Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-08-17 / 33. szám

XZXIXII. ó-yfolya-m 1913. aixgTLSzt-D-S 17. 33. szám OZLOW Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Tisztelt városatyák! Néhány szavunk volna városi képviselőinkhez, még pedig komoly szavunk. Városunk jövő évi költségvetéséről van szó. A költségvetést minden egyes képviselő a legközelebbi napokban nyomtatásban kézhez kapja, kérjük őket, hogy tanulmányozzák azt tételrőltételre, hogy a tárgyalás alkalmával ezen fontos aktusnál nem a közöny, hanem a kötelességludás állapítsa meg jövő évi költségvetésünket.. Több izben kijelentetlük már, hogy városi képviselőtestületünk körében kevés az "érdeklődés közügyeink iránt s ezen hibának rójjuk is fel azt, hogy a napirenden levő kérdéseket beteges közönnyel és fatalikus nembánomsággal fogadják. Mi az oka ennek ? Annyira meg van mindenki elégedve közállapotainkkal, annyira aranjuezí napokban van-e részünk, hogy igazán nyugodt lélekkel merülhetünk boldog álmodozásba? Nem hisszük, hogy akad Pápa városában egyetlen igazán önállóan gondolkozó ember, aki e kérdésre igennel felelne. Igenis uraim, több érdeklődést kérünk a költségvetés iránt és ezzel kapcsolatosan a közügyek iránt. Egész sora a hasznos és közérdekű kérdéseknek várnak a megoldásra és igy szükséges tehát, hogy a közügyeinket vezető képviselőtestület a legnagyobb energiával vegye kezébe a város jólétét célzó eszméket s terveket és ezek létesítésében egymást vállvetve támogassák. A dunántuli városok közt egyik sem oly fáradhatlan a tervezgetésben, mint Pápa városa s mégis, bár nem mondhatjuk, hogy bizonyos haladást nem észlelünk, de mégis mindegyik város több haladást produkál a vagyonosodást, forgalmat és a városok modern fejlődését célzó intézmények fel karolásában és előnyös felhasználása ban mint a mi városunk. Példákra nem szükséges mutatnunk, hisz azt minden polgár tudja, akinek látköre szélesebb s a mi állapotainknak szemlélésében nem homályosult el, hogy többé soha helyre nem hozható hibát követünk el s megbocsáthatatlan gyengeségünk tanújelét adjuk, ha e megbénító lethargiában, ezen örökös tervezgetéseken rágódó állapotunkon továbbra is megmaradunk. Összetett kezekkel nézzük, miként biztosítják maguknak a körülöttünk levő városok a fejlődés előfeltételeit, látjuk, hogy milyen féltékeny gonddal őrzik megszerzett jogaikat s hogyan igyekeznek az érdek láncaival magukhoz kötni a vidéket. Mi pedig ezen idő alatt vitatkozunk, hogy melyik újítás volna jobb ; hónapokon keresztül fogyasztjuk egymás erejét a célra nem vezető vitatkozásokban, a végeredmény pedig az, hogy a tervek, maradnak tervek. Miért van ez igy és mi az oka annak, hogy nem tudjuk a felvetett terveket létesíteni ? Mondjuk ki őszintén, hogy „nem bízunk önmagunkban" s nem azért, mert ha vannak is lelkes embereink, de azért szívvel-lélekkel nem működnek ofi^ I ÁKCZ A. Művészszerelem. A kis Millínek aranyos gyermekkorából nem maradt egyéb emléke, mint egy sötét, dohos szota és a szobában egy sápadt areu, szürkehaju, bágyadt szemű ember, aki háromlábú székén görnyedve, az olajlámpa gyér fényénél foltozgatni a nálánál is szegényebb emberek csizmáit. Azután meghalt az atyja és valami távoli, gyermektelen rokonuk, aki szinházszolga volt, magával vitte a kis árvát a jelentéktelen fejedeimi rezidenciába. — A háztartásban hasznát veheted, a szinlaphordásnál is segíthet és egy esztendő múlva, ha eléli a tizenegyedik esztendejét, majd beállítjuk a kórusba; annyi hangja talán csak lesz neki. A termete elég csinos, csak egy kicsit sovány a szegényke. Nem csoda, mert eleget koplalt a részeges apja mellett, —• vélekedett a szinházszolga és | felesége, — aki a színháznál ruhatárosnő volt, — helyeslőleg bólintgatott hozzá. Nehéz napok következtek a kis Milli számára. De most legalább jóllakhatott és szinlaphordás közben a péknél, hentesnél, fűszeresnél, mindenhol kapott néhány jó falatot, mert mindenki szerette a karcsú termetű, nagy, sötétszemü és sápadt arcú leánykát. Rézbarna haja buján fejlődött és mikor a karban a színpadon megjelent friss űdeségével, általános feltűnést keltett. — Hallod e kicsike, te gyönyörű fruska — mondta az újonnan szerződtetett baritonista Millínek egy próba alkalmával, miközben közelebb lépett hozzá, durván átkarolta. és megakarta csókolni. Ilyesmi még nem történt a kis leánnyal, — aki ekkor már tizenötéves volt, — erkölcsisége fellá zadt a merénylet ellen és önérzetesen kiáltotta, miközben a tenoristát öklével arcul ütötte : — E/,t megérdemelte a szemtelenségeért ! A csattanás ós erélyes rendreutasitás visszhangzott az üres színházban és az időközben odasiető, kopaszfejü intendáns, megbotránkozva hallgatta végig Milli felvilágosítását az esetről. — Hallja maga, tenorista, ez nem falusi komédia, hanem udvari szinház és erkölcsös intézet I — rivalt az énekesre a puritán jellemű intendáns, azután csiptetőjén át jobban szemügyre vette a kipirult arcú leánykát. — Az unokahugom, — magyarázta Barthé, a szinházszolga. — A kicsikének szenvedélyes temperamentuma és erőteljes, szép hangja van; a tekintete pedig perzsel, mint a parázs! Egészen belemelegedett a dicséretbe, mintha csak most fedezte volna fel gyámleánya összes előnyeit. — Már gondoltunk is rá, hogy jó volna valami kisebb szerepben felléptetni. Es fellóptették. A tenoristával lefolyt jelenet híre csakhamar elterjedt a városkában és az előkelő, szigorú erkölcsű közön, ség, a kevésbbé erkölcsös ifjúsággal szövet. Alapitatott 1864 ben. -A. -v±clé_k: legpcég±"fc>~b és legnagyob fc> cörpóüzlet;©- Alapíttatott 1864 ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =