Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-11-23 / 47. szám

XXIII. ó\7 foly amPápa, 1913. no-ve-m ber 23. 47. szám. OIVY Közérdekű iüggetlen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. . ELŐFIZETÉSI ARAK : Kgtast évre 12 K, félévre G K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P O L L A T SEK FRIGY 15 S. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. iseo a Mindazon bajokhoz, melyekkel városainknak ineg kell küzdeniök, igen nagy és fenyegető veszedelmeket rejtve magában, egy uj baj jelentkezik: a munkanélküliség a városokban. A súlyos gazdasági válság hatásait is első sorban városaink sínylették meg és a városok ipara, kereskedelme és forgalmának csökkenése több évre vetették vissza városaink fejlődését. Az országos csapások es a munkaalkalmaknak a falvakban teljes hiánya, — vagy legalább is minimális volta — a vidéki lakosságnak a városokba tömörülését eredményezték s igy aránytalanul meg duzzasztották a városok lakosságának munkásfeleslegeit. Az ipari és pénzügyi krizis pedig az ipari munkát megbénította, a vállalkozási alkalmat és kedvet teljesen tönkretette s minden iparág ban oly óriási munkahiány és munkanélküliség kapott lábra, milyenre példa évtizedek óta nem volt. A városokban a munkanélküliek száma ezrekre növekedett. A városok társadalmára nézve nagy veszedelmeket jelent az az állapot, ha dolgozni akaró s munkához nem jutó munkások oly helyzetbe kerülnek, hogy elsőrendű életszükségleteik kielégítése is lehetetlenné válik számukra. Ha a munkás és családja nélkülözhetetlen szükségleteinek kielégítésére önerejéből képtelen, előbb-utóbb a köznek válik terhére; ha nincs meg a lakása, ha éhezni kénytelen, annak nemcsak ö, hanem az egész városi társadalom vallhatja kárát. A népbetegségeknek : tüdővész, typhus, hagymáz, stb.-nek fokozódása és terjedése nagyon is rátartozik a társadalom minden egyes tagjára s egyáltalában nem közömbös, hogy egészséges, megelégedett, jókedvű, értelmes, kuHursz>"'ks^gl,'ítek kielégítésére is képes emberekkel vagyunk-e körül véve és szomszédságban, vagy pedig lerongyolódott, éhező, nélkülöző, tengődő, ragadós betegségek iránt fogékony tömegekkel, nőkkel és gyermekekkel. Igy a munkanélküliség nagyon is rátartozik mindnyájunkra s megszüntetése közös érdekünk. A munkanélküliség által okozott bajok és veszedelmekben a városoktól és a városok vezetőitől várják a segítséget. Ugyancsak a városok vezetőitől várják a munkanélküliség megszüntetését, vagy enyhítését is. Jól tudjuk, hogy nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt a városok jönnek segítségére az államhatalomnak és létesítenek olyan intézményeket a tömegszükségletek kielégítésére, melynek létrehozása tulajdonképpen nem helyi, hanem országos feladat. A fejlődő élet kényszerűségéből kifolyólag mindig több és több feladat megoldása hárul a városokra. A városok kénytelenek ma már nemcsak szociálpolitikával, közoktatásügyi-, közi élelmezési-, közegészségi-, hanem ipar1 fejlesztési-, pénzügyi-, kereskedelmi , sőt még vámpolitikával is foglalkozni. S csakugyan látjuk, hogy egyik-másik város igen öntudatos és sikerekben sem kicsinylendö iparfejlesztési akciójával tűnik ki, a másik munkásvédő intézményekben előzi meg az állam szociálpolitikáját, a harmadik város az üres telkek értékemelkedésének megadózta1 ÁRCZA. A kis nyelvmesternő. Péntekhely feminista köreiben nagy szenzációt keltett elnökük Répásy Zsuzsánna váratlan elhunyta. Senki sem emlékezett arra, hogy e csupa csont-, bőr- és idegből álló nőapostol, aki 70 esztendős korában is olyan egészséges volt, mint a makk és olyan türge, mint a gyik, valaha egy nap is beteg lett volna. Még tegnap is egy feminista nagygyűlésen elnökölt, ottan többször tüzesen és talpraesetten felszólalt, este jó kedvvel, jó egészségben feküdt le és ime ma reggel — halva találták ágyában. A fájdalmas megdöbbenésbe csakhamar egy más érzés vegyült: a remény. A remeny, ez a mézes madzag, mely végighúzódik életünkön, e csillogó zsinór, melybe mindannyiszor kapaszkodunk, mikor a kétségbeesés feneketlen tengerében már-már elmerülünk, e csalóka délibáb, mely mindig szétfoszlik, mikor már azt hisszük, hogy már közelében vagyunk. Most az elnökségre való megválasztatás reménye dagasztotta a feminista kebleket. De ez az érzés csakhamar háttérbe szorult egy még erősebb : a csudálkozás, a senkitől sem álmodott meglepetés mögött. Gondolják csak kérem, az öreg feminista nő Altberger Stefániát, ezt a kis nyelvmesternőt, kit eddig a péntekhelyi társadalom semmibe sem vett, tette meg végrendeletében tekintélyes vagyona általános örökösévé ! Pedig a legtávolabbi rokonsági viszonyban sem állott vele 1 Nini 1 A kis kígyó, ez a jött-ment leány, ki francia és német órák adásával kereste meg kenyerét, milyen jól befészkelte magát a vén különc dámánál! Ennek ugyan beütött a feministaság ! A „kis njelvmesternő" éppen nem hizelgésével vadászta el a magánosan álló aggszűz vagyonát, nem is áhítozott, nem is számított arra, hanem rendkívüli qualitásaival nyerte meg az öreg hölgy becsülését, majd szeretetével, mellyel ennek utolsó éveit bearanyozta, a rajongással határos viszontszeretetét. Az úgynevezett uri társadalom rendkívül elfogult a kívüle és alatta állók iránt, sokszor tudomást sem akar szerezni azoknak kiválóságairól, kik nem tartoznak hozzá. Így a „kis nyelvmester-nőben" sem vették észre azt a rendkívüli jellemvonást, mely nőknél oly ritka, mint a fehér holló: az élet komoly céljaira törekvő nagy energiát. A gazdag hölgy kegyeltjének lelki erőit korán megacélozták a szenvedések, megaláztatások és életküzdelem. Már 12 éves korában kimondhatatlan fájdalommal töltötte el a családi viszálykodások és a nyomor szemlélete. Apja, egy kis hivatalnok, gyakran már elsején elkártyázta és elitta egész havi fizetését és midőn részegen hazajött, összeveszett anyjával, kit ilyenkor a legdurvább szidalmakkal illetett. Aztán egész hónapban nyomorgott a család. Ha sovány ebéd került az asztalra, atyja ismét veszekedett, noha ő herdálta el az ebédre valót. A korán érett leánykát rendkívül elkeserítették az ilyen jelenetek és csakhamar megérlelődött benne az a komoly elhatározás, hogy mihelyt kora megengedi, eltávozik a szülői házból és olyan ismereteket fog szerezni, melyek segítségével bárhol megszerezheti saját emberségéből életfentartásának eszközeit. Terveibe csupán keresztanyját avatta be, ki helyeselte azokat és el is látta a szükséges anyagi eszközökkel, hogy azok megvalósítására segítse. Mikor a 14 évét betöltötte, megszökött a szülői házból, a nyomor és a viszálykodás színhelyéről és Németországba utazott. (Apja nem üldöztette, sőt örült, hogy egy kenyérpusztitóval kevesebb van a háznál.) Ottan, minthogy másképpen nem tudta magát eltartani, egy intelligens családhoz beállt cselédnek. Itten csakhamar tökéletesen megtanult németül. Ez volt a célja. Aztán hozzá fogott a tanuláshoz. Mikor minden dolgát ügyesen elvégezte, előszedte könyveit és — tanult. Gazdája, egy német professzor rendkívül örült, hogy ilyen intelligens cselédre tett szert, ki a német költő-