Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-08-24 / 34. szám

elkábítsuk magunkat, hogy egy időre elfeledjük társadalmi és gazdasági életünk nyomorúságát. Azért, ha fösvényebbtől és silányabban táplálkozunk is, megtöltiink minden kávéházat, orfeumot, kabarét és minden helyet, ahol szórakozni lehet. A közönség seregestül tódul minden helyre, ahol rendkívüli mulatságra nyílik kilátása. Megérezte ezt Reinhard is, azért igyekszik minden előadásábau valami rendkívülit, valami eredetit, meglepőt nyújtani, de a közönség tódul is a színházaiba, mint a jámbor, istenfélő hivők a búcsúra. Dr. Patek Béla a mult szini eaisonban is általában igen jó, kifogástalan előadásokat produkált, sokszor mégsem volt képes a publikumot a színházba vonzani, próbálja meg mostan rendkívül erőfeszítéssel, egész művészi tudásának latbavetésével valami rendkívülit, eredetit és meglepőt nyújtani, szóval igyekezzék a reinhardi szinvonalat megközelíteni, akkor a közönség naponkint ostromolni fogja pénztárát jegyekért, akkor egy-egy darabot 8—10 szer is adhat telt szinház mellett, mialatt ideje lesz egy másik, nagyjában már előkészített darabot alaposan betanultatni, hogy az is mintaszerű előadásban kerülhessen a közönség elé. Megérezte mindezt dr. Patek is, aki elsőrendű administratio és rendezői talentum és kitűnően ismeri a közönség hangulatát és ízlését, midőn társulatát uj, jeles erőkkel gazdagította és olyan fényes műsort állított össze, mely bármely fővárosi színháznak becsületére válnék. íme müsorá— Jöjjön velem, nagyságos asszonyom és uralkodjon izgatottságán. — A halottak ... hol vannak a halottak ? — zokogta Nanette. — Csak két halottunk van : két nő. — Csak két nő? — Szavamra mondom ; csak két idegen nő. — És hol vannak a sebesültek ? — A váróteremben, a mentők ápolása alatt. A váróteremben, a padokon és asztalokon fájdalmasan nyöszörögtek és jajgattak a sebesültek. Az egyiknek arcza kendővel vo!t letakarva, hogy a fény ne bánthassa szemeit. — Cesarino . . . szegény férjem ! — kiáltotta Nanette, mert felismerte a kékpiros sávos kendőt, amelyet férje utazásai alatt magával szokott vinni. De mikor a kendőt fellebbentették, egy fehér szakállas ember fájdalmasan eltorzult arcza meredt a bánatos Nanettere. A hadnagy nem tágított a szép asz szony oldala mellől és udvariasan kisérte minden útjában. — Hol lehet hát a férjem ? — kérdezte aggódva Nanette. — Az utasok a kávéházba vonultak, amig a forgalmi akadály elhárítása után tovább utazhatnak. Ha kívánja, asszonyom, odakísérhetem. nak újdonságai: Tubicám, Sztrájkol a gólya, Buksi, Támlásszék V. 10., Diákherceguő, Végre egyedül, Vera Violetta, A nevető férj, Ő felsége keringőzik, Lakájok, Mumus, Telefon, Nagydiákok, Rosmersholm, Miniszterelnök, Ruy Blas, Tenger asszonya. A reprizek közül ez a három opera is szerepel: Troubadour, Hoffmann meséi és Traviata, ezeken kivül érdekesebbnél érdekesebb darabok, mint a Varázskeringő, Üdvöske, Suhanc, Aranyvirág, Baba, Drótostót, Bolond, Madarász, Bányamester, Otthon, Folt, amely tisztit, Faust, Kaméliás hölgy, Cifra nyomorúság, Doktor ur, Monna Vanna, Cyrano de Bergerac, Éjjeli menedékhely stb. A társulat uj tagjai: Mezei Margit, Fábián Linka, Berkes Ilona, Sebestyén Rózsi énekesnők; Wirth Sári naiva, Rózsahegyi Ilonka énekes naiva, Huzella Irén hősnő, Guthy Sarolta komika, Nagy Imre és Szigethy Bandi komikusok, Földessy Imre tenorista és Lantos Ferenc baritonista. Közülük egyik-másik orszá gos liirü szinész és elsőrendű társulatoknak, mint pld. a kolozsvárinak voltak elsőrangú szerepkört betöltő tagjai. Ennyi áldozatkészség valószínűleg a pápai müveit és műpártoló közön ségnél is méltánylásra fog találni, mely tömeges színházlátogatásával fogja demonstrálni, hogy a valódi művészi munkát igazi becse szerint értékeli, másrészt azt, hogy városunknak valóban szüksége van tágasabb és díszesebb színházra. —i —ó. Beléptek a kávéházba. Az asztaloknál csoportokra oszolva sápadt arczu, izgatott nők és férfiak ültek, élénken tárgyalva a baleset lefolyását. És ott a középső asztal nál, éppen a gyéren világító lámpa alatt ült Cesarino, szájában cigarettával a kávés csésze előtt. Nanette azonnal észrevette, hogy férje nyugodt, egészséges és boszantóan közönyös. Sápadtan, izgatottan, szikrázó szemekkel állott eléje : — Te ... te nem is sérültél meg? Cesarino hirtelen felugrott, hellyel kínálta meg és gyengéden hálálkodott, hogy éjnek idején feláldozta magát és nyugalmát a borzasztó zivatarban. — Csak most, két óra múlva sikerült neked megsürgönyöznöm, hogy a mi kocsink ép maradt, hogy nincs semmi bajom ós hogy légy szives az automobilt utánam küldeni és le, drága angyal hitvesi gondos Ságoddal megelőztél és megszégyenítettél! Nanette reszketett a dühtől és nem talált szavakat méltatlankodása kifejezésére. Férje csillapította, kávéval, konyakkal kínálta, de Nanette visszautasította és érdesen rászólt: — Hallgass ! Vedd a podgyászodat és menjünk ! A férj némán engedelmeskedett. Mikor az autóhoz értek, Nanette hevesen kér dezte : Levél a szerkesztőhöz ! — A cselédügy rendezéséhez. — Szívesen olvasott lapjában mar sok o'yast olvastam, ami Pápa város haladását nagyban elősegítené és mondh tiom, mint hírlapíró megteszi kötelességét, amennyiben minden orvoslandó baj iránt fölkelti az intéző körök figyelmét, egyúttal megadja az utat és módot annak orvoslására. Nemrégebben a cselédügy rendezéséről közlött cikkben szinte egy nagy fontosságú baj orvoslására hívta fel a figyelmet, mely valóban megérdemli annak mielőbbi rendszabályozását, mert alig van család városunkban, mely ezen mizériát nem érezné. Engedje meg t. Szerkesztő Ur, hogy e fontos kérdéshez egy pár szót én is hozzáfűzhessek. Talán soha sem volt aktuálisabb ezt a kérdést felvetni, mint éppen most a cselédváltozás idejében, mert a cselédügy állapota évről-évre rosszabb s valóban elszomorító kalamitásoknak nézünk elébe. A tarthatatlan állapot s a visszafelé fejlődés legfőbb oka nézetünk szerint abban leli magyarázatát, hogy cselédeink erkölcsisége a rossznál is alacsonyabb fokon áll. Ma már a cseléd azzal a kikötéssel szegődik el, hogy hozzá a szeretője szabadon bejárhasson. Nőcselédet síig lehet kapni olyant, a ki egész évre hajlandó volna lekötni magát. Csak hónapszámra szeretnek beállni s még igy is nagyon nehezen tudják kivárni, hogy az az egy hónap kiteljen s a legtöbbje már a második, harmadik héten a cselédszerzőhöz megy, kérni azt, hogy keressen neki jobb helyet, mert a mostani gazdaasszonyát nem lehet kiállani. Van számtalan olyan nőcseléd, aki egy éven át 6 helyen is szolgál. A gyakori cselédváltozás nagy kárára és hátrányára van a családoknak, de különösen a gazdaasszonyoknak, mert a cselédek előbbi gazdaasszonyuknak olyan dolgokat beszélnek, — s a legtöbbször ok nélkül, — amik bizony-bizony nem válnak azoknak előnyére. Ezek valóban nagyon viszás állapotok. Az is igaz, hogy nemcsak a mi városunkban, de az egész országban panaszkodnak a cselédek ellen s mégis csodálatos, hogy mégsem találnak ki valami olyan eszközt, ami ezeket az állapotokat megszüntetné. — És hol felejtetted az utikendődet ? — Odaadtam a mentőknek. Egy szegény öreg embert takartak le vele, akinek mindkét Iába összeroncsolódott. — Lám, lám; sohase hittem, hogy ilyen jó szived van! Elrobogtak. Az eső megszűnt; az ég kiderült. Nanette útközben egy szót sem ejtett ki, helyette azonban férje elbeszélte és kiszínezte a katasztrófa minden borzalmas részletét. Közben elálmosodott és gyengéden, hálásan megakarta szorítani önfeláldozó felesége kezét, de Nanette tiltakozott ellene. Cesarino azt hitte, hogy neje idegessége az átszenvedett izgatottságtól ered, hátradőlt tehát a kényelmes ülésben és nyugodtan elaludt. Másnap reggel kilenc órakor, amikor Cesarino még fáradalmait pihente ki, Qiulio Mattéi telefonon jelentkezett és részvéttel tudakozódott a baleset lefolyásáról. Nanette válaszolt neki: — Semmi sem történt. Nincs semmi baj. Megállapodásunk szerint ma, tiz órakor meglátogatom. Azután hirtelen letette a kagylót és gúnyosan mosolygott az ajtó felé, mely mögött férje boldogan aludt.