Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-03-02 / 9. szám

alatt folyt le a második est, melynek műsora hangverseny számokból és „Scherezáde" látványos revűből állott. A műsor elkezdése előtt dr. Kőrös Endre a vezetőség nevében kijelentette, hogy a műsorban változás állott be, amennyiben Gergely Erzsi énekesnő akadályozva volt Pápára eljönni és helyette régi ösmerősünk Cholnoky Margit énekesnő fog szerepelni. A műsort K i s József és Maurer Ilona zongorajátéka nyitotta meg, kik két zongorán Liszt „Magyar Fantázia" c. szerzeményét remek kivitelben mutatták be. Már rég hallottuk Kis Józsefet ily remek technikával kezelni a zongorát mint ez alkalommal. Zajos tapsok közepette lépett az emelvényre Cholnoky Margit, kinek remek althangját már volt alkalmunk megdicsérni. Kis József diskrét zongora kísérete mellett egy remek műdalt adott elő a közönség zajos tapsai kíséretében. A tapsok elhangzása után dr. Kőrös Endre hatásos szavalatában talált élvezetet a közönség, ki saját fordításában Wildenbruch „A boszorkány dala" c. balladát szavalta el zajos tapsok keretében. Ezután újból <C>h o 1 n o k y Margit kedves és csengő hangjában gyönyörködtünk, ki saját zongorakisérete mellett néhány szentimentális dalt remek színezéssel énekelt. A tomboló tapsokra ráadásul még két dalt kellett énekelni. Végül „Scherezáde" látványos revü lett bemutatva. Szereplők voltak: Szabó Imre, Salamon Edit, Ress Irén, Csizmadia Irén, Gyurácz Linus, Hajnóczky Margit, Bélák Rózsi, Cseh-Szombathy Flóra, Horváth Irén, Kálmán Irén, Kiss Mici, Tompa Bözsi, Schőnfeld Edit és Nyárády Margit. Utóbbi énekével nagy hatást ért el. Az összes szereplők festői török jelmezben voltak és az egész előadás kápráztató látványt nyújtott. A darabban előforduló táncot Mérő József tánctanító rendezte és tanította be, a zongorakiséret K i s József zongoratanárt dicséri. Előadás után a közönség nagyrésze a Kaszinó helyiségében társasvacsorára gyűlt egybe, melyen mintegy 120-an vettek részt. Asztalbontás után Füredi zenéje mellett táncra perdült az ifjúság és rendkívül kedélyes hangulat közepette a társaság ugy hajnal felé oszlott szét. A társasvacsorán a következő hölgyek vettek részt: Asszonyok: Bélák Lajosné, Bottka Jenőné, özv. Brankovics Józsefné, Csikvándi Ödönné (Csikvánd), Csizmadia Lajosné, dr. Cseh-Szombathy Lászlóné, dr. Domonkos Gézáné, Erdélyi Zoltánné (Budapest), Faragó Jánosné, Galamb Józsefné, Hanauer Zoltánné, Hajnóczky Béláné, Jankó Lászlóné, dr. Kőrös Endréné, Kodolányi Árpádné, Kis Tivadarné, özv. Mihályi Gézáné, Mihályi Istvánné (N.Dém), özv. Mészáros Ernőné, Noszlopy Istvánné (Téth), Ömböli Aladárné (L.-Patona), Pataki Béláné, Pozsgay Miklósné (L.-Patona), Remete Aladárné, Sült Józsefné, Stausz Kornélné, Salamon Ferenczné, Sípos Józsefné, Sándor Pálné, Tar Gyuláné, özv. Tompáné, Vaszary Gyuláné, Özv. Valkóné, özv. Wlaszatyné," Zathureczky Mártonná. Leányok: Bélák Rózsi, Bottka Emma, Berényi Rózsi (Z.-Szt.-Gróth), Csizmadia Irén, Cseh-Szombathy Flóra, Cholnoky Margit (B.pest), Forster Irén (Torontál Udvari), Gyurátz Linus, »Hanauer Bözsi és Mici, Hajnóczky Margit, Hirsch Margit, Kálmán Irén (Saág), Kutassy Mária, J<Iuge Alice,'Mihó Ida, Nyárády Margit, Ömböli Margit (L.-Patona), Salamon Edit, Tompa Bözsi, Tuba Erzsébet, Závory Teréz, Zsilinszky Valéria. A Jókai kör vezetősége valóban büszke lehet ezen két estély fényes sikerére. intézeti ügyészt, á jegyzőkönyv hitelesítésére pedig dr. Lukács 'Vilmos, Koritschoner Vilmos és Sági Sándor szövetkezeti tagokat kérte fel a közgyűlés hozzájárulásával. A felolvasott igazgatósági jelentés közli, hogy a lefolyt év ugyanazon rohamos emelkedést mutatta és hogy az üzleteredmények az intézet erős fejlődéséről és haladásáról tesznek tanúságot. A zárszámadás adatait vizsgálva megállapítjuk az intézet iránt mutatkozó bizalom és népszerűség további fokozatos erősbödését. A lefolyt évben folyósittatott 260730 korona kölcsön és előleg, amely összeget hozzáadva a mult évre kamatozó 957662 koronát kitevő kötvényállományhoz, a kihelyezett összegek 1218392 koronára rúgnak. Az évi mérleg 82585 kor. 94 fillér nyereséget mutat ki, amelyből a most feloszló évtársulatra 37933 K 48 fill. haszon és igy egy-egy betétrészre — a beiratási díjon kívül — 15 kor. 70 fillér esik. A közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette az igazgatóság jelentését és elfogadta a feloszló VI. óv társulatnak a nyereség felosztására vonatkozó javaslatát. A zárszámadás és mérleg előterjesztése után Lázár Ádám felügyelő-bizottsági elnök olvasta fel a felügyelő bizottság jelenlését, amelynek tudomásul vétele után a közgyűlés a felmentvényt minden irányban megadta. Ezután elnök bejelentetette a XI. évtársulatnak 3736 törzsbetétrésszel történt megalakulását, amit a közgyűlés örvendetesen tudomásul vett. Ekkor Hajnóczky Béla állott fel szólásra, hogy a szövetkezet fennállása 10 ik évének jelentős fordulópontjánál, tolmácsa legyen az egyesület érzelmének és utalván arra, hogy az intézet immár XI ik óvtársulatát alakította meg Harmos Zoltán elnöknek 10 munkás évét méltatta azzal a becsülés sel, amely joggal kijár annak, aki komoly tudással és ernyedetlen szorgalommal szolgálta ezen idő alatt a vezetésé-re bizott intézetet. Méltatta benne azt az örökké agilis ós a munkában mindig fiatal tisztviselőt, mert — úgymond — az ő munkája, nehéz és gondos munkájának gyümölcse, hogy a kedvezőtlen és kezdetleges viszonyok közt létesített intézetet, — városunk gazdasági és hitelérdekeinek ezen fontos tényezőjét megteremtette, tekintélyhez és erőhöz juttatta, ennek czélját bensőséggel, idealizmussal és jó szivével szolgálta. A közgyűlés nevében hálával és elismeréssel adózik ezen áldásos tevékenységért ugy az elnöknek, mint a vele kezdettől fogva együtt működő, — az elért sikereket lelkiismeretesen előmozdító dr. Hirsch Vilmos intézeti ügyésznek. Szivből fakadt éljenzés kisérte e beszédet és az a lelkesedés, mely e

; méltatás nyomán spontán erővel tört ki, összefolyt azzal a bensőséggel, szeretettel és igaz tisztelettel, amellyel a közgyűlés.: elnökét ünnepelte. Elnök mélyen meghatva, leghálásabb köszönetét fejezte ki a megtiszteltetésért, elhárítván magáról a neki irnputált érdemeket, mert — úgymond — ha visszatekint a lefolyt 10 évre, nem lát mást, mint szakadatlan láncolatát az igazgatóság nagy, erős ós megfeszítő munkásságának, a közügy-, a mások érdekében. Egyben arra kérte az egyesület tagjait, hogy szives jóakaratukat és bizalmukat tartsák meg iránta a jövőben is, biztosítván őket arról, hogy őszinte szeretetének és ragaszkodásának erős szálai és kapcsai kötik őt az intézethez ós a szövetkezet minden tagjához. Ezután előterjesztette elnök az egyesület tiz éves fennállása alkalmából létesített tanulmányi ösztöndíj alapítvány alapAlapitatott" 1864 ben. .A. legrégi b b és legnagjro b fc> cipő üzlete. Alapíttatott 1864 ben, Manheim Ármin, ezelőtt Altstadter Jakab czipó'raktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, bol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-mmka) kiváló gond lesz forditva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. = Városunk két pénzintézete tartotta a mult hét folyamán évi rendes közgyűlését, melyekről a következőkben számolunk be : A pápai „ önsegélyző Egyesületi Szövetkezet" közgyűlése Városunknak ezen népszerű pénzintézete február hó 23 án tartotta X. évi közgyűlését saját helyiségében Harmos Zoltán elnöklésével. A közgyűlésen több ezer törzsbetétrészt képviselő nagyszámú érdekeltség jelent meg. Elnök bejelentette, hogy a közgyűlés összehívását szabályszerüleg közzétette, megállapította ennek határozatképességét és a tanácskozást megnyitotta. A jegyzőkönyv vezetésére dr. Hirsch Vilmos Könyörgése olyan őszinte, igaz és megható volt. Egy haldokló utolsó könyörgése l • A jó Isten is meg fogja bocsátani, ha vétkeztem, de ígéretet tettem a haldokló nőnek és most azért jöttem ide, hogy igéretemet beváltsam ! Jacques le Hallier melegen megszorította az öreg plébános ránezos kezét. Meg indultán, sápadt arcczal hallgatta szavait, mintha szégy.elte volna ifjúkori könnyelmű ségéf, pedig a plébános "izgaloft előadásában aiig, tudta emlékezetébén annak a nőnek a nevét kihámozni, aki az űtojsQ sóhajában is csak róla emlékezett, riieg szenvedélyes szerelemmel. Hiszen azóta hány nő keresztezte már útjait? Parányinak, nyomojultnak érezte magát a megíeiídrtp hőség nemes példájával szemben. — A szegény asszony, — igy folytatta az abbé, — egy kissé megnyugodott, amikor megígértem neki, hogy áz utolsó kívánságát is teljesíteni fogom ós mikor elláttam az utolsó szent kenettel, lehunyta szemeit és többét fel sem nyitotta. — Főtisztelendő ur, —mondta Jacques — ön nemesen cselekedett, amikor a szegény asszonytól nem vonla meg a vallás utolsó vigaszát. — Köszönöm elismerő szavait, uram ! Csak kötelességemet teljesítettem, és most nyugodtan távozhatom! — mondta a plébános és ezzel az ajtó felé indult, miközben utja az íróasztal mellett vezette el. Jacques a szégyentől kipirult arcczal hirtelen az asztal elé állt, hogy a távozó lelkész

1 meg ne láthassa a félvilági hölgyek, színésznők és tánezosnők diszes keretekbe foglalt arczképeit. Borzasztó lett volna a szegény, jámbor plébánosra nézve az a tudat, hogy a szerencsétlen asszony halála a könnyelmű világfit egészen hidegen hagyta. Jacques pedig érezte a kötelezettséget, hogy meghagyja ezt az istenfélő, önfeláldozó embert abban' a- hiedelemben, hogy jól- tett vele akkor, amikor a haldokló utolsó üzenetét elhozta neki. — Köszönöm, főtisztelendő ur, — igy szólt hozzá mély megindulást színlelve — olyan vigaszt nyújtott nekem, amely egész életemet fel fogja melegíteni, mert a halott utolsó üzenete elviselhetővé teszi végtelen fájdalmamat, mert én is szerettem őt mindenekfölött . . .