Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-11-23 / 47. szám

intézet felemelte a részvénytőkét és a részvényesek megfelelő osztalékot vártak. Ezért a hazafiasság köpenye alá bújva kiadták a jelszót: „Iparpár­tolás, iparfejlesztés 1" Ezalatt a jelszó alatt létesítettek mindennemű áru­osztályokat, csináltak derüre-borura mindenféle üzleteket. Jelentéktelen, kis intézeteknek, — a legtávolabb eső vidékre is — felkínálták és adták a visszleszámitolási hitelt. r t Óriási hitelt követtek el a na­gyobb vidéki és fővárosi pénzintéze­tek és escompíőrök is, mikor a pusz tán személyi okokból alakult, csaknem kivétel nélkül teljesen felesleges és apró takarékpénztáraknak aránylag magas hiteleket nyújtottak és ezáltal a további alapításokra valósággal ani- i máltak és bátorítottak. Ezek a sze rencsétlen kis, törpe alapitások vonták el a pénzintézetektől az egészséges és biztos úgynevezett parasztanyagot és e meggondolatlan, sőt könnyelmű eljárással csábították az embereket az adósság csinálására. Nem volt ritka eset ezeknél a minden szakértelem nélkül vezetett intézeteknél, hogy a nem is teljesen befizetett alaptőkének nyolcszorosáig is megnőtt váltótárcáik voltak, melyeknek azután 80%-át is tovább adták visszleszámitolás utján. Ebben az amerikai viszonyokra emlékeztető fejlődésben, mikor az építési kedv a tetőpontra hágott, egyszerre csak kezdettek a viszonyok rosszabbodni. Egy budapesti pénzin­tézetnek összeomlása volt a jelszó, előbb csak a bécsi, később azonban — sajnos, — csaknem valamennyi bpesti visszleszámitoló intézet részéről olyan ügyeket vállalt el, melyeknek igazsá­gosságáról ő maga meg volt győződve és hogy clienseivel minden tekintetben rend­kívül emberségesen bánt. De éppen ez a páratlan becsületesség csődítette a pörös feleket hozzája. Ilyen tartalmas ember nem sokra be­csülhette a péntekhelyi, nagyobbára üres lelkű, fölületes műveltségű hölgyecskéket, kiknek egyedüli életcéljuk muzsika, tánc, mulatság, flirtelés és — a minden áron való férjhezmenés. Nagyon természetes dolog, ha egy vidéki városkában két ilyen kivált­ságos lélek megtalálja egymást. Stefánia eleinte nem utasította vissza közeledését, mert sorsa változása előtt ud varlója nem lakott a városban, nem tud­hatta, hogy akkor nem közeledett e volna hozzá, midőn pedig jellemét kiismerte, biz tosan tudta, hogy akkor is őt választotta volna ki. A fiatal ügyvédnek tehát nyert ügye volt. Minthogy már régóta vágyódott a családi élet melegére, minthogy Stefániá­ban megtalálta azt a női ideált, melyről ifjúkora óta álmodozott, minthogy számta­lanszor tapasztalta, hogy Stefánia viszonozza rokonszenvét: elhatározta, hogy megkéri a kezét, Egy dolog azonban habozóvá tette : Stefánia feminista meggyőződése. Irtózott ezektől az elvektől: a gyermekeknek nemi felvilágosításától, a nőknek a politikai életbe való belekeveredéséíől, szóval a nőnek el férfiasodásától. De hátha szegre akasztja kedveért, ezeket az elveket?! Hiszen az erős lelkű, igaz nők szerelmük kedveért az élet kényelmeiről, a gazdagságról, az em berek becsüléséről, sőt, ha kell, még az életükről is lemondanak: hogyne mondaná­a hitelcsökkené^re és hitelmegvonásra. Azután jött a balkáni bonyodalom és a mi hadikészültségünk ! A háború réme elhatolt a legelrejtettebb faluba is, honnét és más mindenfelől is egyre sietve vonultak a tartalékosok az ország határára. Azután megkezdődött a betétek kiszedése és elrejtése. Nem ugyan runszerüleg, de állandóan és mindig jobban és jobban gyengítve az intézetek erejét. A bankkamatláb felszökött 6%-ra és a pénzhiány egyre nyomasztóbb lett. Erre következett egy hosszú, nyomorúságos idő. Fáj­dalom, a válságnak még nincs vége ! Habár némely jelek arra mutatnak is, hogy a következő év elejére a pénzpiacon egy kis könnyebbülés vál­ható, még is óvakodni kell mindenki­nek a túlságos optimizmustól. — A visszatérés a 4 százalékos bankrátára a legközelebbi években majdnem le­hetetlen és nincs kizárva, még a pénz viszonyok javulása esetén is, hogy — legalább átmenetileg — a 6 szá zalékos kamatláb fog visszatérni. — Sajnos, nekünk még nagyon hosszú ideig kell drága pénzzel dolgoznunk. Rá kell jönni minden komoly szem­lélőnek erre a logikus következte­tésre, ha figyelembe veszi az államok óriási fegyverkezési szükségletét, to vábbá járadékpapirjaink kurzusát és azon körülményt, hogy mi, mint a balkáni határ közvetlen szomszédsá­gában élő hatalom, az ott uralkodó kaleidoskopszerüleg változó viszonyok által elsősorban vagyunk érintve és veszélyeztetve. Minket csak a legközelebbi jö és bő aratás reménye biztathat eny­mmmmmm • •• "" nak le elveikről ? Mint a gyors elhatározás embere, a legközelebbi alkalommal szóba hozta ezt a dolgot. — Stefánia, megengedi, hogy szokat­lan nyíltsággal beszéljek magával ? — Kérem! Én éppen az ilyen beszéd modort szeretem. — De ígérje meg, hogy nem haragszik meg, ha olyan módon fogok beszélni, a hogyan fiatal ember nem szokott egy fiatal hölggyel beszélni. — Igazán, kíváncsivá tesz. Beszéljen, én nem hiszem, hogy olyasmit, képes legyen mondani egy hölgynek, amiért neki oka lenne megharagudni. — Köszönöm a bókot. Mondandómat egy elbeszéléssel kezdem meg. Egy testi­lelki barátom, kit ugy szeretek, mint saját magamat, beleszeretett egy fiatal, bájos, minden nemes lelki tehetséggel felruházott leányba, kinek — az ő szemében csak egy hibája volt: rajongott, a feminismusért. Mind azonáltal megkérte a kezét: — Kisasszony, rendkívül boldoggá lesz, ha kis kezecské­jével megtisztel és feminista elveiről ked­vemért lemond. Lássa kérem, az én egyetlen testvérbátyám neje is megrögzött, feminista. Eljár minden női .gyűlésre, résztvesz a fe­ministák minden mozgalmaiban. Mi ennek a következménye? Sógornőm ritkán lévén otthon, cselédei lépten nyomon meglopják, a szép, drága lakás bútorait gyakran ujjnyi vastagságú por lepi el. Az asztalra igen gyakran romlott, kozmás étel kerül, a je­lenlegi tűrhetetlen közgazdasági viszonyok között méregdrága áron vásárolt élelmezési cikkek élvezhetetlenek. De ez még mind semmi. A gyermekek többnyire magukra, hüléssel és helyzetünk könnyebbülé­sével, mikor majd uj erőhöz juthatunk uj értékek képzése által. Mert addig iparunk termékei és kereskedelmünk szórványos fellendülése a rossz üz­letmenet és gazdaközönségüuk csekély felvevő képessége mellett alig jöhet számításba. Mit kellene tenni tehát jelenleg és mi lenne kötelességünk elsősorban, ha a pénzpiacon esetleges javulás mutatkoznék ? Ezer szerencse ránk nézve, hogy a válság nem egy későbbi időben tört ki. Mert egészségtelen fejlődésben voltunk és igy a válság kitörése ép a 12-ik órában „Megálljt" parancsolt és tévedésünkből felrettenve, még sok mindent megmenthettünk. A krizis beállta óta uj hitelek csak kivételesen, leggyakrabban csak exisztenciák megmentését célozva, engedélyeztettek. A lehetőség szerint résztörlesztések követeltettek és a távol vidéken fekvő intézeteknek a hitel felmondatott. Ezen az uton kell haladnunk tovább is. Kihelyezéseinket összhangba kell hozni saját erőnkkel. Szigorúan őrizkedni kell a visszleszámitolás erős igénybevételétől és mindenekfelett meg kell szabadítani magunkat túl­ságos immobil üzleteinktől. Es hogy ezt elérhessük, nem tudok és nem ajánlhatok más módot intézeteinknek, mint az első helyen betáblázott követeléseiknek átruhá­zását a nagy záloglevél kibocsátó intézetekre, még abban az esetben is, ha ez súlyos és kevés haszonthozó feltételek mellett köttetnének is. vagy a cselédek társaságára vannak hagyva, elsajátítják ezek durva modorát. A minap bátyám éppen akkor jött haza, amikor 8 éves fiacskája olyan modorban udvarolt a szomszédja 7 éves leánykájának, mint a baka szokott a mindenes cselédnek, nem mulasztván el a kézijátékot sem. De nem akarom a részletekkel untatni. Bármilyen forrón szeretem Nagysádot és bármennyire meg vagyok győí-ődve viszontszerelméről: csak akkor fordulok kedves mamájához, ha a kellő formák közt kötelezőleg kijelenti, hogy szótárából e szót: feminizmus örökre kitöröli. —- És a kis leány kiállította a rever­zálist ? — kérdé Stefánia. — Ki. — Uram, én értem önt. Életutaink szétváltak. Én sohasem lennék olyan ember felesége, ki tőlem ilyen reverzálist kér. — Isten Önnel I A fiatal ember szomorúan, kétségbe­esetten távozni készült. De hirtelen egy mentő eszméje támadt. — Én nem kívánom, hogy Írásbeli, két tanú által láttamozott reverzálissal biz­tosítson affellől, hogy bucsut mond a femi­nismusnak. Megelégszem, ha szavával meg­ígéri ezt. Én bizom az ön nemes jellemé­ben, hogy meg is tartja, amit, megigér. Nem ér egy szeretettel teljes, puha családi fészek százszor annyit, mint egy feminista gyűlés ? Nos, megígéri ? Stefánia igenlőleg intett fejével. És Ígéretét meg is tartotta — reverzális nél­kül is. —i — ó.

Next

/
Thumbnails
Contents