Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-09-28 / 39. szám

megmaradtak, söt horribilis mértékben emelkedtek. Községünk autonom élete máris fictiv, képzeleti; jövedelmei tekintélyes része, Ve, mint mondottuk, pótadóból, a polgári termelő munka értékeinek kisajátításából nyer fedezetet. Egy cseppet se áltatjuk magunkat azzal, hogy elég egy közhitelű tételt hangoztatni s máris megvalósul. Könnyű kiejteni s helyeselni is, éljen meg mindenki a maga jövedelméből, keresetéből, munkájából, magánosok ugy, mint a község, meg az állam. Mindamellett egészen bizonyos, hogy temérdek viz folyik le nemcsak a Dunán, de a kis Tapolcán is, mig odáig jutunk, hogy ezt a közhitelű tételt alkalmazzuk a közéletre, tehát a község, vármegye, állam háztartására is, mig t. i. mindezek a szervek hatalmi tényezőkből átalakulnak munkaszerve zetekké. De a mi községünk lakossága, képviselete, tanácsa utján ennek az eszménynek nem megközelítésére törekszik, hanem tőle mindjobban eltávolodik. Mintha Isten büntetése volna rajta, hogy akit a Teremtő sújtani akar, eszétől fosztja meg. Városunk képviselőtestülete maga erösiti azokat a hatalmi tényezőket, melyek az ö munkája termékei kisajátítására szolgálnak és mégcsak érzéke sincs a productiv befektetések iránt. Költségvetésünk szerint 201.000 koronát kell pótadóval fedezni s majdnem ennyi, közel 200.000 korona a községi szervezet hatalmi tényezőinek, dotatiója a költségvetésben (88.000 K öregek Pista nyakába borultak és sírtak örömükben, hogy a szorgalma révén ingyen milyen ur „lesz" majd belőle. II. Gyönyörű eredménnyel tette le Pista az érettségit. Még az iskolába járt, máris biztosítva volt neki egy nagyon szép állás a minisztériumban, amit az érettségi után be is töltött. Az ő korában levő fiatal emberek között neki volt a legnagyobb fizetése. Nem irigyelték tőle a hivatalnok társai, mert látták, hogy Pista megérdemli ezt, mert egy rendkívüli szorgalmas hivatalnok volt. Másodszor pedig azért, mert látták, hogy nem pocsékolja el a pénzt, mert, amikor a fizetését megkapja, az a legelső dolga, hogy a postára menjen és a fizetése egy részét elküldje szegény szüleinek, amit azok nagy örömmel fogadtak, mert Pista apjának egy nehéz zsák a lábára esett és kitörte, amitől az peröze munkaképtelen lett és csak abból, amit a felesége mosással keresett és amit a Pista küldött havonta, kellett nekik megélniök. Eddig Szarka János is segítette őket, de nem sokkal azelőtt, hogy Pista letette az érettségit, meghalt és igy csak erre a két pénzforrásra támaszkodhattak. De bizony egy év múlva már minden megváltozott. Pista jóbarátokat szerzett magának és kezdte elhanyagolni a pontos az általános közigazgatás szükséglete ; 34.000 K az adóhivatalé ; 67.000 K a rendőrségé.) Azért szolgáltatunk tehát állami adónk Vig pótadót a községnek, hogy képessé tegyük a magunk felett gyakorlandó hatalomra. Jó volna, ha legalább községi be vételeink Vén magunk disponálnánk, mert ez még mindig önrendelkezésünk, autonomiánk jele lenne jövedelmeink nagyobb részén. De ez, ismételjük, tisztára illúzió, képzelődés ; a félmilliós szükségletből u. i. több mint '1

5 adósságtörlesztés, évenként 116.000 K. Ez is fix tétel, mellyel nem rendelkezünk, mely le van kötve. Ehhez a költségvetési több mint 300.000 koronához nem szabad nyúlni, az autonómia csak a megmaradó összegen érvényesülhet. Amit ugy szemléltethetünk, hogy minden 5 koronából 2 korona megy a három közhatalmi szerv (közigazgatás, adó, rendőrség) dotatiójára ; 1 korona, a harmadik, adósságtörlesztésre, de már kikezdtük a negyediket is. A 3 korona erösebb, mint a 2; nemsokára elérhetjük, hogy meg is eszi, fölemészti teljesen. Igy fest, a mi felfogásunk szerint, a városi költségelőirányzat jövő évi képe; ily helyzetben tartotta szükségesnek a képviselőtestület a rendőrség fejlesztését a pótadónak több mint 10°í

0 vei (16 000 korona a rendörségnél, 4200 a 4 kézbesítőre a közigazgatásnál) ; ily állapotban nevezi egyik laptársunk a kórház tervezett előirányzatának ellenzőit retrogród felfogásuaknak. hivatalba járást. A fizetése legnagyobb részét elitta. Igy persze a szülei minden hónapban kevesebbet kaptak tőle. Utóbbi időben már egészen elzüllött és semmit sem küldött. Züllött, züllött a végtelenségig. De nem tartott soká, mert, amikor a hivatalba már be sem kukkantott, elcsapták az állásából. Szarka János talán még a sírjában is megfordult e hirtelen változásra. Pistát sajnálta mindenki, aki eddig rendes, pontos embernek ismerte, meg is dorgálták őt, de ez mit sem segített rajta. Beállt egy másik hivatalba, sokkal kevesebb fizetésre, de bizony egy hónapnál tovább ott sem maradhatott. — Kár szegény fiúért, — mondták egymás közt a volt jó kollégái, — mert nagyon pontos és szorgalmas ember volt addig, amig szerelmes nem lett abba a kis színésznőbe, akire a fizetésének legnagyobb részét költötte. S most, hogy a kis színésznő a faképnél hagyta, teljesen lezüllött. Pistának a szülei csak nagysokára tudták meg, hogy mi történt a fiukkal, hogy miért nem küld már pénzt, de akkor is csak véletlenül. Ugy, hogy egyik reggel édes anyja ment a piacra és utána ment egy csinos nő, meg egy elegáns fiatal ember, akik közt az alábbi kis párbeszéd folyt le, amit Farkasné szórói-szóra meghallott. — Ez az édes anyja — mondta halkan a férfi — a Farkas Pistádnak, a pesti kedPersze, a hatalom árnyéka, egyelőre, biztonságot igér. De ha Összeroppanunk a hatalom nyomásától, hova fordulunk könyöradományokért ? Sarudy György. Városi közgyűlés. — 1913. szept. 24. — Csekély érdeklődés mellett folyt le a mult szerdára egybehívott rendkívüli közgyűlés, amennyiben 20—25 képviselő volt jelen. A tárgysorozat egyik fontos kérdésé a tisztviselők nyugdijszabályrendelete nem is tárgyaltatott, mivel maga a városi tanács előkészítés hiányában a tárgysorozatról levette. Nagyobb vita csupán a Hungária műtrágyagyár mellett elvonuló tagút kérdésében és a közkórház tervének elkészítése kérdésében volt. Előbbi kérdés a békés uton való elintézésre utaltatott, utóbbiban a nyilvános pályázat kiírásával nyert elintézést. A közgyűlésen, miután a polgármester szabadságon van, Lamperth Lajos h. polgármester elnökölt. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : Lamperth Lajos h. polgármester jelezve az elnöki tisztségét, üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére felkéri Jilek Ferencz, Billitz Ferencz, Ács Ferencz, Muli József és Bőhm Samu képviselőket. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirendretérés előtt Halász Mihály azon kérelmét, hogy a tárgysorozat 5 ik pontja, tekintettel annak fontosságára, első sorban tárgyaltassék, a képviselőtestület elfogadja. Ugyancsak napirendretérés előtt Sarudy György három indítványt terjeszt elő. Kéri a képviselőtestületet, hogy a rendőrbiztosi állás eltörlésének kérdését ujabbi vesednek, aki miattad már annyira elzüllött, hogy a második állásából is elcsapták. — Szegény asszony, — mondta Molnár Maris, a kis színésznő — igazán sajnálom 1 Farkasné ezt hallva, többre nem volt kíváncsi, a legközelebbi utcán befordult és ahelyett, hogy a piacra ment volna, sirva ment haza az urához, hogy elmondja neki, mi történt az ő okos fiukkal. — Pedig mennyire örültem neki, — mondta Farkas — hogy milyen szép állása és nagy fizetése „lesz" az én fiamnak és itt van. Igaz, hogy „volt* neki, de már „nincs". Mindenhonnan kidobják. III. Nem telt bele fél év, amikor Pista Vácra került. Nem a fegyházba, hanem a szüleihez. De nem ám ugy, mint gimnazista korában, amikor vakációra hazajött józanon, csinosan, hanem részegen és lerongyolódva. Mert, hogy a szülei szeme elé merjen kerülni, előbb bement egy pálinkamérésbe és elitta az utolsó fillérjét is. Igy már bátrabb volt, mert részeg volt és beállított az éppen akkor is siró szüleihez. Lehorgasztotta a fejét és megállt az ajtóban. — Mi „lesz" veled fiam? — kérdezte tőle beteg édes apja. Pista nekitántorodott a szoba közepén álló asztalnak és mintha egyszerre kijóza-