Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-11-30 / 48. szám

lakossága 1912-ben száz milióval kevesebbet adott ki élelmiszerekre, mint az előző években. E statisztika mutatja, hogy a népmiliók hiányosan táplálkoztak, hogy az apák, anyák nem adhattak gyermekeiknek annyi élelmet, amennyi az elhasznált testi erők pótlására és a növekedés követelte uj anyagok felvételére szükséges. Ha ez igy folytatódik, akkor az utánunk következő második nemzedék nem birja el a borjut és a Manlichert, nem lesz képes a hazát megvédeni, de nem is lesz majd elég ereje a társadalmi életnek egyre keményebbé váló harcát megvívni. Azért elsőrendű életérdekünk, hogy a küzdelem a jogosulatlan és a fogyasztó közönség kizsákmányolására mesterségesen előidézett drágaság ellen minden vonalon meginduljon. De ne várjunk mindent a hatóságoktól. Álljon a közönség is talpára, szervezkedjék, cselekedjék, ha a hatóság látni fogja, hogy a közönség mozgalma erélyes, céltudatos, szívesen fog annak élére állni, mert ezzel megszilárdítja létalapját; eltekintve attól, hogy a hatóság férfiai is szívesen sütkéreznek a népszerűség verőfényében. De ne várjuk mindig, hogy a hatóság vezessen bennünket járszalagon. Induljon ki e mozgalom a közönség köréből, ugy lesz csak az életrevaló és erős. Alakítsuk meg a fogyasztó közönség nemzetközi ligáját. Amint a katholikusok tudnak az egész világot átölelő egyházban tömörülni, amint a szociálisták képesek voltak Európa legtöbb országának munkásait egy hatalmas, erős szervezetben egyesíteni: ugy a fogyasztók is sorakozhatnak egy közös zászló alá. Igaz, az elsőket össze— Jó, hát csak menj, de majd meg fogod te még azt bánni. — Nem bánom meg, — mondta Klárika és fölemelte a gyötrött szemét, melyben meglobbant a reménység tüze. Egész hidegen búcsúztak el egymástól. Mikor Klárika hazaért, eszébe jutott megint Pista, de hiába, még csak birt sem hallott róla. Búskomor lett. Hanem mi történt? Egy hét múlva megérkezett Pista a mamájával és azért jöttek, hogy megkérjék Klárika kezét. — Klárika, tudom, hogy mást szeretsz, de ha most újra azt mondom, hogy feleségül veszlek, tudná-e engem újra szeretni ? •— kérdezte Pista. Klárika nem szólt, csak bólintott. — Es elfelejted mindazt, ami eddig történt: a régi szerelmedet?... Klárika arca sötétre vált, mert nem hitte, hogy Antalt valaha is el tudja felejteni. Pista közelebb hajolt Klárikához, aki remegett az izgalomtól. — Szeretsz? — kérdezte. — Igen! —• mondta Klárika zokogó fájdalommal, lesütött szemekkel. — Hozzám jössz feleségül ? Klárika némán bólintott és tökéletes odaadással nézett rá. Pista még közelebb húzódott hozzá, megölelte és forrón, szenvedélyesen megcsókolta. Klárika örömében sirt. Egy hónap múlva már meg is volt az esküvőjük. tartja a közös hit és vallás, a szociálistákat az azonos meggyőződés és törekvés, de a fogyasztókat viszont a közös létérdek sorakoztathatja egy közös szervezetbe, mely éppen annyi erőt kölcsönözhet e szervezetnek, mint amazoknak a hit és meggyőződés. Ebbe beléphet mindenki, hivő és nem hivő, conservativ és radikális egyaránt, mert mindnyájunknak közös célunk, hogy az életet a jelenlegi társadalmi keretek közt is kevésbé kellemetlenné és könynyebben elviselhetővé tegyük. E mellett könnyebben és előbb megvalósítható célt tüz ki, mint az összes társadalmi keretek széttörése és azok romjain egy uj társadalomnak felépítése. Valahol meg kell kezdeni a dolgot. Kezdjük meg Pápán. Tagadhatatlan, mi nem versenyezhetünk Szegeddel, Debrecennel, Araddal, Temesvárral, Pozsonynyal, de Pápa elég nagy arra, hogy e majdan világraszóló mozgalom mi tőlünk induljon ki. Bethlehen csak egy kis falu, Mekka nem nagy város, mégis bennük született meg egy-egy nagy Eszme, mely onnan elindulván, győzve hódítva bejárta a világ nagyrészét. Mikor egy aránylag kicsiny hótömb megindul a hegytetejéről, lefelé gördülve a lejtőn, mindig több és több hó tapad hozzája: mire a hegy lábához ér, falukat, egész völgyet elpusztító lavina lesz belőle.^ Induljon meg ez a lavina Pápáról, hogy elpusztítsa — ne a termelőket —, hanem csak az ő kapzsiságukat, mely bennünket koplalásra, adósságcsinálásra és másfajta nélkülözésekre kárhoztat. Tartsunk ezen célból népgyűlést, alakítsuk meg a „Fogyasztók ligáját", aztán szólítsuk föl a szomszéd város fogyasztó közönségét hasonló szervezetek teremtésére, ezek adják tovább ezen öldöklő fegyverek nélkül megvívandó harc csatajelszavát. Majd aztán ha minden városban lesz egy erős, hatalmas szervezet — hiszen a fogyasztók száma legalább hatszorosan felülmúlja a termelőket —, akkor megtaláljuk majd annak a módját is, hogyan lehetne e sok szervezetet egy egységes ligába tömöríteni és hogy lehetne ezen mozgalmat Ausztriában és a többi szomszédos országban tovább terjeszteni, mert a „Fogyasztók ligája" csak ugy érheti célját, ha az összes szomszédos országok városait magában egyesíti. Csak igy tudunk, közös eljárással, időnkint egy-egy hamar rothadásnak induló élelmicikk pár napig tartó, országokra szóló bojkottjával, vagy más, előre el nem árult harci eszközökkel az élelmiszerek árhullámzására ránk kedvező befolyást gyakorolni. Békés, törvényes eszközökkel kívánunk dolgozni, nem kívánjuk senki pusztulását, de ne türjük, hogy minket károsítsanak, pusztítsanak. Nem akarunk mi semmit ingyen, de mindent méltányos áron. Miért fizessük mi egyes élelmicikkeknek kétszeresét, holott azok termelése ma sem kerül többe, mint ezelőtt tiz évvel? Miért koplaljunk és koplaltassuk gyermekeinket, hogy a termelők jogosulatlan hasznot vághassanak zsebre? Föl tehát, lépjen be mindenki, felekezetére és társadalmi állására való tekintet nélkül a megalakítandó „Fogyasztók ligájába". Mert hiszen mindnyájunkat egyformán megnyomorít a mesterségesen felcsigázott drágaság és élelmiszer-uzsora. —i —ó. Városi közgyűlés. — 1913. november 22. Városunk képviselőtestületének ugyan csak bőven kijut a városi közgyűlésekből. Alig mult el hét, hogy nem lett volna képviselőtestületi közgyűlésünk, ami annak tudódott be, hogy számos fontos kérdésekben oly hosszú és heves viták voltak, hogy az idő előrehaladottságánál fogva a közgyűlések el lettek halasztva és ujabb határidőt tűztek ki az elmaradt tárgysorozat pontjainak megvitatására. Egy ily fontos ügy volt a bordélyházak elhelyezésének kérdése, melynek folytatólagos tárgyalása ezen közgyűlésre lett elhalasztva. A képviselőtestület végeredményében nagy többséggel az előző jogerős határozat mellett döntött és a bordélyházak ügye ezzel azt. hisszük, hosszú időre még az ellenmozgalom vezetőinél is, megnyugvásra fog találni. A tárgysorozat többi pontjai szinte az áll. választmány és pénzügyi bizottság javaslatai alapján nyertek elintézést. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja, és a jkv. hitelesítésére felkéri ifj. Horváth József, dr. Scheiber Jenő, Halász Mihály, dr. Domonkos Géza és Koréin Ernő képviselőket. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Elnöklő polgármester bejelenti, hogy a vármegye törvényhatósága Pápa város azon határozatát, amelyben a sávolyi puszta i vadászati jogát Jilek Ferencnek bérbe adta, jóváhagyási záradékkal látta el. Napirendretérés előtt dr. Teli Anasztáz kéri a polgármestert és a képviselőtestületet, hogy a tárg} sorozat 6. pontja —tekintettel ] annak fontosságára és esetleges hosszas vitára — elsősorban tárgyaltassék, amit a képviselőtestület helyesléssel fogadott és ezzel áttértek ezen pontnak tárgyalására. 6. Több pápai lakos kérelme a bordélyházak érdemében. Ezzel kapcsolatbaji Varga Rezső városi képviselő indítványozza, hogy az Irhás utcában a bordél>osok áítrü épitett két házat a város vegye meg és a? e tárgyban hozott korábbi határozatát helyezze hatályon kivül. A két háznak vetefára 75350 korona. Az áll. választmány a közgyűlésnek már hozott határozatát, t. i. a házaknak az Irhás utcába való elhelyezését javasolja. Keresztes Gyula ezen házaknak az Irhás-utcából való eltávolítása érdemében szólal fel • 1 Dr. Domonkos Géza hosszas beszédben indokolja, hogy ezen házaknak az Irhásutcában való elhelyezése mily káros a város további fejlődésére és határozati javaslatot nyújt be ez érdemben. Dr. Teli Anasztáz kéri ezen házaknak kisajátítását és más helyre való telepítését, szóval Varga Rezső ez érdemben tett indítványához járul. Varga Rezső a mult közgyűlésen tett indítványát újból indokolja. Révész Arnold v. mérnök több hozzá intézett kérdésekre megnyugtató választ ad.