Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-09-28 / 39. szám

Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 L L A T S E K F KI G Y K S. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. 72"2°|o pótadó. Városunk 1914. évi háztartására az állami adónak 72'2%-t irányozza elö a költségvetés. Ez azt jelenti, hogy aki pl. 100 korona állami adót fizet, ugyanaz 72 korona 20 fillért áldoz a város háztartására. Amiből azt lehetne várni, hogy a város közélete legalább háromnegyed részben, mert 72 2 majdnem 7

5/ioo — % az állami közélet színvonalán halad. Hogy ettől mennyire távol állunk, nem kell illusztrálni, mindenki láthatja s megteheti az Összehasonlítást. Lássuk, mit lendített az adókulcson a város pénzügyi és gazdasági bizottsága s a három közgyűlés, mely a költségvetést tárgyalta. A bizottságok, végeredményben, circa 7000 korona törlését javasolták (az adótisztek családi pótlékánál, a főtéri illemhely felállításánál stb.); reductiót tartanak lehetségesnek a dijnokok létszámánál, az irodai költségeknél, a hivatali helyiségek dologi kiadásainál; uj jövedelmet remélnek a sörfogyasztási pótadóból; szükségesnek tartják a vízvezetéki és kövezetpénztár közgyűlési tárgyalását, — talán a fogyasztási adók rohamos visszaesésének ellensúlyozá sára. A három közgyűlés állásfoglalása, az adókulcsra nézve, nem külömbözik a bizottságok javaslatától: ugyancsak m. e. 7000 koronát töröltek a szükségletekből (rendőrbiztosi fizetés, állandó kórházi segély és a rendelkezési alap leszállítása.) Mivel pedig pótadóval 201.000 koronát kell a város számára kiteremteni, ez Összeget 100 percentnek véve, 2010 korona tesz a városi pótadóban l7

0-t. A 7000 kor. akár a bizottsági javaslatokban, akár a közgyűlési határozatokban 37

27O reductiót, csökkenést jeleni, tehát 72-2% helyett 68'7°l

0 városi pótadót. Lényegben, a fizetni valók tekin tetében, ez jóformán hatástalan; aki meg tud fizetni 68 korona 70 fillért, azon be tudják vasalni még azt a 3'l

2 koronányi külömbözetet, amit a költségvetés előirányoz. Igy sohse vergődünk zöld ágra, t. i. hogy a város közéletéhez szükséges kiadásait saját jövedelméből fedezze s ne kényszerüljön lakosai jövedelmét kisajátítani, adóval. A félmillió koronás költségvetésből t. i. 201.000 korona, \ pótadóból származik, tehát csak 3I

5, kereken 300 ezer korona telik a város saját forrásaiból. Erre mondjuk mi azt, hogy a város gazdálkodásában \ improduktív természetű kiadás s még a megmaradó Vhöz is szó fér, gazdaságosan van-e fölhasználva ? Általán pedig az összes költségvetési tételek olyan arányosan vannak-e egybeállítva, hogy hatásuk megnyugtathasson, hogy legalább reménységünkben, élhessen a háztartás egyensúlya, mikor saját szükségleteit saját bevételeiből fedezheti is a község. Az igy fogalmazott kérdésre tagadó választ kell adnunk s ez az elszomorító jelensége a költségvetési vitának, melyből csak délibábjátékul villant meg egy-egy ötlet a jövedelmek fokozására, vagy uj jövedelmi források nyitására tüzkárbiztositás házi kezelése, az antalházi puszta parcellázása, sörfogyasztási pótadó behozása s más efféle révén. Az improduktív tételek azonban c^- TÁKCZA. Lesz, volt, nincs! Irta: SALAMON JÓZSEF. I. Farkas János nehéz gabonás zsákok hordásával kereste meg & mindennapi kenyérre valót. Nyolcvan krajcár volt a napi keresete, tehát nem olyan nagy összeg, amiből ebben a drága világban még vagyont is lehetne szerezni. Volt nekik egy kis fiuk is, aki akkor volt hétéves, amikor Farkas a rakodó partra került. (Mert a váczi rakodó-parton volt alkalmazva.) Pistát beíratta édes apja az iskolába és hamarosan el is terjedt a tanulók közt az a hir, hogy Farkas Pista a legjobb tanuló az osztályban. Nem is kellett ennél nagyobb öröm Pista szüleinek. Eljött a vizsga napja. És milyen eredménnyel a Pista részéről ? Bizonyítványában tiszta egyes volt és még husz korona ajándékot is kapott, amit nagy örömmel vitt haza a szüleinek. Edes anyja örömében sirt és össze-vissza csókolgatta. Ilyen jó eredménnyel végezte Pista az elemi iskola negyedik osztályát, de nemcsak azt, hanem az előző kettőt is és a bizonyítványok mellett mindig hozott haza még valami ajándékot is. A legutolsó vizsgán ott volt Szarka János is, a környék egyik leggazdagabb földbirtokosa, aki azért ment el a vizsgára, hogy meghallgassa, hogy az ő fia milyen eredménnyel teszi le a vizsgát. Pista ezen a vizsgán különösen kitűnt jó feleleteivel a többi fiuk közül. Végtelenül tetszett ez Szarkának és mindjárt érdeklődött a tanító úrtól Pista szülei felől. A tanitó ur persze elmondta, hogy Pista egy szegény munkásnak a gyermeke és hogy nagy kár, hogy nem tudják tovább taníttatni. Szarka, mikor a vizsga véget ért, magához intette Pistát, megveregette a vállát és igy szólt hozzá: — Mondd csak, fiam, volna-e kedved még tovább is tanulni ? — Volna bizony, — mondta Pista — de a szüleim szegény emberek, nem bimak értem olyan sok pénzt fizetni, hát inasnak adnak. — Majd én elmegyek most veled és beszélek az édes apáddal, hogy ne adjon téged inasnak. — Igenis! — mondta örömmel Pista. Él is vezette Szarkát hozzájuk a szegényes kis lakásukba, ahol Pistát várták a szülei, mert biztosra vették, hogy megint hoz még a bizonyítványa mellett valami ajándékot is. Nagyot bámultak, amikor látták, hogy Pista nem egyedül jött, hanem Szarka nagyságos úrral. — Mondja csak, barátom, — szólott mindjárt barátságosan Szarka a bámuló Farkashoz — hajlandó volna-e arra, hogy a fiából urat csináljak, mert ott voltam a vizsgán, amit óriási sikerrel tett le és nagyon szívesen a rendelkezésére állnék, hogy a fiát a felsőbb iskolákban tovább taníttassam. Nem kerül magának egy krajcárjába se én minden költséget magamra vállalok. Farkasnak könnycsepektől csillogtak a szemei ettől a nagyon szép ajánlattól és megalázkodva síró hangon felelt: — Nagyságos uram, mivel érdemeltem meg én szegény ember ezt a nagy szívességét ? —- Mondtam már, jó ember azzal, hogy a fia kitűnő tanuló és kár volna őt abban megakadályozni, hogy tovább folytassa. Hát akarja, hogy kitaníttassam a fiát? — Hogyne akarnám, nagyságos uram, hiszen már ennél nagyobb öröm nem is érhetne ezen a világon. — Jól van, tehát majd ha eljön az idő, akkor eljövök a fiáért és beíratom Pesten egy internátusba. Addig is Isten velük. Pista kezet csókolt neki és elment. A