Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-12-21 / 51. szám

3ZX1IXI. ó-y-foly-a-m. [E^áirpa., 1913. december 21. 51. szám Közérdekű íüfjijetlen hetilap. — MegjeSenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : fígész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K- Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLL A T SEK FRIGY E 8. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Most a, téli szezon közeledtével városunk igazi társaséletéröl időszerű újra feleleveníteni a mi társadalmi viszonyaink témáját. Soha el nem koptatott téma ez, mert e viszonyok soha nem javulnak, söt egyre kedvezőtlenebbé válnak. Nem hisszük, hogy létezik vidéki város még Magyarországon, ahol oly széttagolt, széthúzó volna a társadalom mint Pápán. Azaz, hogy igazabban be széljünk, Pápának nem is egy társadalma van, hanem annyi, ahány klikkje. Ezek a klikkek ugyanis annyira széthuzók egymástól, hogy az egymáshoz való viszonyuk nélkülözik mindazon tulajdonságukat, amelyek alapján őket együttesen társadalom névvel illethetnök. Hogy hányféle klikk existál városunkban azt részletesen ki nem fejthetjük, mert akkor megközelitenök a személyeskedés határát: annál kevésbé nevezhetjük meg, hogy melyek ezek a klikkek. A kis városok züllött társadalmi viszonyainak orvoslása tulajdonképpen azért tartozik a legnehezebb, majdnem kivihetetlen feladatok közé, mert a sajtószabadsága a képzelhető legnagyobb mértékben korlátolva van a közönség oktalan érzékenykedése következtében. Lehet-e kis városban kritikai szigorúsággal beszélni a hírlapokban egyének s az egyéneknek szűkebb csoportja felöl anélkül, hogy az illető, ki ezt teszi, a krakélereskedés vádját elkerülné ? Hogy el ne nevezzék fel forgatónak, békerontónak, nagyszájú demagógnak azért, mert a társadalmi élet csúnya mocsarába bemerészkedett hatolni, hogy azt lecsapolja, letisztítsa. Ilyenkor nekitámadnak a békák, lebrekegik jobbrólbalról, elölröl-hátulról s kiüldözik a városból, hogy ők tovább is kuruttyolhassanak az iszapban. Ezek az áldatlan sajtóviszonyok okozzák az áldatlan társadalmi viszonyokat. A társadalmi viszonyok ezen kedvezőtlen állapota pedig elsősorban mint okban és egyszersmind mint következményben is ott nyilatkozik meg, hogy nincsenek embereink, kik készek volnának tevékenységüket szentelni a nyilvános életnek, a köznek. — Nem mondjuk, hogy keresve se találnánk ilyen férfiakra, mert kettő akad eféle feladatokra, hanem annyi bizonyos, hogy mig a társadalmi mozgalmak élén más városokban mindig a legelőkelőbb embereket találjuk, addig Pápán a legjelentősebb mozgalmak alkalmával is, még azoknál is, amelyek országra szólók, hivatali állásuknál s foglalkozásuknál fogva vezetőembereink, félreállnak, visszavonulnak teljesen s nem lépnek soha a közönség élére s legfeljebb maguk közt csinálják azt elkülönítve, amit az egész várossal együtt kellett volna végezniök. * Tehát nincsenek vezetőembereink. Már tudniillik, társadalmunk egészének élén nem áll senki, mert az egyes klikkek kebelében szervezve van a hatáskör, vezetők s közemberek, kik félnek, hogy vezető pozíciójukat a klikk felbomlása után elvesztik s kárpótlást az uj alakulásban majd nem nyer. Igy ez a klikkszervezet önmagában hordja a csirát, a képességet, melyből fejlödhetik, az anyagot, melyből táplálkozhatik. De nem akarjuk, hogy félreértsenek bennünket. Tudjuk, hogy egy 21000 lakossal biró város nem képezhet csupán egy kört. Maga a napi érintkezés elkülöníti az embereket. Maga a hivatalos foglalkozás is közreműködik itt mint szétválasztó elem. Azután ilyen hatást fejt ki az atyafiság, söt elismerjük, hogy-a felekezeti külömbség is némi részben joggal funkcionálhat ily elemként. Szóval, ha már egy kaszinóban is képzödTARCZA. KARÁCSONY-EST. Ma jön meg a Jézuska, mondd anyácska? Mért vagy olyan bús, nem örülsz velem ? Nézd, odakünn már ég a tenger lámpa; Már este van, gyújts mécset idebenn! Gyújtom azonnal, egyetlen virágom, Csak gondolkoztam valami felett . . . Oh nincs szebb ünnep ezen a világon: Ma Jézus, a Megváltó született. Anyám te sirsz ? . . . hisz itt a szép karácsony Karácsonykor mindenki úgy örül . . . S talán apa is eljön ... rég nem látom, Csak nem leszünk ma is így egyedül ? Tavaly ilyenkor annyi mesét mondott, Szép víg mesét... de könny volt a szemén ; S ajándékom volt annyi szép és oly sok... Emlékszel, mennyire örültem én ? De mért nem jő apa legalább máma? A gyárban volna oly sok a dolog ? Mért fordítod el arcod jó anyácska, —Rá gondolsz? ... én is rája gondolok? Fiam, ah ! gyújtom már a mécset rögtön ... A zöld fa csillagfénye, nézd, kigyúl! Oh mint ragyog... szememben is ö '^rnkönny, Ha látom : arcod úgy derül, pirul. De szép, de szép a gyertyák fénye, lángja! Hogy csillog, mit a Jézuska hozott! . . . De mért vagy ma is fekete ruhába', A tavasz óta mindig hordozod? Fiam, ne kérdezd ! az ég szerelmére, Ne tudd, mily árvaság szakadt reánk! Boruljunk most a Megváltóhoz térdre, Ma született . . csak ő lesz már Atyánk! Most már szabad a Yásár. ni. Kártaianffynak, mint annyi más urnák a Bachkorszakban voltak konvenciós betyárjai, kik negyedévenkint néhány oldal szalonnát, kenyeret, sót s némi készpénzt is kaptak az uradalomtól, ennek fejében aztán békében hagy ták Kártalanffy majorjait, gazdatisztjeit és jószágát. Boglár Pista maga is, meg bandájának néhány tagja résztvett a szabadságharcban, Kártalanffy tehát sokszor hazafias kötelességének tartotta, hogy a népszerű rablóvezérnek, ki soha embert a háborún kivül nem ölt, sem szegény embert nem bántott, rejtekhelyet nyújtson, midőn a zsandárok már nagyon szorongatták és nyomában jártak. Kártalanffy a rablóvezérre építette terveit. Vette puskáját, füttyentett kutyáinak Pathé lemez 4 korona. Tüs lemez ^ 2 korona. / Legnagyobb úkxíl - Nincs hosszú este, ha egy eredeti — Pathé tünéltttli Eufon •van a osaládlaaii. ielá Széchenyitér 6. sz. Pathé lemez 4 korona. ^ Tűs lemez 2 korona. Legnagyobb választék,