Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-11-23 / 47. szám

intézet felemelte a részvénytőkét és a részvényesek megfelelő osztalékot vártak. Ezért a hazafiasság köpenye alá bújva kiadták a jelszót: „Iparpártolás, iparfejlesztés 1" Ezalatt a jelszó alatt létesítettek mindennemű áruosztályokat, csináltak derüre-borura mindenféle üzleteket. Jelentéktelen, kis intézeteknek, — a legtávolabb eső vidékre is — felkínálták és adták a visszleszámitolási hitelt. r t Óriási hitelt követtek el a nagyobb vidéki és fővárosi pénzintézetek és escompíőrök is, mikor a pusz tán személyi okokból alakult, csaknem kivétel nélkül teljesen felesleges és apró takarékpénztáraknak aránylag magas hiteleket nyújtottak és ezáltal a további alapításokra valósággal ani- i máltak és bátorítottak. Ezek a sze rencsétlen kis, törpe alapitások vonták el a pénzintézetektől az egészséges és biztos úgynevezett parasztanyagot és e meggondolatlan, sőt könnyelmű eljárással csábították az embereket az adósság csinálására. Nem volt ritka eset ezeknél a minden szakértelem nélkül vezetett intézeteknél, hogy a nem is teljesen befizetett alaptőkének nyolcszorosáig is megnőtt váltótárcáik voltak, melyeknek azután 80%-át is tovább adták visszleszámitolás utján. Ebben az amerikai viszonyokra emlékeztető fejlődésben, mikor az építési kedv a tetőpontra hágott, egyszerre csak kezdettek a viszonyok rosszabbodni. Egy budapesti pénzintézetnek összeomlása volt a jelszó, előbb csak a bécsi, később azonban — sajnos, — csaknem valamennyi bpesti visszleszámitoló intézet részéről olyan ügyeket vállalt el, melyeknek igazságosságáról ő maga meg volt győződve és hogy clienseivel minden tekintetben rendkívül emberségesen bánt. De éppen ez a páratlan becsületesség csődítette a pörös feleket hozzája. Ilyen tartalmas ember nem sokra becsülhette a péntekhelyi, nagyobbára üres lelkű, fölületes műveltségű hölgyecskéket, kiknek egyedüli életcéljuk muzsika, tánc, mulatság, flirtelés és — a minden áron való férjhezmenés. Nagyon természetes dolog, ha egy vidéki városkában két ilyen kiváltságos lélek megtalálja egymást. Stefánia eleinte nem utasította vissza közeledését, mert sorsa változása előtt ud varlója nem lakott a városban, nem tudhatta, hogy akkor nem közeledett e volna hozzá, midőn pedig jellemét kiismerte, biz tosan tudta, hogy akkor is őt választotta volna ki. A fiatal ügyvédnek tehát nyert ügye volt. Minthogy már régóta vágyódott a családi élet melegére, minthogy Stefániában megtalálta azt a női ideált, melyről ifjúkora óta álmodozott, minthogy számtalanszor tapasztalta, hogy Stefánia viszonozza rokonszenvét: elhatározta, hogy megkéri a kezét, Egy dolog azonban habozóvá tette : Stefánia feminista meggyőződése. Irtózott ezektől az elvektől: a gyermekeknek nemi felvilágosításától, a nőknek a politikai életbe való belekeveredéséíől, szóval a nőnek el férfiasodásától. De hátha szegre akasztja kedveért, ezeket az elveket?! Hiszen az erős lelkű, igaz nők szerelmük kedveért az élet kényelmeiről, a gazdagságról, az em berek becsüléséről, sőt, ha kell, még az életükről is lemondanak: hogyne mondanáa hitelcsökkené^re és hitelmegvonásra. Azután jött a balkáni bonyodalom és a mi hadikészültségünk ! A háború réme elhatolt a legelrejtettebb faluba is, honnét és más mindenfelől is egyre sietve vonultak a tartalékosok az ország határára. Azután megkezdődött a betétek kiszedése és elrejtése. Nem ugyan runszerüleg, de állandóan és mindig jobban és jobban gyengítve az intézetek erejét. A bankkamatláb felszökött 6%-ra és a pénzhiány egyre nyomasztóbb lett. Erre következett egy hosszú, nyomorúságos idő. Fájdalom, a válságnak még nincs vége ! Habár némely jelek arra mutatnak is, hogy a következő év elejére a pénzpiacon egy kis könnyebbülés válható, még is óvakodni kell mindenkinek a túlságos optimizmustól. — A visszatérés a 4 százalékos bankrátára a legközelebbi években majdnem lehetetlen és nincs kizárva, még a pénz viszonyok javulása esetén is, hogy — legalább átmenetileg — a 6 szá zalékos kamatláb fog visszatérni. — Sajnos, nekünk még nagyon hosszú ideig kell drága pénzzel dolgoznunk. Rá kell jönni minden komoly szemlélőnek erre a logikus következtetésre, ha figyelembe veszi az államok óriási fegyverkezési szükségletét, to vábbá járadékpapirjaink kurzusát és azon körülményt, hogy mi, mint a balkáni határ közvetlen szomszédságában élő hatalom, az ott uralkodó kaleidoskopszerüleg változó viszonyok által elsősorban vagyunk érintve és veszélyeztetve. Minket csak a legközelebbi jö és bő aratás reménye biztathat enymmmmmm • ••

"" nak le elveikről ? Mint a gyors elhatározás embere, a legközelebbi alkalommal szóba hozta ezt a dolgot. — Stefánia, megengedi, hogy szokatlan nyíltsággal beszéljek magával ? — Kérem! Én éppen az ilyen beszéd modort szeretem. — De ígérje meg, hogy nem haragszik meg, ha olyan módon fogok beszélni, a hogyan fiatal ember nem szokott egy fiatal hölggyel beszélni. — Igazán, kíváncsivá tesz. Beszéljen, én nem hiszem, hogy olyasmit, képes legyen mondani egy hölgynek, amiért neki oka lenne megharagudni. — Köszönöm a bókot. Mondandómat egy elbeszéléssel kezdem meg. Egy testilelki barátom, kit ugy szeretek, mint saját magamat, beleszeretett egy fiatal, bájos, minden nemes lelki tehetséggel felruházott leányba, kinek — az ő szemében csak egy hibája volt: rajongott, a feminismusért. Mind azonáltal megkérte a kezét: — Kisasszony, rendkívül boldoggá lesz, ha kis kezecskéjével megtisztel és feminista elveiről kedvemért lemond. Lássa kérem, az én egyetlen testvérbátyám neje is megrögzött, feminista. Eljár minden női .gyűlésre, résztvesz a feministák minden mozgalmaiban. Mi ennek a következménye? Sógornőm ritkán lévén otthon, cselédei lépten nyomon meglopják, a szép, drága lakás bútorait gyakran ujjnyi vastagságú por lepi el. Az asztalra igen gyakran romlott, kozmás étel kerül, a jelenlegi tűrhetetlen közgazdasági viszonyok között méregdrága áron vásárolt élelmezési cikkek élvezhetetlenek. De ez még mind semmi. A gyermekek többnyire magukra, hüléssel és helyzetünk könnyebbülésével, mikor majd uj erőhöz juthatunk uj értékek képzése által. Mert addig iparunk termékei és kereskedelmünk szórványos fellendülése a rossz üzletmenet és gazdaközönségüuk csekély felvevő képessége mellett alig jöhet számításba. Mit kellene tenni tehát jelenleg és mi lenne kötelességünk elsősorban, ha a pénzpiacon esetleges javulás mutatkoznék ? Ezer szerencse ránk nézve, hogy a válság nem egy későbbi időben tört ki. Mert egészségtelen fejlődésben voltunk és igy a válság kitörése ép a 12-ik órában „Megálljt" parancsolt és tévedésünkből felrettenve, még sok mindent megmenthettünk. A krizis beállta óta uj hitelek csak kivételesen, leggyakrabban csak exisztenciák megmentését célozva, engedélyeztettek. A lehetőség szerint résztörlesztések követeltettek és a távol vidéken fekvő intézeteknek a hitel felmondatott. Ezen az uton kell haladnunk tovább is. Kihelyezéseinket összhangba kell hozni saját erőnkkel. Szigorúan őrizkedni kell a visszleszámitolás erős igénybevételétől és mindenekfelett meg kell szabadítani magunkat túlságos immobil üzleteinktől. Es hogy ezt elérhessük, nem tudok és nem ajánlhatok más módot intézeteinknek, mint az első helyen betáblázott követeléseiknek átruházását a nagy záloglevél kibocsátó intézetekre, még abban az esetben is, ha ez súlyos és kevés haszonthozó feltételek mellett köttetnének is. vagy a cselédek társaságára vannak hagyva, elsajátítják ezek durva modorát. A minap bátyám éppen akkor jött haza, amikor 8 éves fiacskája olyan modorban udvarolt a szomszédja 7 éves leánykájának, mint a baka szokott a mindenes cselédnek, nem mulasztván el a kézijátékot sem. De nem akarom a részletekkel untatni. Bármilyen forrón szeretem Nagysádot és bármennyire meg vagyok győí-ődve viszontszerelméről: csak akkor fordulok kedves mamájához, ha a kellő formák közt kötelezőleg kijelenti, hogy szótárából e szót: feminizmus örökre kitöröli. —- És a kis leány kiállította a reverzálist ? — kérdé Stefánia. — Ki. — Uram, én értem önt. Életutaink szétváltak. Én sohasem lennék olyan ember felesége, ki tőlem ilyen reverzálist kér. — Isten Önnel I A fiatal ember szomorúan, kétségbeesetten távozni készült. De hirtelen egy mentő eszméje támadt. — Én nem kívánom, hogy Írásbeli, két tanú által láttamozott reverzálissal biztosítson affellől, hogy bucsut mond a feminismusnak. Megelégszem, ha szavával megígéri ezt. Én bizom az ön nemes jellemében, hogy meg is tartja, amit, megigér. Nem ér egy szeretettel teljes, puha családi fészek százszor annyit, mint egy feminista gyűlés ? Nos, megígéri ? Stefánia igenlőleg intett fejével. És Ígéretét meg is tartotta — reverzális nélkül is. —i — ó.