjon ezek javultak-e és akként van e a világ és az emberek erkölcsi és lelki világa berendezve, a miként azt az idvezitö tanai voltaképen előírják ? —- Tamás vagyok benne. Ha jó tanácsra van szükséged, — olvastuk valamikor valahol — ne fordulj érte baráthoz, hanem ellenségedhez s a mit ez tanácsol, tedd annak — ellenkezőjét. Ugy látszik, a mai kor, a mai világ, a mai emberek nem ezt az okos kodást követik, hanem a legjobb barát, a valláserkölcsiség adta tanácsnak teszik az ellenkezőjét. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, alapgondolata, támasza, talp és záróköve az összes vallások tanainak, akár a keresztény, akár a zsidó vallást nézzük is. Nos és mit látunk ha körültekintünk ? Éppen az ellenkezőjét annak, amire az irás tanítja az embereket. A felebaráti szeretnek semmi nyoma, helyette önzés, gőg, irigykedés, boszuvágy és gyűlölködés az egész vonalon. Szítják a gyűlölködés tüzét, hogy lángjánál maguk melegedhessenek, szidják embertársaikat és leszólják őket a hátuk mögött, de cirógatják és áldják őket, ha szemben állnak velünk. Beszélnek fitymálva fekete lelkekről, sötétség lovagjairól, ha némelyeknek nincsen kedve társaságukkal egy követ fújni, de akiket rögtön kineveznek a felvilágosodottság fáklyavivőinek, a legfehérebb lelkeknek, amint azoknak nimbuszát, tudását és tekintélyét saját külön önző czéljaik szolgálatába kívánják szegődtetni. Koczintanak, brúdert isznak, ölelkeznek, csókolódznak és kezet szorítanak — a legjobb barátságra. Otthon a markukba nevetnek. El-elmennek ide is, oda is, el-el látogatnak ebbe a társaságba, abba is,