Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-08-31 / 35. szám

helyül, ahol a pótadó az adott igények­hez képest nemcsak kielégítő, hanem mondhatni kedvező. De eltekintve ettől, tudtunkkal ezen pótadó csökkenéssel egy oly intézmény megvalósulása van tervbe véve, mely városunk jövö fejlődésének biztos alap ját van hivatva megteremteni. Arról van ugyanis szó, hogy ezen pótadó megtakarítással városunk csatornázását létesíthetjük. Ha most már figyelembe vesszük, hogy a hitfelekezeti iskolák részére ez ideig nyújtott segélyeknek a költség­irányzatból való kihagyása által nem­csak hogy az egyes hitfelekezetek anyagi érdekei érintetnek, de ezáltal városunk haladása és fejlődése sok minden te­kintetben elömozditlatnék, azt hisszük, a városi képviselőtestület tagjai első­sorban a város érdekét fogják előtérbe helyezni és a felekezeti iskolák dotátióját megszüntetni, már azon okból is, mivel maguk a hitfelekezetek elöljárói annak idején, midőn ezen dotátió — három év előtt — újból megszavaztatott, ki­jelentették, hogy többé ezen dotátióra nem fognak reflektálni, hanem igenis, igyekezni fognak az iskolák részére állami segélyt kinyerni. Nos ezen ki­jelentésünket az ingyenes népoktatás törvényre emelése által megvalósítva láthatják. Már ezelőtt tíz évvel, a midőn a költségvetés megállapításánál ezen té télről szó volt, ugyancsak az általunk felhozott érvek lettek szellőztetve és nak és a szelídségnek. Es Savkát mindig újra és újra megha­totta, mindig magával ragadta. Oh, milyen megrészegítő muzsika I — Milyen dallamos összetétel! Savkának mindannyiszor ugy tetszett, mintha egy csapat galambot látna az ég felé repülni s képzeletében e galam­bok szálltak, szálltak felfelé, egyre maga­sabbra és magasabbra, míg végre tündöklő fénnyé váltak s eltűntek a ragyogó nap­sugárban. Azután uj galambok jöttek, akik gyorsan repültek az égbolt felé és csillag­koszorút alkottak végül rajla és azután egy­szerre hulló virágokká változtak át s egy csokor vált ki közülük, amelyet valami lát­hatatlan kéz ajkához közelitett. És ő meg­ittasult az illatától. Azután egyszerre eltűntek a kis virá gok és az ajkai nem az illatos rózsákat csókolgatták, hanem egy másik forró ajkat, amely fölött egy égő, fekete szempár csil­logott. Oh, milyen kéjes, milyen szenvedélyes gyönyörűség volt ez. Lehet, hogy a „Fekete szemek" nem is volt olyan csodálatos kompizició, de neki tetszett, mert visszhangot keltett a lelkében — s egy fiatal szív vergődése csendült ki belőle. Amikor játszotta, ugy tetszett neki, mintha nem is a zongorából kelnének ki a hangok, hanem a saját kebléből — a lel­kének legmélyebb érzelmeiből. Ma este különösen tetszett neki a dal. Talán azért, mert látta a szerzőjét. Egyik csak hosszas vita után lett ezen dotátió a költségvetésbe bevéve azzal, hogy az egyes hitfelekezetek költségirányzataikat a legminimumabbra fogják redukálni és hitközségi adójukat ehhez mérten kivetni. Az ingyenes népoktatással most már erre sem lesz szükségük, az ál­lami dotátióval a kecske is jól fog lakni, a káposzta is meg fog maradni. Különben ez alkalommal nem kí­vánunk az egyes hitfelekezetek bel­ügyeibe avatkozni, tartsák fenn elemi iskoláikat ahogy tudják, nekünk ezen kérdésnél elsősorban a város érdekét kell szem előtt tartanunk és ez azt követeli, hogy a felekezeti iskolák do­tátiója a jövö évi költségirányzatból kihagyassék. Városunk elfogulatlan képviselőihez intézzük felszólalásunkat és reméljük, hogy a jövö évi költségvetés tárgyalása alkalmával az elmondottakat megszív­lelve, ily értelemben is fognak dönteni. Szükség van-e Pápán mező­gazdasági munkásházakra ? A „Pápai Hírlap" 33 ik számá­ban Gy. Gy. aláírással „A munkás­házak ügye" címen megjelent vezér­cikk elolvasása után bátorságot ve­szek magamnak arra nézve, hogy az ügy iránt érdeklődők előtt kifejezést adjak azon véleményemnek, vajjou szükség van-e Pápán mezőgazdasági munkáslakásokra? barátnője mutatta meg neki a komponistát az utczán. Magas, karcsú, fekete ifjú volt. Fekete ruhában, aranykeretü csíptetővel az orrán, sétált két barátjával. Mennyire meg­látszott rajta a múvészlélek ! A testtartása, a járása, a mozdulatai előkelők. És milyen lelke lehetett, amelyből ez a dal fakadt! Mennyire szeretett volna megismerkedni vele. Ha néhány szót válthatott volna vele a művészetről, megismerhette volna ennek az ifjú erőtől duzzadó léleknek a titkát. Oh, igen, ez csak ábránd volt . . . boldog gondolatok 1 És miért ne ? Igen, meg fogja kérni, hogy zongoraórákat adjon neki és bizonyára ... de vájjon elfogadja-e ? Eh, miért ne? Csak nemrég jött haza kül­földről s bizonyára nincs még elfoglaltsága, nincs állása és kétségtelenül elfogadja. És ha nem is fogadja el, de legalább megis­merkedett vele. És örömében ugrándozva sietett a zongorához, hogy még egyszer élvezze az isteni dallamnak a varázsát . . . gyengéd ujjai végigsiklottak a billentyűkön és édes hangok töltötték el a csendes szobát. És ismét eljátszotta, lassan, gyengé­den és panaszosan és mintegy bűvös hata­lomtól megelevenítve ömlöttek tova a lágy hangok. Azután megint leroskadt a székre és újra ábrándjaiba merült. Egyszerre félénk kopogás hallatszott az ajtón. Savka összerezzent és figyelni kezdett. Ismét kopogtak, de épp oly bátor­talanul, mint az előbb. — Szabad 1 A tárgy fejtegetésénél első sor­ban is azt kell tudnunk, van-e Pá­pán a szó szoros értelmében vett mezőgazdasági munkás, ha igen, van-e szükség mezőgazdasági munkáslaká­sokra, különös tekintettel Pápa vá­rosához tartozó földbirtokok földrajzi fekvésére, azoknak terjedelmére és az egyes művelési ágakra. Az első kérdésre a leghatározot­tabban azt merem állítani, hogy Pá­pán mezőgazdasági munkáslakásokra szükség egyáltalán nincs. Ezen hatá­rozott állításomat igazolják maguk a tények. Ha Pápa város körül fekvő bir­tokelosztásokat vizsgáljuk, azt látjuk hogy a város közvetlen közelében mindenütt az úgynevezett zöldséges kertek terülnek el, melyeknek meg­munkálására nagyon is elégségesek maguk a tulajdonosaik és azok leg­közelebbi családtagjaik, mert hisz egy kerttulajdonos legfeljebb 1 hold ilyen kerttel rendelkezik. Ehhez tehát me­zőgazdasági munkásra szükség nincs, mert ha egyes esetekben rászorul is a tulajdonos idegen segítségre, ez oly ritka eset, hogy ezt számba venni nem is lehet. Ha most a külső birtokelosztá­sokat nézzük, azt látjuk, hogy föld birtoktulajdonosainkuak oly csekély földbirtoka van, hogy majdnem mind­egyik egyéb keresetet is iiz saját gazdasága mellett, nemhogy még ide­gen munkaerőre volna szüksége. Eb­m mg^ m m^ mrnm^mmm^mmímmmmimmmmimimijm\i mi m ri Az ajtó halkan csikorgott és egy el­hanyagolt, torzonborz emberi fej jelent meg az ajtónyílásban. Csakhamar látható lett az egész ember. Kistermetű, egyáltalában nem elegáns, hegyes vállakkal, kopott szalonka­bátban. Mélyen meghajolt, de a fiatal leány egyáltalában nem látta ezt a tiszteletteljes üdvözlést. — Mama I Mama ! — kiáltotta torka­szakadtából. Annyira megijedt, hogy arczát mezte­len karjai közé rejtette. — Vájjon valami részeges csavargó ez, vagy pedig betörő? — gondolta két­ségbeesetten és remegve nyúlt a csengő után. Az idegen egy pillanatig egészen meg­döbbent azon, ami a szeme elé tárult és csak néhány pillanat múlva mormogta : — Én . . . nagy . . . nagyságos asz­szony . . . kisasszony ... — javította ki szavait. De a hangja megtagadta a szolgálatot és e pillanatban nagyobb félelem fogta el, mint Savkát, aki még mindig anyja után kiáltozott. Az idegen zavartan nézett körül — nem tudta, mit tegyen. Minthogy az ajtó nyitva állott, ugy látszik, azt gondolta, nines más hátra s kiment. Savka kiáltásai még mindig betöltötték a folyosót, de senki sem mutatkozott. Az idegen megállt és gondolkodni lát­szott. Hogy minden gyanút kikerüljön, leg­jobb lesz elillanni. Igy azután végigment a

Next

/
Thumbnails
Contents