Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.
1913-09-21 / 38. szám
XXIII. évfoly a-m - Pá;pa 3 1913. szepte i n ber 21. 38. szám r •• •• PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. TARCZA. Színházi ismeretség. Irta: SALAMON JÓZSEF. A főváros egyik kis mellékutcájában lakott Kiss Miska, egy a Kerepesi-uton levő nagy üzletnek a segédkönyvelője. Egész nap nem látták otthon, mert délelőtt az irodában volt, délben vendéglőben ebédelt, délután pedig egy pohár viz mellett a New-York kávéházban az újságokat bújta. A pincérek már úgyis ugy hivták, hogy ujságmoly. Este mindig határa volt, amikor hazament, de akkor sem maradt sokáig otthon, mert csak megmosakodott, felvette a másik öltözet ruháját és ment a Nemzeti Színházba. Fizetése, igaz, hogy csak annyi volt, amiből a lakást, a kosztot és a pikkolónak a pohár vizért járó két krajcárját kifizethette, de azért a színházba mindennap elment, mert minden hónapban kapott hazulról ötven korona zsebpénzt. Ebből kellett ruházkodnia is neki. Egyik este a színházban a harmadik felvonás alatt a mellette ülő tizenhétévesnek látszó bájos kis hölgyike leejtette a fehér kesztyűjét., amit Miska udvariasan hamar Laptulajdonos és kiadó : POLIi A T S E K FRIGYES. felvett és átnyújtása közben bemutatkozott neki. Nagy dolog volt ez Miskától, mert még ezideig nem adta tanújelét annak, hogy udvarias lett volna egy nővel szemben. Sőt mindig kerülte a női társaságot. Hogy miért, azt már csak ő tudná megmondani. A bemutatkozás után persze még nem tudtak beszélgetni, mert az előadást akkor zavarták volna, hanem az előadás után bemutatkozott Miska a leány mamájának is és engedelmet kért, hogy hazakísérje őket. A mama beleegyezett, aminek Miska persze örült és el is kisérte őket a nem messze levő lakásukig. Útközben megtudta, hogy a leány a mamájával mindennap megy színházba és hogy mindig ugyanazon a helyen ülnek, ahol ma is ültek. Miskának másnap mikor megebédelt, legelőször az volt az első dolga, hogy a szinházi pénztárhoz elment és lebérelte azt a helyet, ahol tegnap ült, egész hónapra. Persze, azt, úgyis tudjuk, hogy ez csakis azért történt, hogy ezután mindig a leány mellett ülhessen, mert tegnap este, amikor elbúcsúzott tőlük, olyan valami furcsát érzett, mintha beleszeretett volna a leányba. Mire hazaért, el is határozta, hogy mihamarabb feleségül is veszi, ha hozzá jön. Este Miska volt a legelső a színházban. Azért sietett olyan nagyon, hogy még az HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. maga most belőlem kiolvasott, arra egyáltalán nem gondoltam sem most, sein azelőtt, a gondolataimat tehát épenséggel nem találta el — hanem egy pompás ötletet, egy kitűnő tanácsot adott, ez megéri nekem a száz koronát, ime még egy jó szivarral is megtoldom a kialkudott összeget. A közbeszólásnak nincsen igaza, mert nincsen szükségünk arra, hogy a budapesti mentöegyesületet szerződtessük ; — hanem egy találó ötletet, egy pompás tanácsot adott. A tavasszal ugyanis városunkban egy valóságos mentötanfolyam létesült, volt folyamatban és fejeződött be, az oktató orvosok- és a balesetekbeni első segélynyújtásának nemes akciójára készséggel és önzetlen jóindulattal vállalkozó nemeslelkü hölgyek és urakból álló hallgatóknak egyaránt dicséretére és becsületére váló fényes eredménnyel. Ugy tudom, hogy a tanfolyam záróvizsgáját az összes hallgatók kitűnő sikerrel kiállották és erről bizonyítványt, oklevelet nyertek. Nos hát felteszem, mert joggal és méltán feltehető, hogy annyi ügybuzgalom, mellyel a mentötanfolyam derék hallgatói a nagy, nemes és lélekemelő munkához láttak és azt előadás előtt is beszélgethessen a leánnyal. Elment volna értük is, de nem volt benne biztos, hogy nem e jöttek el már hazulról. Hanem nagy csoda történt, mert már elkezdték az előadást és a mama, meg a leánya még mindig nem volt a színházban. Miska türelmetlenül ült a helyén és folyton az ajtó felé nézett, de hiába volt, mert azok bizony még mikor a második felvonást elkezdték sem voltak ott. Ekkor Miska egy kissé megnyugodott, mert arra gondolt, hogy most már ugy sem jönnek el, mert bizonyosan valami mással voltak elfoglalva, ami megakadályozta őket, hogy eljöhessenek. Tehát a harmadik felvonást is szép nyugodtan végignézte, mert az elsőből és a másodikból bizony nagyon keveset látott. De hogyan is láthatott volna, mikor mindig hátra, az ajtó felé nézett. Mikor a harmadik felvonás közepe felé tartottak már a színészek, Miska arra a tapasztalatra jött rá, hogy tegnap ugyanezen darabot játszották. Most már mérges kezdett lenni saját magára, hogy miért nem nézto meg a szinlapot, mert arra gondolt, hogy azok azért nem jöttek el, mert nem akartak kétszer egymásután megnézni egy egy és ugyanazon darabot. De eszébe jutott, hogy hiába nézte volna meg a szinlapot, mert akkor is csak eljöttek volna, hiszen azt mondták neki, hogy mindennap itt vannak. A költségvetés hétfőn tartott folytatólagos ülésén egy ötlet-sziporka hamarosan tüzet gyújtott és Pápa város fundus instruktusa egy objektummal gazdagodott és gazdasági leltára egy számmal növekedett. Egyik városi képviselő nagyon lassúnak találta a hordágynak, balesetek alkalmával, gyalogszerrel való kezelésé vei járó tempót és egy mentőkocsi beszerzését ajánlotta. A képviselőtestület többsége a mentőkocsi beszerzését megszavazta. Igaz, hogy egy teljesen és helyesen felszerelt mentőkocsi beszerzése tetemes költséggel jár, de hiszem, hogy egy kis körültekintéssel olcsóbban is hozzájuthatunk, ha majd annak a bizonyos egyszeri embernek az álláspontjára helyezkedünk, aki a körorvos által irt patikaszert drágállotta és a patikárossal alkudozni kezdett; amikor pedig ez az árból nem engedett, a mi emberünk igy szólt: patvikus uram, az ilyen egyszerű falusi embernek nem muszáj olyan drága patikaszerrel élnie, jó ám annak már valami más által használt régi szer is, mely olcsóbb is és ugyanazt a célt szolgálja, mint az uj, a friss patikaszer ; a friss, a még használatlan, a drága patikaszer az uraknak való a városban. A mi céljainknak bezzeg szintén meg fog felelni egy mentőkocsi régebb kiadásban is. Hiszen nem egyszer tapasztalhatjuk a közéletben, hogy a gondolat antiqariatusának lomtárában sokszor egy-egy igen jó és értékes — mentögondolatot találhatunk, nem látom be miért ne találhatnánk valamelyik szak-őszeresnél tehát egy-egy jó és használható — mentökocsit is. De voltaképen ezúttal nem is a mentökocsival, hanem egy azzal össze : függő kérdéssel kivánok foglalkozni, helyesebben : egy a mentökocsira vonatkozó indítványnak tárgyalása során a közgyűlési teremben elhangzott közbeszólásra óhajtanék reflektálni. A közbeszólás igy hangzott: szer zödtessük mindjárt a pesti mentöegyesületet is. Ejnye, ejnye, hogy is mondta az a kereskedelmi uton levő ur, ahhoz a vele egy fülkében utazó, magát gondolatolvasónak bemutató és száz koronáért gondolatait leolvasni és elárulni kész urnák, amikor az alku megtörtént és a gondolatolvasó megnyilatkozása elhangzott: barátom, nincs igaza, amit Mindnyájunkat érhet baleset. Irta: KEMÉNY BÉLA.
