Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-11-30 / 48. szám

XXIII. ó-^fol^ram.Fébjpa, 1913- no^re-m "bér* 30. 48. SZ5á.TTTKözérdekü független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 L L A rr S E K I1 UIGY E S. HIRDET ESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel könyv- és papirkereskedésében. Nincs kenyér. Egy városi képviselő, kiről köztudomású, hogy egy egész osztálynak, a munkásoknak exponált embere, kiáltotta bele a november 22-i közgyűlés fülébe ezt a szívfacsaró rimánkodást: nincs munka, nincs kenyér, nincs fa ; Ínséggel fenyeget a közeledő tél ; a kiéhezett gyomor rossz tanácsadó ; segítsen a város a munkásokon, rendelje el a tervezett közmunkákat, hogy a munkátlanul lézengök keresethez jussanak, különben ám lássa a következményeket, ha elszaporodnak a tolvajok, betörök. Hallottunk szemforgató lamentációkat, hogy a munkások — becsületes emberek, nem fognak lopni; a kövezetpénztár üres, az utcák földmunkáját nem bírja meg, hiszen 20.000 K-ás költségvetésének l/

s-e, 4000 kor. oly természetű, hogy 3 év alatt szokott ennyi befolyni az aszfalljárók készítésénél, mint a háztulajdonosok hozzájárulása s most ez az összeg egy évre van fölvéve. — S ha nem folyik be, hiány, deficit mutatkozik majd előre láthatólag. Ám a gyomorkérdés — elsősorban mégsem becsületügy, hanem táplálkozási kérdés ; a gyér számú képviselők mégis vetettek fölszinre eszméket a munkátlanság megszüntetésére, — bárazok a hatalmasok, akik inkább segíthetnének a köznyotnoruságon, a nyű vő,nos házak másfélórás vitájától kime rülve, rebus utcunque bene gestis, eltávoztak. A polgármesternek eszébe ötlött a sümeg - devecseri vasút megsürgetése a vármegyén ; ha a megye hozzájárul a szubvencióval, megindulhat a vasútépítés s lesz munka bőven. Egy másik képviselő provideálni akar a költségvetés keretében a munkátlanok segélyezéséről, a szakegyletek utján ; de ez is legföllebb az 1915. évre érvényesülhet, ha t. i. a képviselőtestület fölveszi majd ezt a tételt a költségvetésbe. Fölmerült a munkásházak építési terve is ; elvégre pár százezer koronás építkezés, ha megindulna, sok embernek adna foglalkozást s a végszükség kényszere elhallgattatna sok, egyébként eddig el nem hallgatott aggodalmat. A szubvenciós Hungária gyár is alkalmazhatna inkább helybeli, mint vidéki munkásokat építkezésénél, 15-20 ács mindjárt munkához juthatna igy nála, — jegyezte meg ezt a fönt említett, merész hangú képviselő. Mért jutottunk annyira, ahol vagyunk ? Munkabíró, szakmájukban képzett emberek nem jutnak munkához, — dologtalanul henyélnek ; a dologtalanság, pénztelenség elkeseríti őket ; a közhöz fordulnak, adjon nekik munkát, gondoskodjék róluk, hogy éhen ne pusztuljanak, hogy ne vetemedjenek bűnre a társadalom ellen, melyben boldogulni, megélni nem tudnak. Engem gondolkodóba ejtett ez a fenyegető követelözés, jogosult-e ? Egy félmilliós költségvetésből juthatna sürgősen szükséges közmunkákra, nyilván ez a munkások föltevése. Ezt a félmillió terhet viseli a város 21.000 lakosa, ugy látszik ; ámde igazi adófizető alany, amint mondják, legföllebb vagy 5000 ; igy egyre-másra 100 korona községi teher esik egy egy adózóra ; ebből pótadóra esik mintegy 40 korona. S mert a pótadó körülbelül 70 percentje az állami adónak, 40 K pótadó mellé m. e. 57 kor. az állami adó. Ez a két összeg együtt (40 -!- 57) = 97 K, kereken 100 kor. az átlagos adó Pápán, vagyis ha mind az 5000 adózó egyformán adózna, 100 korona esnék reá. Már most ebből kiki le vonhatja a tanúságot. Kívánhatni attól, aki 100 korona közterhet visel, hogy vállaljon el pl. 120 t, 150-t, — azért pl. hogy egypár száz másik ember keresethez jusson ? Minden bizonnyal TÁKCXA. Az első szerelem. Irta: SALI. I. Elmúlt a hét és Pistáék utazásra készültek. Klárikának nagy fájdalmára, mert ő bizony ugy szerette volna, ha örökké itt maradtak volna. Fájdalmasan búcsúzott el az állomáson Pistától, sajnálta, de nem te hetett semmit, mert a vonat fütyült és elrobogott Pistával, meg a mamájával. No meg ezeken kivül még sok mással is, csakhogy azokkal Klárika mit sem törődött. Egész nap szomorú volt. Éjjel még aludni sem tudott. De nemsokára már kissé megvigasztalódott, mert a következő tartalmú kis rózsaszínű levelet kapta: „Kedves Klárikám ! Igazán szívből sajnálom, hogy oly rövid ideig tartott az együttlétünk, de imádkozzál az Istenhez és az majd segédkezet nyújt, hogy; minél előbb viszont lássuk egymást. Én azalatt a rövid hat nap alatt ugy 18927838558684, hogy soha az életben nem foglak többé elfelejteni. Kezeidet csókolja Pistád." Klárika a levél olvasása után az örömtől szédülni kezdett. Igaz, hogy azokat a számokat nem tudta, hogy mit jelentenek, de azt gondolta, hogy az nem lehet más, mint: megszerettelek. Ez aztán szeget ütött a fejébe. Mondta már Pista ezt neki szóval is, csakhogy akkor azt gondolta, hogy tréfált. De nem, mert hiszen a levelében is azt irta. Olyan öröm volt ez neki, amelynél már nagyobb nem is érhette volna. Nevetett, mint egy gyermek, mint, aki a legboldogabb a világon. Mit tudta ő, hogy a szerelem a legnagyobb betegség. Gyönyörű szép választ küldött Pista levelére. És ettől az időtől kezdve egész bizalmasan leveleztek egymással, de persze ,,Poste restante", hogy egyiknek a szülei se tudjamik a dolog felől. II. Karácsonykor Klárikáék Pestre mentek látogatóba. Pista és az édes apja az állomásnál várták őket. Pista Klárika mamája n»k kezet csókolt, aki aztán az édes apjával előre ment, ő pedig Klárikával hátul maradt. Klárikának forrón megszorította kezét és örömmel igy szólt: — Már alig birtam várni, hogy láthassalak. r — Én is már alig vártam, hogy Pestre jöjjünk, Pista. Pista felsóhajtott. — Istenem, milyen régen volt már, hogy igy foghattam a kis kezedet. ' — Bizony régen ! — sóhajtott fel Klárika is és egyre közelebb húzódott egymáshoz lelkük és testük : —- Ugy-e szeretsz azért ? hebegte zavartan Pista. — Szeretlek ! mondta Klárika .ábrándozó hangon. Ilyen szerelmes csevegések közt értek Pistáék lakására. Nagyon kellemesen töltötték Klárikáék Pesten a karácsonyt. Ünnepek után Pista és Klárika bizony megint nehezen, fájó szívvel váltak el egymástól. III. Három év mult el addig, amig. Klárika újra Pestre került. Nagyon örült ennek a mostani Pestre utazásnak, mert ugy határoztak otthon a szülei, hogy 2 hóra Pesten hagyják őt Pistáéknál (mert rokonok voltak*) Úgyis lett. Klárika Pesten maradt. Ez volt neki a legnagyobb boldogsága, mert együtt lehetett újra Pistával. Pista magastermetü, pelyhedző bajuszu, elegáns, szép fiatal ember volt. Klárikának szép kerekes, szürke szemei és sötét szőke haja csak jobban széppé tették az amúgy is szép karcsú alakját. Ugy még nem múlott el Klárikának sohasem két hónap, mint ez a mostani, amit Pista társaságában tölthetett el. Nem is