Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.
1913-03-16 / 11. szám
ter felfogását ebben a kérdésekben, meg vagyunk róla győződve, hogy a rendezett tanácsú városok sérelmét is orvosolni fogja s nekik is megadja azt a kedvezményt, amelyet a törvényható sági városoknak nyújtani szándékozik. A magyar népnek volt alkalma a zöldségkertészkedésnek hasznáról és jövedelmezéséröl a hazánkban elszórtan mindenütt található bolgár kertészek müköuv'sénck figyelői unel váló kisérése utján közvetlenül meggyőződni. Csodálatos/ hogy a magyar nép ez az elsősorban agrikullur nép a termelés ez ágával alig foglalkozik. E körülmények indokát abban találjuk, hogy a népünk ugy szokásaiban, viseletében, mint a megélhetési források kultiválásában és felismerésében eléggé konzervatív, de másrészt abban is, hogy a rendelkezésére álló területek ma még olyan kiterjedésüek, hogy nincs arra kényszerítve, hogy ed digi szokásain változtasson s végül abban, hogy a legutóbbi 15—20 év alatt fejlődésnek indult s ma már virágzó szőlőtermelés a homokos vidékeket tekintve, eddig egyáltalán nem használt területeket vont be a termelésbe s a munkás anyagot erősen lekötötte. De az élelmiszerek folytonos drágaságát tekintve, már nagyon is itt van i az idö ; hogy a zöldségtermelés is fel karoltassék. Kétségtelen, hogy a legegészségesebb irány az, amelyet a közügyek intézői az élelmiszerek árainak a normális értékre való leszállítása és a termelés bősége érdekében követnek. Jól és olcsón élelmezett ország lakossága ugy az adó, mint a kultura és a hadviselő képesség tekintetében a leghálásabb alany. Törökország szomorú példája mutatja, hogy a rosszul táplált hadsereg az állam bukását okozza. Az államilag segélyezett élelmiszereket termelő telepek közvetve dúsan visszafizelik az államnak az értük hozott áldozatot, de másrészt emelik a polgárok jólétét is s ezek azok a hasznos be fektetések, amelyek minden tényezőnek hasznára és előnyére válnak. Figyelmeztetjük azonban a városokat, hogy ezeket a telepeket nem a földm. kormány, hanem a városok lé tesitik s csak ha a miniszter által meg szabott feltételeket betartják, akkor várhatják azt, hogy a kormány mérsékelt segélyben részesili. (Pl. műszaki berendezés, mérsékelt anyagi támogatás). A létesítés költségei, a földterület megszerzése slb. tehát a várost terheli, öt illetvén viszont a jövedelem is. A városi reform sürgőssége. A városi élet voltaképpen csak legújabban visz vezető szerepet nemzeti fejlődésünkben. A népképviseleti alkotmány behozatala óta fokozatosan emelkedik a városok súlya és befolyása. A nagyobb arányú, öntudatos városfejlesztés azonban mindössze az utolsó évtized munkája. Sőt a vidéki városok erőteljesebb fejlődése még ilyen rövid múltra is alig tekinthet vissza, mert a főváros felszívó és absorbeáló erejével szemben az egészséges decentralizáció iránya, az a törekvés, mely mennél több kulturális és közgazdasági gócpontnak a vidéken való létesítését és erősítését tekinti céljául, alig egy-két évtizede tud hatályosabban érvényesülni. Napjainkban már mégis azon a ponton tartunk, hogy a köztudatba beette magát annak a felismerése, hogy a városi élet nagyobb arányú és erőteljesebb kifejlesztése sine que nonja nemzeti fellendülésünknek. A város a leghatalmasabb magyarosító tényező. Egy tekintet né pesedési statisztikánkra, a cyklikus népszámlálási adatok legegyszerűbb aritmetikai összehasonlítása meggyőzhet mindenkit arról, hogy felszívó erő csak városainkban van. Asszimiláló képességünk sajnálatos hiányán csak ujabban javítanak örvendetesen a városok. Budapesttől kezdve sok vidéki városunkban végig számos példáját tudjuk ma már felmutatni annak, hogy a magyar kultura és a magyar nyelv a városokban igenis határozottan beolvasztó képességgel bír, a városokban van asszimiláló erő, sok városokban az idegen nyelveket éz fajokat fokozatosan felszívja a magyar faj, beolvasztja a magyar kultura. De ettől eltekintve is, hogyne kellene városainkat minden,áron istápolnunk, midőn a város a kultúrának, továbbá az ipar és a kereskedelemnek igazi otthona, fejlesztője. n iW P —P HPp ij UilL Mi l'JMJp iII m uu mM uw* nm m — Ugy vegye, hogy ez biztosan nyer. — Nyer ? Mennyit ? — Százezret, kétszázezret. — No, annyi nem kell. — Hát? — Csak húszezer forint. — Csak ? Az meg éppen holtbiztos. Különösen ha kettőt vesz. Mert ebből a fajtából minden második sorsjegy nyer. Hát ha az egyikre nem jutna, ott a másik. Miska hát vett két darabot s mikor kialudta a mámort s látta a sorsjegyen a tenger számot, megnyugodott, hogy az ügynök igazat mondott. — Nem hiába volt neki olyan böcsületes képe. Egy hét se lelt bele, az ügynök lihegve rohant a műhelybe. — Mit mondtam ! Mit mondtam! Megnyerte a húszezer koronát. — Koroná-á-á t? Sz az ur forintot ígért. De ilyen csalás 1 Törvény elé viszem az urat. Egy iszákos, vén legény, egy porczió pálinkáért kiguritotta a handabandázó vigéczet s Miska busán kalapálta tovább a talpbőrt. A nagy veszteség a szivét sorvasztotta. Álmatlan éjszakákon egyre azon törte a fejét, honnan végye a másik 10,000 forintot, amivel megcsalták ? Legjobb volna a pénzt nagy kamatra kiadni. De kinek? Nem mindenhol biztos. Másnap meghallotta, amint az első emeleti tanácsos ur a házmestertől halasztást kért a hátralékos lakbérre, (helyesebben ráparancsolt, hogy várjon), mert az idei termés rosszul ütött ki. Miska tülelt: — Mit? Földje van? Ez ur! Rossz termés után jön a jó termés, jó termésből pedig lehet fizetni. Másnap illően kifésülködött s becsengetett az első emeletre. A tanácsos ur fanyarul fogadta. — No, mi az? Miért alkalmatlankodik? Miska előadta. Erre már feltette a tanácsos ur a monokliját. — Ja ? Ön az ? A szerencsés czipész ur a házból ? Tessék beljebb. Csak bátran a szőnyegre. Rágyújt? Erre. Ez havanna. Hamar megegyeztek félévre 30 perczentbe. Miska ugyan csak húszat kórt, de a tanácsos ur, mikor már zsebében érezte a pénzt, ráadott még tizet. Harminc percent! Miskánál boldogabb ember nem volt Budapesten. Vígan kalapálta a talpbőrt és fel se vette az öreg legény gyakori szurkálódásait, hogy p. o. — Disznó az olyan milliomos, aki még egy porczió pálinkát is sajnál a szegény embertől. Lejáratkor bekopogtatott az első emeletre. — No, mi az ? Miért alkalmatlankodik ? — Instállom, az interes miatt. — Ja, ön az ? Most nem lehet, barátom. A birkáknak valami bőrbaja van. Kihull a gyapjúk. Nem lehet nyírni. — Majd ősszel a disznókból. Inkább adok még 10 perczentet. Ősszel sertésvész molesztálta a mongoliczákat: ujabb 10 perezent. Miska végig ujjongta a gazdasági balesetek legraffináltabb skáláját s minden baleset ujabb 10 percentet jövedelmezntt neki. Végre együtt volt a 100 perczent, amiről tndta már, hogy az 10.000 pengőt ér. A házmester deák fia megesküdött rá. Alapitatott 1864 ben. -vicié^s: legrégi"bl3 és legn.agyo"blD o±_pőüzleto_ Alapittatott 1864 he n Manheim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab czipőrakíára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. —- Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. «•»= Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =
