Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.
1913-08-24 / 34. szám
Egyedüli szempont e dolognál ez nem lehet. A jó közigazgatás érdekében mi áldozat sem lehet nagy, erre a viszonyok már megtanítottak bennünket s azt hisszük, szívesen viselne a közönség egy kevéssel több terhet is, ha ennek a nagy célnak megközelítését elérné. Ha arra várunk, mig telefon célra valami alapunk lesz, nem leend nálunk soha telefon. Itt igenis a vármegye közönségének kell áldozatot hozni s mi az ügyet oly fontosnak s oly sürgősnek tartjuk, hogy a vármegyének eré lyesen kell intézkednie a távbeszélő hálózat létesítése ügyében s talán legcélszerűbb volna egy bizottság kiküldése, melybe a vármegyei közigazgatás körén kivül álló férfiak is bevonandók volnának. S nem gondoljuk ugy a dolog végrehajtását, hanyathomlok csináljuk meg minden községben a telefont. Nem. A bizottság készítsen a gyakorlati szükséghez mérten tervezetet arra nézve, hogy elsősorban mely községek kötendők össze telefonnal és évente mennyiben fejlesztendő a hálózat. Igy egy pár év alatt az egész vármegye a telefon előnyeit élvezhetné. A létesítési programúinál arra volna mindig súly helyezendő, hogy a közlekedés tekin tetében mely járás van kedvezőtlenebb helyzetben s igy hol kell leginkább segíteni. Elsőrangú kérdést a költségek képezvén, ennek viselését több évre lehetne elosztani s megvagyunk róla győződve, hogy a folyton szaporodó elektrotechnikai vállalataink között akadna olyan, mely hosszabb törlesztés mellett elvállalná a telefon kiépítését, ha ez neki több évre szerződésileg biztosíttatik. De könnyen lehet, hogy a telefon létesítési, de mindenesetre a fenntartási költségek fedezhetők, ha a telefon használatát a nagyközönség számára is megengedjük. Kereskedők, iparosok, gazdák üzleti, általán a közönség magánügyeiben igénybe venné a telefont, kivált ha megismerkedik ennek nagy előnyeivel. A vármegyei távbeszélő-hálózat létesítése tehát közigazgatási s közgazdasági érdekből nagy fontossággal bir. Mi nem kételkedünk vármegyénk alispánjának azon ígéretében, hogy a vármegyei telefonhálózat létesítésére a szükséges intézkedéseket megteszi, de azért felhívjuk megyebizottsági tagjaink érdeklődését is ezen fontos kérdésre azzal, hogy az ígéret ne maradjon csak ígéret, hanem alkalom adtán ezen hasznos és üdvös intézmény létesítését sürgessék. Ezt megtehetik már a legközelebbi megyegyűlésen! Az őszi szini saison Folyó hó 30-án Thália pápai templomának kapui az „Éva" bevo nulásával ismét megnyílnak, hogy öt hétre kiszorítsa onnan mostohatestvérét, a Kiuot, mely rossz testvér módjára hova-tovább minél több hívét elhódítja. A színházért rajongó és a színészet sorsát szivén viselő műbarát — Ne beszéljen ilyen badarságokat; inkább folytassa ! — A fej vonása kemény... akaratos... — Az is vagyok! — De becsületes és állandó a szere lemben . . . — Igen, igen; csak folytassa! — A sziv vonala . . . — Valaki jön, — suttogta hirtelen Nanette és hátradőlve karosszékében, zavartan felkapta az asztalon heverő könyvet. — Talán Cesarino? — Nem, Cesarino a vasúttól egyenesen a klubba megy. — A belépő szolga tálezán hírlapot nyújtott át : — A „Voce del Popolo" rendkívüli kiadása. A génuai vonalon valami nagy vasúti baleset történt! — jelentette a szolga. Nanette ijedten felugrott és hirtelen kezébe vette az újságot: „Mikor a 74 ik számú gyorsvonat 9 óra 30 perezkor kiindult Génuából, Locate közelében teljes erővel összeütközött a szembe jövő tehervonat.tal. Négy waggon kigyulladt és teljesen elpusztult. Sokan meghaltak, még többen súlyosan megsebesültek. A mentők automobilon a szerencsétlenség szinhelyére robogtak." — Szent Isten I Cesarino is a vonaton volt! Giovanni intézkedjél, hogy az nutonémi aggodalommal tekint a közelgő őszi sziniévad elé. A hosszas hadilábon való állás, a tartós háborús állapotok a Balkánon, az idei abnormális időjárás és a naponkiut fokozódó drágaság okozta sivár gazdasági viszonyok éreztetik hatásukat a nemzeti élet minden jelenségén, igy a culturán, irodalmon és művészeten is ; mert a közgazdasági élet egészséges, vagy beteg volta határozza meg a társadalmi élet mínemüségét, valamint a gyomor rendes, vagy rendetlen működésétől függ egész testi szervezetünk és szellemi életünk normális, vagy abnormális funkciója. Szomorú közgazdasági viszonyaink visszahatásaként Magyarország lakosai a mult évben 100 millióval kevesebbet költöttek élelmiszerekre, mint az előző években, vagyis magyarán mondva : koplaltak. Ha még hozzáadjuk, hogy a pápai mindkét szini saison a legrosszabb időszakra esik: április-májusra, midőn a pápai közönség még nem heverte ki a hosszú tél — dilettáns előadásainak és bálozásának •— és szeptemberre, midőn a közönség még nem szenvedte el a nyaralás költségeit : akkor a műbarát és direktor nem sok reményt fűzhetnek a sziniévad anyagi sikeréhez. De mégsem !... Közgazdaságunk sivárságát ellensúlyozza korunk egy másik erös jellemvonása: a közönségnek szórakozás, mulatság utáni ellenállhatatlan vágya, mely a kor szellemében rejlik, melyet a levegővel együtt belélegzünk, talán azért, hogy mobil azonnal álljon elő 1 Istenem, milyen szerencsétlenség és éppen ma este ! Mikor a szolga távozott, Nanette féktelen dühvel rohant Giulio felé : — És éppen raa este, amig maga itt untatott az ostoba babonájával! — Én . . . én nem tehetek róla . . . — Legalább ismerje el a hibáját! Itt ül a nyakamon és azalatt az én szegény férjem ... ki tudja . . , talán már meg is halt. . . Maga a bűnös . . . nem . . . nem akarom többé látni! Giulio kétségbeesetten, lehorgasztott fejjel távozott. Nanette izgatottan járt fel s alá a szalonban, miközben szobaleánya ráadta a köpenyét és fejére tűzte a kalapot. A szolga jelentette, hogy az automobil előállott és a szép asszony elrobogott a sötét, vihnros éjszakába. Az eső patakokban zuhogott, de Nanette nem hallotta a dühöngő elemek vad tombolását, mert lelkiismeretének háborgása egész valóját megrázkódtatta. — Szegény Cesarino ; mennyivel különb mint az ostoba Mattéi! Milyen bűnös könynyelmüséget követett el, mikor az örvény szélére sodortatta magát minden meggondolás, minden lelkifurdalás nélkül, csupán azért, hogy barátnői gonosz példáját kövesse ! Nem a gondviselés, egy felsőbb hatalom volt-e, mely az utolsó pillanatban az örvény széléről visszarántotta? Ebben a gondolatban vigasztalást talált. Erősebben beburkolódzott köpenyébe és elgondolkozott a gyorsan lezajlott eseményeken. Cesarino bizonyosan meghalt. Sohase beszélhet többé vele. Nem bizonyíthatja be neki megbánását mint segélynyújtó irgalmas nővér, mint önfeláldozó hitves. — De gyászolni fogja egész életén át. Kora reggel magához rendeli szabónőjét és elkészítteti a szükséges gyászruhákat. Kalapjait lengő fekete fátyolokkal diszitteti fel. Az összes hírlapok megemlékeznek majd a szegény halottról és a szép, fiatal özvegyről, aki fájdalomtól megtörve, éjnek idején, esőben és viharban a szerencsétlenség szinhelyére sietett, nem törődve,saját egészségének veszélyeztetésével. És a gyászruha mennyire emeli majd a szőke szépség értékét. És Mattéi, az ostoba, képes lesz előtérbe tolakodni s jogait illetlen brutalitással követelni. Milyen undorító tapintatlanság! Nem — nem akarja többé látni! — Soha! Soha 1 Mikor a locatei vasúti állomáshoz értek, Nanette hirtelen kiugrott az autóból és egyenesen az őrt álló rendőr felé sietett: — A férjemet keresem; hol van a szerencsétlen ? Egy-tiszt meghallotta a kérdést és udvariasan meghajolva válaszolt:
