Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-08-31 / 35. szám

bői tehát azt a következtetést kell levonnunk, hogy kisbirtokosaink a mezőgazdasági munkásoknak hiányát nem érzik, mit legjobban bizonyít az a körülmény, hogy kisbirtokosaink az Esterházy féle hitbizományból 1000 kat, holdon felüli területet béreltek azon tudatban, hogy a bérelt földeket saját erejükből fogják megmivelni, mert a maguké oly kevés, hogy munkaerejüket az igénybe nem veszi. Cikkíróval e ponton tehát ellenkezésbe jutottam, mert ő azt igyek szik bizonyítani, hogy éppen ezen bérlet egyik oka a munkásházak lér tesitésének. En meg azt állítom, hogy éppen ezért nincs szükség azokra. Egyetlen nagy birtoktest terül el városunk határában, ez a Wittmann-féle hbérlet. Ha cikkíró érdeklődött volna a haszonbérlőnél az iránt, hogy képes volna-e beszerezui a közel 4000 kat. holdat kitevő hbérlet megmivelésére szükséges gazdasági munkaerőt magából Pápából, egészen biztos vagyok benne, hogy azt a választ kapta volna, hogy még háromszáz holdra sem akadna pápai mezőgazdasági munkás és pedig azon egyszerű okból nem, mert nálunk nincsen olyan mun kás, amely magát, sőt családját is a mezőgazdasági munkából tartja fennKénytelen a bérlő vend, vagy tót munkásokat hozatni, kik aránylag kevesebbe is kerülnek s a mi fő állandóbbak is mint a pápai munkás, uiert ez munkafelügyelöjének szigorú felügyelete alatt áll, mig a pápai munkás, ha jobb keresetre van kilátása, szivesebben vállalja azt. Ma már Pápán a gyáripar any-: nyira kifejlődött, hogy azok, kik ré-j gebben mezőgazdasági munkával fog lalkoztak, inkább mennek az állandó — és mondhatni •— jobb keresetet, nyújtó gyárakba,' mint a hat hónapon át folytatható mezőgazdasági munkára. A mi pedig a pápai munkások lakásviszonyait illeti, cikkíró is el fogja ismerni, hogy egészségi és szociális szempontból eléggé jók és sokkal olcsóbbak lakásaik, mint a tervbe vett munkáslakások lennének. Meg vagyok győződve arról is, hogy Pápa városának mezőgazdaság gal foglalkozó osztálya — a mely leghivatottabb bírálója annak, vájjon van-e szükség mezőgazdasági laká sokra vagy sem — egyhangúlag az mellett lesz a közgyűlési teremben, hogy Pápán nincs szükség mezőgazdasági lakásokra azon egyszerű okból, mert nálunk kimondott mezőgazdasági munkás nincs. Sokkal neme3ebb célt szolgálnak a földjeiket jó drágán értékesíteni akaró hitfelekezetek, ha (ugy a kath., a ref. és zsidó vall.), ha földjeiket továbbra is haszonbérbe adják a földéhes népnek, sem mint egy nem szükséges intézmény létesítésével a pótadók alatt görnyedő várost még jobban megnyomorítsák. Dr. G. S. Iskolai értesítők. VII. A pápai áll. tanitöképzö-intézel értesítője, melyet Pelhes János igazgató minutiosus lelkiismeretességgel és gonddal állított össze, e napokban jelent meg. Ezen értesítővel a szokottnál részletesebben kell foglalkozni. Hiszen ezen intézet lát el évek során száz és száz iskolát tanítókkal, kik hivatva vannak a tudatlanságban és sötétségben vergődő elmék ezreit' a kultura fényével bevilágítani és a jövendő jobb, boldogobb és felvilágosodottabb korszak alapjait megvetni. Akik e vékony füzetet kissé figyelmesen átlapozzák, láthatják, hogy ezen intézet tanári kara olyan tanitónemzedéket igyekszik nevelni, mely nemcsak az iskolában állja meg helyét, hanem az iskola falain kivül is a nép széles rétegeire művelő és nevelő hatást tudjon gyakorolni, mely a rábízott nemzeti missiót egyszerű, nádfödeles falusi iskolában is kedvvel töltse be. Ha az intézet végzett növendékei igazgatójukat veszik mintaképükül, ki bámulatos szorgalmával, kitartásával, széleskörű, alapvető szakirodalmi munkásságával tört magának utat, saját erejéből, falusi tanítóból emelkedett e diszes polcra és e tekintélyes állásában megőrizte puritán jellemét és életszokásait, akkor a tpnári testület célját közülük sokan meg fogják közelíteni, sokan pedig megvalósítani. A tanári testület ezen évben sok nehézséggel küzdött, volt időszak, midőn az igazgató heti 28 órát, Nagy Sándor tanár heti 33 órát tanított a tanárhiány miatt. Annál nagyobb dicséretére válik a tanári karnak, hogy a tanítási eredmény mégis kielégítő volt. Az intézet az idén 33, tizenhét évi fennállása óta 448 tanítót bocsájtott ki az életbe. Az állam és a dunántuli ref. egyház, az ifjúsági segélyegyesület mindent elkövet nek, bogy a nagyobbára szegény szülőktől származó növendékek anyagi gondok nélkül végezhessék tanulmányaikat, midőn az arra érdemesek között 17'065 koronát osztott ki segély gyanánt. Az állam a tanulmányi eredmény fokozására 6900 koronát fordított folyosón és lement a lépcsőu. Lent ismét megállott és körül nézett. Mit tegyen ? Itt maradjon ? Vagy elmenjen ? Micsoda meggondolatlanságot csinált! Hátha nem hisznek neki ? És feljelentik ! Milyen szégyen lenne ! Még mindig élesen szól a csengő. A kapura nézett. Csak néhány lépésnyire volt tőle. Nem volna jobb mindenképpen . . . ? És nyomban a menekülés gondolata támadt fel benne. Elillanni, mielőtt valaki megtudná, hogy kicsoda. És a kapu hoz sietett. De azután megint tétovázott, Miért meneküljön ? Talán gonosztevő ? De mi lesz, ha itt meglepik? Néhány lépést tett az utc^án. Jöjjön, aminek jönnie kell. És gyors léptekkel sietett tova a néptelen utczán. De minden pil lnnatban visszanézett, hogy nem jönnek e utánna, nem üldözik e. Ha valaki megfigyelte volna, láthatta, hogy ez a huszonötéves fiatal ember remegett, mint a nyárfalevél és olyan nehezen lélegzett, mintha éppen valami nagy gonosztettet követett volna el. Savka pedig ezalatt ott vergődött a székében és minden tagja remegett. Azt képzelte magában, hogy betörő kutatja át a szobákat és kirabol mindent. Időkö önkint idegesen kezdett sikítani. Még mindig élesen szólt a csengő, a melynek görcsösen nyomta a gombját, de senki sem jelentkezett. Egyszerre vadul felkiáltott, Ugy rémlett neki, mintha a betörő nehéz kezével megragadta volna gyönge vállait és Savka riadtan ugrott fel. Egyedül volt. Hallgatódzott. Néma csend volt az egész házban. Ekkor odaugrott az ajtóhoz és bezárta. Azután megnézett minden sarkot és csak amikor meggyőződött róla, hogy nincs oka félni, akkor nyugodott meg kissé. Oh. ,hogy villogtak azok a gyilkos szemek 1 És milyen kusza volt az a fekete ! hajzat l És keresztbe tette keblén karjait s fo| hászkodva tekintett fel az égre. * Másnap, amikor barátnőjével visszatért a sétáról, a szobaleány egy nagy borítékot ! adott át neki, melyet egy küldöncz "hozott számára. A boríték czimzése erős, férfias vonásokkal volt irva. „Costova Savka kisasszony nak." Vájjon kitől jött ez a levél? — Nem történt ma éjjel semmi ? — kérdezte Savka a szobaleányt, — Nem, kisasszony, — felelte a leány csodálkozva — Mamának nincs semmi baja ? Jól aludtak mindnyájan? — Kitűnően. — Kisasszony, ugy látszik, elszenderült s rossz álma volt! — felelte a leány mosolyogva. Savka kissé megkönnyebbülve sietett fel barátnőjével a szobájába. Ott elővette az ollót s felvágta a borítékot. Egy levél volt benne, mely igy hangzott: „Igen tisztelt kisasszony ! Bocsássa meg vakmerőségemet, hogy tegnap este olyan rosszul megválasztott időben látogattam meg. Meg fogja érteni azonban, hogy nem maradhattam tovább s ezért írom most ezt a levelet. Gyakran mentem el az ablaka alatt és hallottam az én dalomat, a „Fekete szeraek"-et játszani. Ugy látszik, megtetszett önnek a szerzeményem, de engedje meg, hogy figyelmeztessem, miszerint egy helyütt nem játssza helyesen, még pedig éppen ott, ahol legjobban sikerült érzelmeimet kifejezésre juttatni. Ez ugy látszik, annak a következménye, hogy a hangjegye hibás. Már régen fel akartam keresni, hogy kijavítsam hangjegyét, de nem mertem. Tegnap este azután, amikor újra hallottam játszani, elhatároztam, hogy bemeg3

Tek, — sajnos, nem tudtam, hogy egyedül van, — mert ma Szófiába kell utaznom és nem szeretném, ha dalom elferdítve maradna. Mellékelve idezárom az egész darab helyes hangjegyeit. Most már tudja látogatásom czélját. Azt hiszem, meg fogja most már bocsájtani merészségemet. Mély tisztelettel Darenow. Savka, amikor végére ért a levélnek, nagyon izgatott lett. Leroskadt egy székre és idegesen kezdett hörögni, amiből nem lehetett megtudni, hogy kaczagás volt-e, vagy keserves zokogás.