Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-10-26 / 43. szám

IXIXIIII- évfoly am. Pápa, 1913. olsz-tó"b©z? 26. 4=3- szá-m MY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám Ara 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLL A T SEK FRIGYE S. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. A házbérfillérek. A egész ország visszhangzik a panaszoktól. A keresel kicsiny. A kiadás nagy. Az ipar és kereskedelem pang. A hitel forrásai bedugultak. Az adósságok hullámai mindnyájunkat elnyeléssel fenyegetnek. Mindenki a fiilebubjáig adós. Szeretnők tudni, kinél, vagy kiknél vannak, illetőleg voltak azok a milliók, melyből Magyarország 20 millió lakosa közül 19.990.000-nek egy-egy hitelmorzsa jutott. Amint a társadalom tagjait képező egyesek : ugy a községek és az állam is nyakig úsznak az adósságban. A kultura haladásával folyton emelkednek az egyesek, a városok és államok igényei. Az egyre fokozódó igények folyton ujabb biztonsági, „népjóléti" és közkényelmet szolgáló intézmények és reformok alkotására törnek. Ezek a reformok és intézmények — sajnos — mindig pénzbe, sok pénzbe, rengeteg pénzbe kerülnek. A társadalomboldogító reformalkotók a reform megalkotása előtt mindig elfelejtik számtantudománynkat és csak azután jut megint eszükbe, amit Maróthytól tanultak, a mikor a reform már életbe lépett. Ekkor aztán persze rájönnek, hogy az eddigi jövödelmi forrásokat kimentették a reformkorszak előtti kiadások. Uj jövödelmi forrásokat kell tehát nyitni. De hol találhatók az uj jövödelmi források ? A közönség zsebében. A reformalkotók kitűnően értenek ahhoz a mesterséghez, hogy a lassan csörgedező forrásból az utolsó csepp vizet is kiszivattyúzzák, a csaknem üres zsebekből az utolsó kölcsönzött fillért is kihalásszák. Pápán is alig emelték fel 4 és néhány tized percenttel a pótadőt, a város intézői máris uj adótervezeten : 5 százalékos házbérfilléren törik fejüket. Ugy tervezik, hogy a lakóknak házbérük 5 /o-át a háziúrnak évnegyedenkint a házbérrel együtt kell fizetni, aki ezt az összeget természetesen köteles a városi házipénztárnak beszolgáltatni. Nem fontolják meg, hogy ez a tervezett uj adónem a pótadónál is sokkal terhesebb és igazságtalanabb. A pótadót mindig a tényleges fizetés, vagy jövödelem után kivetett egyenes állami adó arányában fizeti az adózó : mig a legtöbb háztulajdonos — tisztelet a kevés kivételnek — nem törődik lakója jövödelmével, hanem kénye-kedve szerint emeli a házbért — amivel arányban a házbérfillér is emelkedik —, ha arra alkalom kínálkozik, ha tudniillik a városban nincs üres lakás, ami Pápán a Hungária-gyár fölépítése, ill. üzembe hozatala után okvetlenül be fog következni. A szegény lakó mit csináljon ? Fizet, mint a köles, ha kikoplalja is, mert lakni kell valahol. Legföljebb a meleg nyári hónapokban húzódhatnék meg az Erzsébetliget bokrai között, mig el nem zavarná öt az ö pénzén fentartott felemelt számú rendőrség, vagy a közismeretes „titkos" rendörök egyike, [gy tehát ezen adónem nagysága nem az adókivető bizottságtól, hanem a háziurak szeszélyétől függne. Lássuk mennyivel kell egy 1800 korona jövödelmü szegény ördögnek, ki 4*93 kor. napi bevételből kénytelen magát, feleségét és gyermekeit naponc^ TÁKCZA ^ Visszaemlékezés. Irta: SALAMON JÓZSEF. I. Hideg téli idő volt, a szél erősen fújta a havat, amikor színtársulat érkezett a városba. Nem volt nagy társulat, de azért lakásokat nagyon nehezen kaptak, mert egy ilyen kis városban nem igen vannak buto rozott szobák. És hogy nem kaptak lakást, még az is megnehezítette, hogy az előbbi színigazgatónak nagyon rosszul ütött be a szezon és igy nem igen tudott gázsit fizetni, hát a tagjai legnagyobb része csak ugy ment el a városból, hogy nem fizette ki a lakását, vagyis meglépett. Gondolhatni tehát, hogy még akinek volt is szobája és a mult szezonban laktak nála színészek, most nem adta ki, mert félt, hogy megint majd sirhat a pénze után. Sőt nagyon sok helyen megtörtént, hogy durván kiutasították a szegény didergő színészeket. — Kinek kell a lakás ? — kérdezte egy házigazda, akinek az ablakában -kínt volt a cédula, hogy : Bútorozott szoba kiadó. — Nekem, — felelte a színházi karmester, akiről nem is gondolta a házigazda, hogy a színtársulathoz tartozik, mert bajusza volt neki. — Mi a foglalkozása uraságodnak ? — Színházi karmester vagyok. — Úgy, akkor nem kiadó a szoba. — Miért? — Mert nem akarom, hogy megint megszökjenek a pénzemmel. — De kérem, ha akarja, én előre kifizetem a lakást. — Az már más. És igy valahogyan meg is egyeztek, hogy a karmester kivette a lakást. Hanem volt a társulatnál két fiatal ember, akik már összejárták az egész várost, már esteledni is kezdett, de még mindig nem volt lakásuk. Persze, ezeknek nem volt pénzük, hogy előre fizethettek volna, hát mindenhonnan kiutasították őket. Páztak, dideregtek téli kabátnak nem mondható kabátjukban, amikor a Fecske utcában megláttak egy cédulát. Jó messze volt ez az utca a szállodától, ahol az előadásokat szokták tartani, tehát arra gondoltak, hogy itt még színészek biztosan nem laktak, hát bemenlek az alacsony kis házikóba. A kaputól a legközelebbi ajtón bekopogtattak és bementek, a konyhát találták először, de mivel itt nem volt senki, hát beljebb mentek. Pathé lemez d 4 korona. ' Tűs lemez S 2 korona. t Lagnagjobb válassték. - Nincs hosszú este, ha egy eredeti — Pathé tiiiiélküli Eufon S •van a család."baii. Széchenyi" tér 6. sz. Pathé lemez 4 korona. ^ Tűs lemez 2 korona. Legnagyobb választók,