Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-01-12 / 2. szám

X^IH- évfoly am. Pápa, 1913. jan-aár 12. £2. szébTX) PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: évro 12 K, félévre, 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ^ra 30 fillér. Laptulajdonps és kiadó : POLL A T S E K'« F R I G Y E 8. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. A közvágóhídi munkálatok felülvizsgálata: Tudvalevő, hogy a közvágóhíd fe­lülvizsgálására a képviselőtestület egy bizottságot küldött ki, amely vélemé­nyes jelentését, a teherpróbáról szóló kimutatását és a bizottság költségjegy­zékét most terjesztette be. A bizottság tagjai voltak Beke József kir. műszaki főtanácsos vezetése mellett : Molterer János, kir. főmérnök, Kristó.ffy Gyula, Máv. főmérnök és Deli Béla kat. felin. felügyelő. A városi tanács a szakértői bízott ság véleményes jelentését tárgyalva, erre vonatkozólag a képviselőtestület­nek a következő javaslatot teszi : „A városi tanács a folyó évi dec. 8 án megejtett vizsgálatról beterjesztett véleményt a képviselőtestület elé ter­jeszti tudomásul vétel végett. Minthogy azonban a vizsgálat alkalmával meg­állapittatott, hogy a vasbetonszerkezet­ben a vasbetét méretei és tervszerű beágyazása ellenőrizve nem lett, noha ettől nagy mértékben függ a vasbeton teherbíró képessége, mely utólag már anélkül nem konstatálható, hogy na­gyobb bontások ne eszközöltessenek, amelyek a vasbeton teherbírási képes­ségének csökkentésére esnének, igy a teherbírási képességnek legfontosabb lé nyezöi: a vasbetétek megvizsgálhatók nem voltak. Minthogy továbbá a megvizsgált vas- és cementanyag minősége próbák­kal nem ellenőriztetett, továbbá miután a betonkészitéshez bányakavics hasz­náltatott mosás nélkül, minek követ­keztében a cement a kavicshoz nem mindenütt jól tapad, úgyszintén a szi­lárdság megállapítására munkaközben készített próbakockák valamely kisér leti állomáson való eltörésével nem let­tek megállapitva. Minthogy végül a fentiek szerint a vasbetonmunkálatok ellenőrizve nem lettek, noha arra a nem speciálista mérnök is kellő szaktudással rendel­kezik s igy a város érdekei kellőkép meg nem óvattak, habár a városi ta­nács 1858/912. sz. tanácshatározattal, majd az 1939—912. sz. határozattal utasitotta a városi mérnököt a vasbe­tonmunkának lelkiismeretes ellenőrzé­sére, ezek alapján a városi tanács a városi mérnök ellen a fegyelmi vizs­gálat elrendelésére a polgármestert uta­sítja annak dacára, hogy a megejtett vizsgálat oly nagyobb fokú mulasztásokat nem tapasztalt, amelyek súlyosabb kövei­kezménnyel járnának és az építmény hasz­nálhatóságát befolyásolnák. Megnyugvással vette a tanács tu­domásul, hogy a próbaterhelések alatt csak igen csekély behajlás mutatkozott minden repedés nélkül a vasbeton mun­kán s igy a próbát sikeresen kiállotta, ami a vasbetonszerkezet szilárdsága mellett tett tanúbizonyságot. Tekintettel arra, hogy a bizottság a tetőn, a támasztó falak közelében, ezekkel párhuzamosan több helyen haj­szálrepedést talált, noha ezek a szer­kezet teherbírására befolyást nem gya­korolnak, mindazonáltal a végleges át­vétel alkalmával ezek ujabb megvizs JvÁR C Z A. ; -^O Abdátta. ' ' . : Abdalla Bozzoni őrnagyarab -legénye rendíthetetlen hűséggel ragaszkodott gazdá­jához, akinek életét köszönhette. Vagy három öve annak, hogy az őr nagy egy gyakorlatról hazafelé lovagolva, megállt az útjába eső csődület mellett. Abdalla fölött ítélkezett bennszülött bírósága. És miután főbenjáró bűntettel volt vádolva, — a szokásjog alapján — halált mondtak ki rá. Már-már a végrehajtáshoz készültek, miután senki sem volt hajlandó a halálraítéltért megszabott összeget megfi­zetni. Ekkor érkezett a csoporthoz Bozzoni őrnagy, aki jószivü ember lévén, lefizette a szepegő ifjúért a váltságdíjat és igy azt magának követelhette., Abdalla örömmel követte megszaba­ditóját és attól fogva igyekezett annak gon­•dolafcaitvisu eltalálni. . A gazda.-és legénye évek multán ugy összeszoktak,, hogy az őrnagynak eszébe sem jutott,'-m-ég^i háború kitörése után sem, hogy legénye hűségében kételkedjék. De Abdalla éppenséggel nem is osz­tozott a. fajgyűlöletben egész addig, amig úgyszólván a szeme láttára nem húzták föl tulajdon apját elrettentő példaképpen, valami csekélységért. Bár gazdája ezután is szent volt előtte, de ettől fogva minden egyebet, ami olasz volt, gyűlölt. Ez idő után gyakrabban megjelent Ab­dalla kimenő napjain a titkos összejövete­teleken, ahol fajtái az olasz veszedelem el­hárítása fölött tanácskoztak. Egy már félig rommá lőtt, elhagyott ház pinczéjében jöttek össze a Dernában visszamaradt és színleg behódolt arabok; ahol ügyes tervszerűséggel beszélték meg a teendőket és ekként állandó titkos össze­köttetést tartottak fönn a harczoló beduin törzsekkel, amelyeket pontosan értesítettek az olaszok hadállásairól és hadi terveiről. Ünnepnap volt. Abdalla belépett a pincehelyiségbe, ahol, bár előkelő arabok is voltak már jelen, mégis bizonyos ünnepélyességgel fogadták, mert tőle, mint Bozzoni őrnagy belső em­berétől, sokat vártak és fontos feladatokkal óhajtották megbízni. Derna fekete nábobjn, Abdul Rezak vezeti az ülést, körülötte a földön az össze­esküvők. Rezak Abdalla felé fordul és sza­vait hozzá intézi : — Hammeda bea Abdalla, lépjél kö rünkbe és esküdjél Allah, a minden tudó szakállára, mikép igaz ügy vezérelt közénk és kész vagy-e a te testeddel és lelkeddel hazád szolgálatába szegődni. — Esküszöm neked az apám ártatla Csermá vegyészeti ruhatisztító fiók-intézete PÁPÁN, Fő-utca. Értesítem Pápa város és vidéke nagyérdemű közönségét, hogy pápai fiókintézetem vezetésével oly egyént bíztam meg, ki előzékenységével és szolgálatkészségével a n. é. közönség igényeit minden tekintetben kielégíteni fogja. A n. é. közönség pártfogását /p Q . kérve, maradtam tisztelettel ^XJ^maK ^JUSWaV.

Next

/
Thumbnails
Contents