Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-11-23 / 47. szám

tásával a progresszív földadó behozalának útját mutatja. Bizonyosra vehetjük tehát, hogy a munkanélküliség elleni védekezés tekintetében is nem az állam, hanem a város lesz az, mely a dolgos tömegek érdekében ezen nagyfontosságú gazdasági és kulturkérdésnek megoldását diadalra segíti. A falvak és a vidék munkanélküliségét levezetné a kivándorlás, ba azt törvények igen helyesen, nem tiltanák. A kivándorlást tiltó törvények egyelőre azt eredményezték, hogy a vidéken munkát nem találó munkások a városokba özönlöttek s igy megszaporították a városok lakosságát. Kétségtelen, hogy a városok lakosságának szaporo dása a nemzet életének egyik legfon tosabb tüneménye. A városi népesség szaporodásának azonban mi csak akkor örvendhetnénk, ha a városokban a létfenntartási lehetőségek nem fogytak, hanem szaporodtak volna. A je lenlegi szaporodás nemcsak hogy nem áll arányban a városok vagyoni, jövedelmi és kereseti viszonyainak javulásával, hanem megfordítva, a szaporo dás csak rosszabbítja a kereseti viszonyokat. Szociálpolitikusok a munkanélküli ség elleni biztosítás intézményes szervezésében látják a munkanélküliség kérdésének megoldását. Bőséges külföldi példákra hivatkoznak e tekintetben és a munkanélküliség elleni biztosítás behozatalát sürgetik. Az elmúlt évben ugy a főváros, mint egyik vi déki városunk kísérletet is tettek ez irányban és a munkanélküliek segélyezésére vagyoni erejükhöz mért összegeket szavaztak meg. Bár elismerjük a munkanélküliség esetére való segélyezés szükségességét, mégis sokkal helyesebbnek tartanánk, ha a kormány a városok által tervbe vett közmunkák végrehajtását segítené elő és pénzhez juttatná a városokat. A városok kölcsöneiért az állami garanciának egyszerű vállalása megnyitaná a hitelforrásokat a városok előtt s megkezdhetnék azokat a közmunkákat, melyek már évek óta megoldásra várnak. Ipariés munkásvárosokban különösen a munkáslakások építésére volna szükség, melyeknek létesítését az államnak ép pen ezekben a súlyos és válságos időkben kötelessége volna teljes erejéből elősegíteni. A közmunkáknak sürgős megindítása enyhítené a munkanélküli ség káros következményeit, jótékony hatással volna a városok iparára és kereskedelmére, a tengődő kisipart is lélekhez segítené és igen sok bajnak vehetné elejét. L

eányka- és fiuruhák már most a karácsonyi leszállított árak mellett lesznek árusítva Szölösi-cégnél. A vidéki pénzintézetekről. A Magyarországi pénzintézetek országos szövetségének biharmegyei körzete folyó hó 9-én Nag> váradon közgyűlését tartván, ez alkalommal Himeseh Frigyes, az osztrák-magyar bank nagyváradi fiókjának a főnöke igen tanulságos előadásban mutatott rá arra az egészségtelen irányzatra, amely vidéki pénzintézeteink üzleti életében az utóbbi időben tapasztalható volt. Az előadása ugyan a nagyváradi bankkerületre vonatkozik, azonban mindazok a bajok, amelyeket a szakember éles és biztos ítéletével megállapít, bízvást alkalmazhatók csekély kivétellel az összes vidéki pénzintézetekre is. Különös figyelmet érdemelnek s éppen ezért általános érdeklődésre tarthatnak számot azok az intelmek és jó tanácsok, amelyeket a vidéki pénzintézetekhez a jövőben követendő magatartásukat illetőleg intéz. Előadásában egy rövid visszapillantást vetve a krízis előtti időre, megállapítja, hogy a pénzkrizist megelőzőleg egy kimerithetlennek látszó pénzbőség állt elő és óriási fellendülés volt tapasztalható az egész vonalon. Megbízható, komoly emberek is elvesztették ítélőképességüket és elragadtatták magukat a kitört spekuláció-láztól, mi által a telek adásvételi- és épitési kedv hihetetlen arányokat öltött. A pénzbőség és az erős verseny nagyon megnehezítették az intézeteknek megfelelő kamatoz tatását. Nyerni és keresni pedig kellett, mert csaknem valamennyi pénzket, a német irodalmat tanulmányozza, e mellett minden dolgát pontosan és rendesen elvégzi, bakáról, tüzérről, vagy huszárról pedig hallani sem akar. Hogy csudálkozott a jámbor professzor, midőn Stefánia 3 évi szolgálat után arra kérte, hogy támogassa őt a német nyelvmesternői diploma megszerzésénél. A jószivü tanár nem tagadhatta meg mintaszerű cselédjének kérését. A német nyelvmesternői oklevéllel zse bében — Párizsba utazott, hol ilyen kitűnő nyelvismerettel könnyen nyert alkalmazást. E mellett elég ideje maradt, mig növendékei az iskolában voltak, az egyetemi előadások hallgatására. Négy évi tanulás után kitűnő eredménnyel letette a francia nyelvmesternői vizsgálatot is. Ilyen ismeretek birtokában jött vissza hazájába és telepe dett le Péntekhelyen, hol csakhamar annyi tanítványra tett szert, hogy függetlenül és anyagi gondok nélkül megélhetett. Az életküzdelem megérlelte energiáját, tapasztalatai, életviszonyai arra bírták, hogy a feministákhoz csatlakozzék. Ő, aki saját erejével szerezte meg a Iétfentartás eszközeit, aki becsületes munkájával keresi meg kenyerét, használ másoknak, terjeszti a kulturát, ne bírjon annyi joggal, mint holmi léhűtő, aki esetleg nem is dolgozik, csak mint here él a társadalom testén és akinek egyedüli érdeme, hogy férfinak született ? A feminista gyűléseken tűzzel, ékesszólással és sok ismerettel lépett sorompóba mind azon eszmékért, mezekért a feministák zászlajukra írtak. De az úgynevezett uri társadalom alig vetett ügyet reá, minthogy ő nem tartozott ahhoz. Most azonban, midőn egyetlen lépés! sel olyan magasra hágott a társadalmi t. ranglétrán, egyszerre más szemmel néztek reá. Most már minden szavát helyeselték, okosságnak, bölcsességnek deklarálták. Nini, milyen gyönyörű ékesszólással beszél a kis Stefii Milyen remekül kezeli (?) nyelvünket 1 Nem is látszik meg rajta, hogy hét évig távol volt hazájától. Milyen ellenállhatatlan logikával csoportosítsa érveit! E mellett milyen elragadóan kedves, midőn a lelkesedés tüze piros rózsákat fakaszt arcán ! A fiatal emberek is körülrajongták, mint a darazsak a talált mézet. Hogy ne 1 hiszen ilyen jó partié most az egész város I ban nincsen ! Stefániának azonban még élénken emlékezetében maradt, hogy ugyanazok, kik mostan, midőn a szerencse napja feléje fordult, kegyeit keresik, azelőtt, midőn csak tudása alkotta egész vagyonát, alig vettek tudomást létezéséről. Most vissza fizette a kölcsönt: a fiatal emberek legtüzesebb ud! varlását a közöny leghidegebb zuhanyával hűtötte le. — Hogy fejébe szállt a kicsikének a I gazdagság mámora 1 Milyen gőgös lett I Az előtt örült, ha szóba álltunk vele I Most meg, hogy fumigál 1 Hiába, akik felkapaszkodnak az ugorka fára, azokban nincs savoir á vivre ! — zúgolódott az arany ifjúság. Nem volt igazuk. Az ember igazi jelleme részegségében, továbbá a szenvedélyek kitörésekor és sorsa változásánál pattan ki a társadalmi érintkezési formák, az életküzdelemben kifejlődő ellentétes érdekek növelte burok alól. A volt nyelvmesternő fényesen kiállta I e tüzpróbát. A vagyon a legkevésbé sem szédítette el bájos fejecskéjét. — Most is ugyanaz az erős lelkű, energikus, következetes, elvek szerint élő nő volt, mint, mikor mint szegény nyelvmesternő kereste meg a kenyerét. Ugyanazokat a köröket kereste fel, most is, mint azelőtt, ugyanolyan egyszerűen, de finom Ízléssel öltözködött, ugyanazon életszokások szerint élt, mint azelőtt. Csupán a pénzének szóló udvarlásokat nem fogadta el. A péntekhelyi arany ifjúság nem keveset boszankodott ridegségén. A sárga irigység epéje öntötte el mindnyájukat, midőn látták, hogy Bádogos Rezsőnek, a városban csak nem régen letelepedett fiatal ügyvédnek nagyobb szerencséje van Stefánia körül, mint valamenyijüknek. Naponkint látják társaságában, elkíséri őt sétáira, mindig ugy érintkeznek, mint jó pajtások. Nem tudták neki megbocsájtani, hogy elfogja orruk elöl az annyira óhajtott arany halacskát. — Hallatlan, hogy némelyik embernek minden dologban milyen kövér disznaja van 1 íme, ez a jött ment alig telepszik le városunkban, már is csődülnek irodájába a cliensek 1 Minden leányos mama házába csalogatja és ő fittyet sem hány reájuk, hanem mindjárt kiveti horgát a legkövérebb hal után és a hal már is pedzi! — ilyen és hasonló módon szapulta őt az irigy jeunesse I dorée. Persze ők azt elhallgatták, hogy a jött-ment fiskális széleskörű szak- és emberismeretet, becsületes élet- és üzleteíveket, ritka szónoki- és társadalmi tehetséget hozott magával. Eleinte kinevették azért, hogy csak