Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-08-24 / 34. szám

Egyedüli szempont e dolognál ez nem lehet. A jó közigazgatás érdeké­ben mi áldozat sem lehet nagy, erre a viszonyok már megtanítottak ben­nünket s azt hisszük, szívesen viselne a közönség egy kevéssel több terhet is, ha ennek a nagy célnak megköze­lítését elérné. Ha arra várunk, mig telefon célra valami alapunk lesz, nem leend nálunk soha telefon. Itt igenis a vármegye kö­zönségének kell áldozatot hozni s mi az ügyet oly fontosnak s oly sürgős­nek tartjuk, hogy a vármegyének eré lyesen kell intézkednie a távbeszélő hálózat létesítése ügyében s talán leg­célszerűbb volna egy bizottság kikül­dése, melybe a vármegyei közigazga­tás körén kivül álló férfiak is bevonan­dók volnának. S nem gondoljuk ugy a dolog végrehajtását, hanyathomlok csináljuk meg minden községben a telefont. Nem. A bizottság készítsen a gyakor­lati szükséghez mérten tervezetet arra nézve, hogy elsősorban mely községek kötendők össze telefonnal és évente mennyiben fejlesztendő a hálózat. Igy egy pár év alatt az egész vármegye a telefon előnyeit élvezhetné. A létesítési programúinál arra volna mindig súly helyezendő, hogy a közlekedés tekin tetében mely járás van kedvezőtlenebb helyzetben s igy hol kell leginkább segíteni. Elsőrangú kérdést a költségek ké­pezvén, ennek viselését több évre le­hetne elosztani s megvagyunk róla győ­ződve, hogy a folyton szaporodó elek­trotechnikai vállalataink között akadna olyan, mely hosszabb törlesztés mel­lett elvállalná a telefon kiépítését, ha ez neki több évre szerződésileg bizto­síttatik. De könnyen lehet, hogy a te­lefon létesítési, de mindenesetre a fenn­tartási költségek fedezhetők, ha a tele­fon használatát a nagyközönség szá­mára is megengedjük. Kereskedők, ipa­rosok, gazdák üzleti, általán a közön­ség magánügyeiben igénybe venné a telefont, kivált ha megismerkedik en­nek nagy előnyeivel. A vármegyei távbeszélő-hálózat lé­tesítése tehát közigazgatási s közgazda­sági érdekből nagy fontossággal bir. Mi nem kételkedünk vármegyénk alispánjának azon ígéretében, hogy a vármegyei telefonhálózat létesítésére a szükséges intézkedéseket megteszi, de azért felhívjuk megyebizottsági tagjaink érdeklődését is ezen fontos kérdésre azzal, hogy az ígéret ne maradjon csak ígéret, hanem alkalom adtán ezen hasznos és üdvös intézmény létesítését sürgessék. Ezt megtehetik már a legközelebbi megyegyűlésen! Az őszi szini saison Folyó hó 30-án Thália pápai templomának kapui az „Éva" bevo nulásával ismét megnyílnak, hogy öt hétre kiszorítsa onnan mostohatest­vérét, a Kiuot, mely rossz testvér módjára hova-tovább minél több hívét elhódítja. A színházért rajongó és a színé­szet sorsát szivén viselő műbarát — Ne beszéljen ilyen badarságokat; inkább folytassa ! — A fej vonása kemény... akaratos... — Az is vagyok! — De becsületes és állandó a szere lemben . . . — Igen, igen; csak folytassa! — A sziv vonala . . . — Valaki jön, — suttogta hirtelen Nanette és hátradőlve karosszékében, zavar­tan felkapta az asztalon heverő könyvet. — Talán Cesarino? — Nem, Cesarino a vasúttól egyene­sen a klubba megy. — A belépő szolga tálezán hírlapot nyújtott át : — A „Voce del Popolo" rendkívüli kiadása. A génuai vonalon valami nagy vas­úti baleset történt! — jelentette a szolga. Nanette ijedten felugrott és hirtelen kezébe vette az újságot: „Mikor a 74 ik számú gyorsvonat 9 óra 30 perezkor kiin­dult Génuából, Locate közelében teljes erő­vel összeütközött a szembe jövő tehervo­nat.tal. Négy waggon kigyulladt és teljesen elpusztult. Sokan meghaltak, még többen súlyosan megsebesültek. A mentők auto­mobilon a szerencsétlenség szinhelyére ro­bogtak." — Szent Isten I Cesarino is a vonaton volt! Giovanni intézkedjél, hogy az nuto­némi aggodalommal tekint a közelgő őszi sziniévad elé. A hosszas hadilá­bon való állás, a tartós háborús ál­lapotok a Balkánon, az idei abnor­mális időjárás és a naponkiut foko­zódó drágaság okozta sivár gazdasági viszonyok éreztetik hatásukat a nem­zeti élet minden jelenségén, igy a culturán, irodalmon és művészeten is ; mert a közgazdasági élet egész­séges, vagy beteg volta határozza meg a társadalmi élet mínemüségét, valamint a gyomor rendes, vagy rendetlen működésétől függ egész testi szervezetünk és szellemi életünk normális, vagy abnormális funkciója. Szomorú közgazdasági viszonyaink visszahatásaként Magyarország lakosai a mult évben 100 millióval kevesebbet költöttek élelmiszerekre, mint az előző években, vagyis magyarán mondva : koplaltak. Ha még hozzáadjuk, hogy a pápai mindkét szini saison a legrosszabb időszakra esik: április-májusra, midőn a pápai közönség még nem heverte ki a hosszú tél — dilettáns előadá­sainak és bálozásának •— és szep­temberre, midőn a közönség még nem szenvedte el a nyaralás költsé­geit : akkor a műbarát és direktor nem sok reményt fűzhetnek a szini­évad anyagi sikeréhez. De mégsem !... Közgazdaságunk sivárságát ellensúlyozza korunk egy másik erös jellemvonása: a közön­ségnek szórakozás, mulatság utáni ellenállhatatlan vágya, mely a kor szellemében rejlik, melyet a levegővel együtt belélegzünk, talán azért, hogy mobil azonnal álljon elő 1 Istenem, milyen szerencsétlenség és éppen ma este ! Mikor a szolga távozott, Nanette fék­telen dühvel rohant Giulio felé : — És éppen raa este, amig maga itt untatott az ostoba babonájával! — Én . . . én nem tehetek róla . . . — Legalább ismerje el a hibáját! Itt ül a nyakamon és azalatt az én szegény férjem ... ki tudja . . , talán már meg is halt. . . Maga a bűnös . . . nem . . . nem akarom többé látni! Giulio kétségbeesetten, lehorgasztott fejjel távozott. Nanette izgatottan járt fel s alá a szalonban, miközben szobaleánya ráadta a köpenyét és fejére tűzte a kalapot. A szolga jelentette, hogy az automobil előállott és a szép asszony elrobogott a sötét, vihnros éjszakába. Az eső patakokban zuhogott, de Nanette nem hallotta a dühöngő elemek vad tombolását, mert lelkiismeretének há­borgása egész valóját megrázkódtatta. — Szegény Cesarino ; mennyivel különb mint az ostoba Mattéi! Milyen bűnös köny­nyelmüséget követett el, mikor az örvény szélére sodortatta magát minden meggon­dolás, minden lelkifurdalás nélkül, csupán azért, hogy barátnői gonosz példáját kö­vesse ! Nem a gondviselés, egy felsőbb ha­talom volt-e, mely az utolsó pillanatban az örvény széléről visszarántotta? Ebben a gondolatban vigasztalást ta­lált. Erősebben beburkolódzott köpenyébe és elgondolkozott a gyorsan lezajlott ese­ményeken. Cesarino bizonyosan meghalt. Sohase beszélhet többé vele. Nem bizonyíthatja be neki megbánását mint segélynyújtó irgal­mas nővér, mint önfeláldozó hitves. — De gyászolni fogja egész életén át. Kora reg­gel magához rendeli szabónőjét és elkészít­teti a szükséges gyászruhákat. Kalapjait lengő fekete fátyolokkal diszitteti fel. Az összes hírlapok megemlékeznek majd a sze­gény halottról és a szép, fiatal özvegyről, aki fájdalomtól megtörve, éjnek idején, eső­ben és viharban a szerencsétlenség szinhe­lyére sietett, nem törődve,saját egészségé­nek veszélyeztetésével. És a gyászruha mennyire emeli majd a szőke szépség ér­tékét. És Mattéi, az ostoba, képes lesz elő­térbe tolakodni s jogait illetlen brutalitással követelni. Milyen undorító tapintatlanság! Nem — nem akarja többé látni! — Soha! Soha 1 Mikor a locatei vasúti állomáshoz ér­tek, Nanette hirtelen kiugrott az autóból és egyenesen az őrt álló rendőr felé sietett: — A férjemet keresem; hol van a szerencsétlen ? Egy-tiszt meghallotta a kérdést és udvariasan meghajolva válaszolt:

Next

/
Thumbnails
Contents