Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-03-16 / 11. szám

yyill- évfolyam_ ZPórpEt, 1913. in á,=ro±-CLS IS. 11, szám. mm 0 \ V Közérdekű tüggetSevi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Hlgész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Lap tulajdonos és kiadó : POLLA T S E K F ÍUGY E S. HIRDETESEK E8 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Városi zöldsé Már említést tettünk a földmivelés ügyi miniszternek ama tervéről, hogy a városok közelében kertészeti telepeket szándékozik létesíteni. A miniszter most megkereste a törvényhatósági joggal felruházott városokat, hogy nyilatkozzanak, hajlandók volnának-e ilyen telepet fellállitani, amely esetben bizonyos állami támogatásra számithatnak. Amennyiben a város közönsége egy városi zöldségtelep létesitését elhatározná s e célra megfelelő területtel rendelkezik, hajlandó volna a miniszter a zöldségtelep műszaki berendezéséhez szükséges költségeket tárcája terhére elvállalni, továbbá a telepet mér sékelt anyagi támogatásban részesiteni, föltéve, hogy a város tanácsa a telepen magyar származású állandó munkásokat alkalmazna oly célzattal, hogy azok a zöldségtermelésben a teljes jártasságot megszerezzék. Az ily módon kiképezett munkásokat azután csoportokban oly városok mentén szándékozik a miniszter letelepíteni, amely városok élelmezési viszonyai a zöldségtermelés fokozását teszik szükségessé, vagy ahol a szükségletet idegen termelők födözik. A miniszter e csoportok letelepítését nemcsak élelmezési szempontból tartja fontosnak, de fontosnak tartja a kertészet fejlesztése szempontjából is, mert kétségtelen, hogy a telepek karöltve az érdeklődő gazdaközönség kellő kitanitásával, idővel virágzó kerti telepek létesítésének alapját vethetik meg. A városi zöldségtelepek létesítésénél tehát a fősúlyt a telepen alkalmazott magyar munkások kiképzésére óhajtja fektetni a miniszter, mert ily módon volna leginkább elérhető az a i cél, hogy a zöldségtermelést az országban megkedveljék és^ meghonosítsák. Amennyiben a városok megfelelő és zöldségtermelésre alkalmas terület állna rendelkezésre és a vázolt föltételek mellett hajlandó volna egy városi zöldségtelepet létesíteni, fölkéri a miniszter a város tanácsát, hogy e tekintetben mielőbb nyilatkozzék. Nagyon csodálkozunk a miniszter eljárásán, hogy a városokat nem a mu tatkozó szükség és a célszerűség, hanem a közjogi állásuk szerint válogatta ki s igy felhívást a r. t. városokhoz nem intézett. A „Városok Lapja" igen helyesen jegyzi meg, hogy ezen felhívás nemcsak a törvényhatósági városokhoz, de a rendezett tanácsú városokhoz is kibocsájtandó lett volna, amihez hozzá tehetjük, hogy annál is inkább, mert épen a rendezett tanácsú városok azok, amelyeknek lakossága sokkal nagyobb arányban foglalkozik földmiveléssei, mint a törvényhatósági városoké. Már pedig az állami segítség mellett fölállítandó zöldségtermelő telepeknek nemcsak az a céljuk és hivatásuk, hogy a lakosságot olcsó élelmiszerhez juttassák, hanem az is, hogy a lakos ság megismerkedjék az intenzív zöldségkertészkedés feladataival és teendőivel s hogy közvetlenül tapasztalva lássa és megfigyelje, hogy a kis földön szorgalommal és szakszerű munkával milyen nagy eredmény érhető el. Ismerve a földmivelésügyi miniszC^ TÁKC.ZA. ^O Miska földet vesz. A Miska gyerek tizenkétéves lehetett, mikor paraszti sorban lévő apját holtan hozták haza az uri kaszinóból. Sokat ivott. Megcsapta a szél. Az öreg Mihály első gazda volt a falu ban, hat pár ökör járt vályúra az udvarán. Kaszával kapával nem törette fel a tenyerét, csak parancsolgatott a béreseknek a gőgös, nagy, mahomet ember. Paraszti tenyérrel soha nem parolázott, csak úrfélével komázott, azt is megválogatta, mióta a követválasztáson a főispán is lekezelt vele. Mikor elföldelték, kisült, hogy drágába került az urakkal való „paksziózás" : mindenüket elvették. A Miska gyerek — mikor senki se látta, — a földimádó magyar paraszt fanatizmusával csókolgatta az anyaföldet és sirva búcsúzott a fehér akácczal felbokrétázott szérűskerttől, a keréknyomókkal kicifrázott udvartól. Azután vette a kis batyuját és szomorúan kullogott a szekér mellett, melyre felrakták, amit az egzekutor urak el nem vehettek : az anyja tulipános ládáját, dun náját, apró-cseprő alkalmatosságát. Jöttek a szomorú napok. Miska egyedül gubbaszkodott a hideg padkán, mig az anyja mosásból, takarításból késő este hazavetődött. Ilyenkor nagy gondolatok forrtakfőttek kis koponyájában. Hogyan szerezhetné vissza a tornáczos házat, muskátlis kertet, vadvirágnak tarka-barka özönével telehintett mezőket ? Egyszerre felragyogott az arcza. Megvan 1 Este ki is rukkolt vele. — Édes szü'éra ! — No! — Én visszaszerzem a „miénket". — Hogyan, te ? — Vigyen be Miskolczra. Csizmadia leszek. Sok pénzt keresek. Hát ugy. — Bolond, te. Egy milliónyinál is több kellene arra. — Hát mennyi? — Húszezer pengő. Szegény öreg anyóka büszkén megnyomta a szót. Mert ha most másé is, de az övék volt s a húszezer csak húszezer igy is, ugy is. Miska bátorságát a rettenetes nagy szám korántsem lohasztotta le. Irt ő már az iskolában nagyobb számokat is. Legfeljebb többet fog dolgozni. Miska hát csizmadia lett, sőt utóbb czipésszé raffinálódott. Élt hagymán, kenyéren s húszéves korában már 300 forintja volt a takarékban. A katonáskodástól módfelett rettegett, mert három évig semmit sem vihetne a takarókba. Félelme alaptalan volt, mert a főorvos a sorozáson kimondta a beesett mellű emberre: — Végleg alkalmatlan! Boldogan ment be egy korcsmába s életében először berúgott. Egy ott őgyelgő sorsjegy vigécz a csókolódzó kedvű embernek sorsjegyet kínált: f^tf* r^ftiC* '^AjT* * "^-j MEGNyiLT // f ii / rotos- es divatáruháza.