Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-11-30 / 48. szám

édes-kevés ilyen szamaritánus akad; akiben megvolna a készség, nincs benne módja ; akinpk talán megengedné a vagyoni állapota, egyszer kivételesen, ezt a nagylelkűséget, a szoros jog álláspontjára helyezkedik s nem vállal olyan terhet, amivel nem tartozik. Igy nem lehet dűlőre jutni, — amint tényleg a nov. 22-i közgyűlés nem is vállalt ilyen kötelezettséget semmi irányban. De a baj mégis megvan, a munkanélküliség, a keresethiány ; nem lehet fölötte napirendre térni, mert az éhes gyomor nem hallgat, korog, követelőzik ; a csendőrök lefülelik a megcsipett tol vajt, akik egy hizót leemeltek a vasúti állomás felé baktató falusi szekérről; a fatolvajokat már nem oly könnyű tetten érni, mert az éj leple alatt dézsmálják a faházakat, emelik el a Tapolca-hidakat, húzkodják ki a temető fejfáit, a kerítések oszlopait. Megtett-e a város képviselőtestülete, maga a munkásság is, mindent ezeknek a bajoknak megelőzésére ? Ha a költségvetés berendezéséből kellene erre nézve kikeresni a képviselőtestület hangulatát, határozottan kiolvashatni belőle, hogy fényűzők és hatalmaskodók vagyunk, akiknek a társadalom közszükségletei iránt még érzékük is vajmi fogyatékos. Szaporítottuk a rendőrség évi kiadását 21.000 K-val és dotáljuk a szinház-alapot évi 5000 koronával, sőt a valóságban sokkal többel, mert a mozi jövedelme, évi 8—10.000 frt, tudtommal mind ez alapot szaporítja. Ez a két igen nagy tétel talán még sincs célszerűen felhasználva; ahol százszámra lézeng, munka nélkül, a dolgozni kivánó, külömben büure kényszeritett ember, ott nem a karha^^••••••••MMBÍlMMMMMMMMnMMMMMHMMHMi fogok ennek a leírásához, mert hiszen annyi papir kellene hozzá, hogy talán nem is tudnának hamarosan annyit gyártani. De minek is fecsérelném arra az időt, hiszen úgyis gondolhatja mindenki, hogy hogyan mult el az a két hosszú nyári hónap, ami ennek a két szerelmesnek nagyon is rövid volt. IV. Nagy sokára Klárika megint Pestre került és elment Pistáékhoz is, a legelső szerelmesének a szüleihez is. Mert azalatt a hosszú idő alatt, amig nem látták egymást, Klárika beleszeretett egy másik fiatal emberbe is, csakhogy az hűtlen lett hozzá. Nagyon örült a szive neki, mert hiszen megint együtt lehetett azzal, akit majdnem gyermekkora óta szeretett. (Igaz, ahogy Greiner Antalt, azt a hűtlen szerelmesét megismerte, nem igen irt Pistának, de azért mégis örült a viszontlátásnak.) És most, hogy újra meglátta őt, felujult a némileg már feledésbe ment igazi szerelme. Együttlétük alatt Pista elhatározta, hogy feleségül fogja venni őt. Mikor ezt Klárikának tudtára adta, annak szeme ka céran meglobbant ós kezdte Antalt elfeledni. Forró láng csapott ki a szeméből és lehaj totta a fejét. — Mondd, Klárika, szeretsz e még most is ugy, mint régen ? Hozzám jönnél-e feleségül ? Klárika hirtelen megrezzent és föltekintett. Eszébe jutott Antal, a hűtlen ideálja. — Komolyan kérdezted ezt, Pista ? — kérdezte a csillogó szemű leány. talom szaporítása, meg a szinház, mint fényűzési üzem volna talán mindenek előtt és fölött való. Hát a munkások nem mulasztottak el valamit saját helyzetük erősítésére, testi-lelki edzésükre, tehetségeik többoldalú kifejlesztésére ? Szomorúsággal tölt el, valahányszor népgyűlési prog rammot nyomnak a kezembe, mint mult vasárnap, 23-án is, a sajtóügy tárgyában. Voltam már sok ilyen népgyűlésen ; hallottam tüzes, okos fejtegetéseket —• s a világ tovább forgott keserű levében. Hiszen baj-baj, ha nincs minden felnőtt, közteher viselő embernek politikai joga, szavazata ; abszurd dolog a sajtó biztositékát /bYemelni, nem pedig mérsékelni, — mindamellett a pápai munkások elsősorban keresni, dolgozni szeretnének Pápán — s nem tudnak, — ez az ö életkérdésük e pillanatban. Nincs munkájuk, — a maguk szak májában; de mért nem többoldaluak? mért nem karolják fel azokat a lehetőségeket, amelyek váratlan stagnatio ide jén, mint most, képesitenék őket, hogy kenyerüket külötnbözö szakmában is megkeressék, ugy, mint pl. Amerikában, melyre hivatkozni szeretnek ? ha nem sikerül egy, próbálnak másikat, harmadikat ; de mikor egyoldalúak; az ács csak famunkához ért, a kömives a falrakáshoz. Ezeket a különleges szakmákat rajtuk kívül álló tanultabb ember, a vállalkozó egyesíti; ö ad nekik munkát. Én már majd 3 éve hirdetem urbi et orbi műszaki iskola felállításának szükségét, lehetőségét s még nem vettem észre nyugtalankodást a munkások közölt amiatt, hogy mért késik, hol késik, ez a műszaki iskola ? Pedig, minden agitáció nélkül csak meg kell — Komolyan ! Mondd szeretsz ? — Igen I Pista némi aggódással tekintett rá. — Hát akkor csókolj meg, — mondta. — Igen 1 — mondta Klárika és félve megcsókolta. Azután pedig Pista is megcsókolta őt. — Te is szeretsz ? — kérdezte súgva Klárika. — Igen! — felelte Pista. — Mondd, nem szerettél azóta senki másba, amióta nem láttuk egymást ? — Nem ! — mondta nagy lelkifurdalások közt Klárika ós nyomban elhallgatott, lesütötte a szemét. Gondolatai tudja Isten, hogy hol jártak. — Hát akkor miért sütöd le a szemedet, miért nem nézel rám ? Klárika rápillantott és gyenge pir lepte el az arcát. — Ugy e mást is szeretsz ? — kérdezte kíváncsian Pista. Klárika zavartan, erőltetetten mosolygott. — Csak ne nevess I Tudom, hogy mást is szeretsz. Hiszen elpirultál. Már pedig az, aki nem bűnös, az nem pirul el. Klárika fájdalmasan kacagott fel. Pista nem hitt a kacagásban és igy szólt: — Jó ! Hát csak legyél annak a felesége, akit szeretsz, ha azért hozzám hűtlen tudtál lenni. Kell e annál nagyobb bizonyíték erre, minthogy elpirultál, meg hogy az utóbbi időben már nem is írtál olyan sűrűen, mint azelőtt és amit írtál is, abban nézni a szomszédos Győrt, mivé fejlődött azon vagy 30 év alatt, mióta műszaki iskolája van. A „kiművelt emberfő" nemcsak jobban boldogul, mint a műveletlen, de könnyebben eröt vesz a természeti akadályokon, kényszerűségeken is, a milyen pl. a munkanélküliség ez idő szerint Pápán. Sarudy György. A fogyasztók ligája. Nem lehet eléggé dicsérni és méltányolni Pápa város intéző köreit és hatóságait azon erélyes állásfoglalásért, amellyel a kizsákmányolt fogyasztó közönség valódi szociális érdekeit szem előtt tartva, a hatósági mészárszék felállításának mumusával a helybeli mészárosokat arra kényszeritette, hogy a vágómarha árának csökkenése arányában szállítsák le a marhahús árát. Ez azonban még csak az első lépés azon szociális programúi pontozatok sorozatában, melyet a fogyasztó közönség, városunk és hazánk jól felfogott érdekében meg kell valósitanunk, ha nem akarunk a degenerátio lejtőjén mitldig lejebb-lejebb csúszni. Az utolsó évtizedekben a fogyasztás tárgyát tevő cikkek ára 50—80 százalékkal emelkedett, ezzel szemben a legtöbb fogyasztónak jövedelme csak a régi maradt, vagy jelentékenyen csökkent, vagy csak jelentéktelen emelkedést mutat. Mi ennek a következménye ? Az, hogy a közönség legnagyobb része szükségleteit korlátozni, sőt a minimumra redukálni kénytelen. A statisztika kimutatása szerint Magyarország sem volt semmi köszönet, mert hideg voltál a levélben, mint a jég. Megfagyasztottad a szivemet, a lelkemet. Klára meg akarta neki mondani az igazat, de nem jött szó a nyelvére. — Vedd ugy, mintha mi ketten soha nem is ismertük volna egymást másképp, mint rokonokat, — mondta dühösen Pista. — Tehát nem szeretsz ? — kérdezte sírva Klárika. — Nem! — felelte Pista. — Egy olyan nőt, aki valakinek hűséget esküszik és mert azt sokáig nem látja, másba szeret bele, azt nem lehet szeretni. — Jó, hát akkor tudd meg az igazat, hogy igenis, volt egy szeretőm, de hűtlen lett hozzám és annak a hűtlensége eszembe juttatott téged, akit most mégjobban szeretek, mint valaha, de, ha te nem szeretsz engem, akkor nem teszek mást, mint hozzá fogok menni ahhoz, aki legelőször meg fogja kérni a kezemet. — Hát csak menj! — motyogta Pista, aki már megbánta, hogy ugy beszélt Klárikával és zavarában köhécselni kezdett. — Majd meglátjuk, hogy ki bánja meg, — mondta sírva Klárika. — Igazán nem hittem, hog> benned, akit olyan régen szeretek/ csalódni fogok. Igen, tehát hozzá megyek a legelső kérőmhöz, mert nem akarok már több ilyen fájdalmas csalódást tul élni. — De Klárika, kérlek... — makogta Pista kínos zavarral, majd fölemelte a fejét és igy szólt: