Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-08-31 / 35. szám

az iskolai szertár és 750 koronát a tanári könyvtár gyarapítására. Az intézetben méhészeti tanfolyamot is tartottak, az ifjúságot a céllövészetben gyakorolták, a népifjusági egyesületben hall gatták Kraft József, Nagy Sándor, Pethes János és Ligárt Mihály előadásait, maguk is tartottak ott előadásokat, ily módon a fiatal tanítók e tekintetben gyakorlatot és tájékozottságot visznek ki az életbe. A tanítójelöltek hazafias neveléséről is gondoskodtak. Minden nemzeti ünnepet méltó keretekben megtartottak, melyeket az em lékbeszédeket a IV. éves tanítójelöltek tar tották. Az intézetbe a mult tanévben 125 rendes tanuló iratkozott be, kik közül 110 magyar, 12 német, 1 román és 2 vend anyanyelvű, vallásra nézve 76 kath., 1 görög kel., 37 református, 7 ág. ev. és 4 izraelita volt. A mindennapi gyakorló iskolába 68 tanuló járt. Összegezve mindezeket, láthatjuk, hogy ezen intézet tanári kara mindenképen azon van, hogy megfeleljen nemes hivatásának, hogy kis igényű, ambiciózus és lelkes csapatot küldjön hazánk |szellemi táborába, hogy az innen kikerülő tanítók a nemzetnek ne napszámosai, hanem fáklyavivői legyenek. KARCZOLAT ET M ULIL B ÍLÓ bről. Teljesen megváltozott a helyzet. Hoszszu lethargikus szünet után végre belejövünk a rendes formába, vagy helyesebben mondva szokásos rendes kerékvágásba. — Megjöttek a színészek és lassanként már gyülekeznek a mi kedves diákjaink és leányinternátusi vidéki növendékeink. Hogy mit jelent ez a két atrakció városunkra nézve, azt hiszem felesleges bővebb kommentárral ellátni. Napok óta az idegenforgalom uralja a helyzetet és ez mindaddig tart, mig az öszszes tanintézetek kapui megnyílnak vagy jobban mondva megkezdődnek az előadások. Az idén ezen idegenforgalom sokkal nagyobb mérveket ölt, mint rendes körülmények között és ezt a mindennapi katonai beszállásolások, átvonulások és egyébb katonai evulációk idézik elő. Huszárjaink is megérkeztek a lovasgyakorlatokról, mond hatni kitűnő kondícióban, ami szinte hangulatossá teszi a helyzetet. Ha azonban mindezen idegenforgalomtól eltekintünk és ha a helyzetre vonatkozólag csak magában véve is az a fordulat állott volna be, hogy megjöttek a színészek és kezdetét vette az őszi sziniévadunk, miről már legközelebb bő anyagot rezerváltam a heti krónika részére, azt hiszem eléggé illusztráltam és igazoltam azon állításomat, hogy „belejöttünk a rendes kerékvágásba". A változatosság kedveért bucsu is volt a mult héten, még pedig kettő. Az egyik Borsosgyőrön, a másik Tapolcafőn, mindkettő a mult vasárnapi napra esett. Hires mindkét bucsu városunkra nézve, de pro donis beszélve a borsosgyőri bucsu rám nézve sokkal illetékesebb már a tavalyi megemlékezés után is, amennyiben ennek bizonyos tekintetben reám vonatkozólag hivatalos jellege is van, sőt bizonyos kötele zetlséget is ró reám a megemlékezésre, amennyiben ha tavaly a-t tudtam mondani, akkor az idén b-t is kötelességem mondani. A borsosgyőri búcsúról már tavaly is részletesen megemlékeztem, de ez a megemlékezés kismiska az ideihez képest, még pedig siker tekintetében. Tavaly is sokan voltak ott pápaik, de az idén valóságos búcsújárás volt Pápa és Borsosgyőr között. Egész uton sorfalak között közlekedtek a kocsik a gyalogjárók tömege közepette. Ezt a bucsut tulajdonkép csak „mulatság" címen lehet jelezni, mert — mint már tavaly ismertettem az ügyet — Borsosgyőrön nincs katholikus templom és igy mise sem előzi meg a bucsu kezdetét. A bucsut tehát tulajdonkép az úgynevezett „kiritag" szóval lehet jelezni, de ezt a kiritágot aztán amúgy Isten igazában megtartják. A bucsu, mint minden községben a nagyvendéglőben koncentrálódik. Minthogy nincs mise, tehát akkor kezdődik, amikor jól esik. Speciálitása ezen búcsúnak az, hogy nemcsak a községben, hanem a faluvégén levő nagykiterjedésű téglagyár munkásai és ezeknek meghívott vendégei is kiveszik részüket a bucsu összes élvezeteiből. A mulatsághoz — mint tavaly is — nem cigányok szolgáltatták a zenét, hanem speciális orseszter. Egy kitűnő harmonikás szövetkezve egy hegedűs kontrással, kinek hegedűjén csak két hur intonál és ezt kiegészíti reáadásul egy csinadrata nagydob, mely olyanokat szól, mint egy repedt ágyu. Tavaly a nagydobot egy kis trombitás gyerek helyettesitette, mely nemcsak annyival job ban bevált, hogy kitűnően harmonizált a zene, de máskülönben azért is, mert mindvégig kitartott a kis trombitás gyerek, jelenleg a nagydobos öreg bácsi már a délutáni órákban annyira el volt ázva, hogy a cintányért a dobhoz és a dobverőt a cintányérhoz ütötte. Estefelé az öreg ur elaludt a dob mellett és igy a dobhártyák is élvezetet találtak a harmonikus és harmonikás zenében. De nemcsak a munkások, hanem — mint anno dazumal — a gyár tulajdonosa is kitesz ilyenkor magáért. Az idén túlságos nagy volt a vizitelés nála, annyira, hogy — amint mondani szokás — majdnem kifogyott mindenből, csupán f a borból nem, mert ebből „dosztig" volt. És ez kellett a magyarnak, meg a németnek. Mert hát a tulajdonos elébb a saját vendégeit látja el bőségesen és amikor ezek a vendégek ugy lassanként estefelé hazafelé lesznek transzferálva, akkor a hátramaradt vendégek — maradnak azért elegen — szövetkeznek a munkásokkal — akik között egy-két német is van -- és ekkor kezdődik azután a valódi „Muri és Jattatajrum". Rendesen addig szo kott tartani a muri, mig a muzsikusok mind berúgnak, de az idén ugy látszik, a har| monikás előzőleg táblaolajat ivott és bírta, azaz jobban mondva, ivott mint egy kefekötő. Ha tőle függött volna, akkor a muri talán reggel sem ért volna véget, de igy a vendégek kezdtek gyengélkedni s igy közös elhatározással le lett fújva a mulatság. Visszatérve a színtársulatra, már most eleve jelzem, hogy mesés anyagra van kilátás. Már az első napon olyan előjelek mutatkoztak a kapcsaikodzásra, hogy határozottan állithatom, hogy mesés sziniévadra van kilátása a heti krónikának és mindazoknak, kik a sziniévadban komolyan szán dékoznak foglalkozni az esetleges fejleményekkel. Most pedig : „Start a sziniévad versenyre!" Fiici. AZ HÍRLIK... Az hirlik, hogy Pápa városa betegszállító kocsin halad a jövő elé. Az hirlik, hogy Pápa városa minden dolognak jól megfizeti az árát. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk nem mondva csinált népszerűségnek örvend. Az hirlik, hogy a polgármester a jövő évi költségvetésbe az előre nem látott ki adásokat biztosította. Az hirlik, hogy a rendőrök az összes titkokat a titkos rendőrökre ruházzák át. Az hirlik, hogy a darutollas legények fogyatékosan gyülekeznek. Az hirlik, hogy a libatollas legények csak aurummal borotválkoznak. Az hirlik, hogy a borsosgyőri téglagyári bucsu alkalmával a vendégek le lettek kapva. Az hirlik, hogy a borsosgyőri téglagyári bucsu alkalmával a vendégek tiszteletére egy nyársonsütő lett szerződtetve. Az hírlik, hogy a borsosgyőri téglagyári bucsu alkalmával a vendégek részletenkint lettek hazaszállítva. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok javarésze rövid időn belül letejelt. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok állandóan pillanatnyi pénzzavarban szenvednek. Az hirlik, hogy Pápán a szimpla- és potyahólyagokat a kofák filléres gavalléroknak nevezték el. AZ hirlik, hogy a színtársulat tagjai között szépen lehet válogatni. Az hirlik, hogy a színtársulat tagjai a lehető legjobb formában mutatkoztak be. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány tagja Pápán szép jövőnek néz elébe. Az hirlik, hogy a színtársulatnak jó be vásárlott tagjai vannak. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben sok alkalom szüli a tolvajt. Az hirlik, hogy a „Jaj nadrágom" egyletnek rosszul ütött be a vadállomány. Az hirlik, hogy Mihályházán újra bikakomplikációra van kilátás. Az hirlik, hogy Tapolcafőn a kvártélyos katonaság intézte el a bucsut. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerszerkesztője a színtársulat kötelékébe már felvétette magát. HÍREK. — Hornig bíboros ünneplése. Meleg ünneplésben részesítette egyházmegyei papsága báró Hornig Károlyt, a jótékonyságáról és szabadelvű gondolkodásáról ismert veszprémi biboros-püspököt, abból az alkalomból, hogy az elaggott s munkaképtelen papok számára ujabb százezer koronát adományozott, amiáltal az e célra adott tőke eléri a háromszázötvenezer koronát. Az egész egyházmegyéből ('Zala-, Somogy- és Veszprémmegyék területe) több mint száz pap gyűlt ee:ybe Veszprémben s diszgyülést tartottak, amelyen dr. Rédey Gyula nagyprépost méltatta a püspök érdemeit és tolmácsolta papsága háláját. Az agg főpapot mélyen meghatotta az ünnepeltetés és könnyes szemekkel köszönte meg papsága ragaszkodását. Délben díszebéd volt a püspöki rezidenciában, amelyre a vármegye notabilitásai is hivatottak voltak. — Királyi kitüntetés. A hivatalos lap a mult héten közölte, hogy a király dr. Vadnay Szilárd, veszprémváxmegyei t. főorvost a közegészségügy terén szerzett érdemei elismeréseül a királyi tanácsosi címmel tüntette ki. — Vármegyei közgyűlés. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága 1913. szept. 9 én s a következő napokon törvényhatósági rendes közgyűlést tart. — Az uj nyugdij szabályzat, mely több igen kedvező intézkedést tartalmaz a tisztviselőkre nézve, de néhány korrigálandó kedvezőtlent is, már egészen kész, a jogügyi bizottság már le is tárgyalta s most fekszik a pénzügyi bizottság előtt s igy remélhetőleg már a légközelebbi közgyűlés tárgysorozatára ki lesz tűzve. A tervezetet a képviselők között már ki is hordták. — Polgármesterek kongresszusa. A polgármesterek országos kongresszusa szeptember hó 28. ós 29-én lesz Nagyváradon. A kongresszuson való részvételét eddig 138 polgármester és városi tisztviselő jelentette be Rimler Károly nagyváradi polgármesternél. — A Kisfaludy utcai Bakonyórhid olyan rossz állapotban volt, hogy végre a rendőrségnek is feltűnt. A rendőrkapitány jelentése folytán a városi tanács utasította