Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-08-03 / 31. szám

kor azután a tanítóságon lesz a sor, hogy az igy támadt sérelmei orvoslá­sára az iskola fenntartóit megnyerje. Készítsék elő az utat, s reméljük, hogy az iskoláikat nagyrabecsülő fenntartók nem fognak a tanitóság kérése elől elzárkózni. Mivel a tanitóság fentemiitett sé­relmei végleges orvoslásának nagy akadálya a fizetésrendezési törvény azon paragrafusa, mely kimondja, hogy a tanító által az iskolafentartótól élve­zett működési, személyi vagy drága­sági pótlék az előlépésnél a magasabb fizetésbe beszámítandó, azért minden módon arra kell törekedni, hogy a fenti paragrafust a törvényhozás egy uj törvény keretében törölje s igy ne zárja el a tanítóságot attól, hogy a fi­tése az iskolafentartók jóvoltából az államiakéval véglegesen egyenlősites­sék. Az iskolafentartók azonban addig is megadhatják a különbözetet, mint pótlékot, évről-évre folyósítva. Az idén az egész ország feszült figyelemmel várta a gabonatermelés eredményét és várja most t is a ga­bonaárak alakulását. Nem is csoda, mert a mai gazdasági viszonyok kö zepette úgyszólván végzetes csapást jelentett volna az, ha a kedvezőtlen időjárás megfosztott volna attól az egyetlen reménységtől, amelyben a legutóbbi kedvező jelentések követ­keztében a legtöbb bizalmunk volt. akit szeretetreméltó, kollégiális modoráért mindnyájan szerettük és dédelgettük. Már lejátszottuk az első felvonásokat és eljutottunk a darab fénypontjához, ahhoz a jelenethez, amelyben a kegyetlen gyám­apa fiatal gyámleányát erőszakosan kivon­szolja a színpadról az ötödik bal kulissza mögé, tehát éppen arra a helyre, ahol én a fülkémben a világító készülék mellett állottam. Hirtelen fájdalmas, halk hangok ütötték meg füleimet, hátra fordultam, ki néztem a fülkém nyílásán és láttam, hogy Ahlgreen vasmarokkal szorítja a kis Ágnes karját, aki mindenáron szabadulni akart tőle és halkan könyörgött, hogy ne bántsa: — Kénm szépen, Ahlgreen ur, bo­csásson el . . . összeroppanl ja a karomat! — Felelj, — sziszegte a durva go­nosztevő, — akarsz-e a feleségem lenni, mert nem élhetek nélküled ? Tudd meg, hogy őrülten szeretlek! Térden állva kö nyörgök, ne vess meg, ne utasítsd vissza kérésemet, légy a feleségem ! Az utolsó szavaknál még jobban ma­gához szorította a védtelen teremtést. — Nem . . . nem ! — lihegte a zak­latott leányka és igyekezett körmei közül kiszabadulni. — Most nem lehet, bocsásson el, Ahlgreen ur, mert lekésem a jelenésem­ről! Bocsássa el a karomat, mert segitsé gélt kiáltok ! Az is érthető, hogy a kedvezőtlen időjárás izgatottá tette a kedélyeket és igen sokan azt hitték, hogy még a kedvezőnek remélt gabonatermés valóságos eredményeiben is keser­vesen fogunk csalódni. Ma már ettől a fölötte sötét jós­lástól távol vagyunk és nagy hálára érezzük kötelezve magunkat Ghillányi báró földmivelésíigyi miniszternek, hogy ebben az irányban gyorsan és megbízhatóan tájékoztatott. A mező­gazdasági hírszolgálat újjászervezé­sének gondos munkája az idén meg termette gyümölcseit és a julius hó 12-iki vetésjelentés után alig egy héttel később már az egész ország előtt ismeretesek voltak a károk, a melyeket időközben az esőzések és árvizek okoztak a gabonatermés ered­ményében. Nem szándékunk részle­tesen ismertetni a julius 18-iki rend­kívüli termésbecslés eredményeit, mert azok jórészben ismeretesek, de velük kapcsolatban rá akarunk mutatni a termésbecslés szerint várható termés­eredmények jelentőségére és várható hatásukra. A legjelentősebb a búzatermés eredménye, amelyről a legutolsó rend­kívüli termésbecslés megállapította, hogy a korábbi becsléssel szemben körülbelül egy millió métermázsa visszaesés várható, vagyis, hogy az idei termés csupán 39 millió méter­mázsára becsülhető. Ez a 40 millió­hoz közel járó termés az utolsó évek statisztikája szerint, amint .a földmi­velésíigyi miniszter jelentése helyesen megjelöli, országos átlagban közepes termésnek és nem a korábban remélt jó középtermésnek minősítendő. Az előző három évben 44, 46 és 47 millió métermázsával jó közép­termésről lehetett beszélni, sőt a leg­utóbbi termés már közeljárt az egé­szen jó terméshez, de azért az idei termés is 8—10 millió métermázsá­val toldja meg a kedvezőtlennek ne­vezhető terméseket. A búzatermést azonban a gabonatermés jelentősé­gének megítélésénél nem szabad ma­gában véve figyelembe venni. A rozs termés körülbelül akkora, mint tavaly. Igaz, hogy az árpa és a zab szintén jobb, mint tavaly. Igaz, hogy az árpa és a zab szintén jobb, mint tavaly. Az is tény, hogy az árpa és a zab nagyobb terméseredménye részben arra vezetendő vissza, hogy a tavalyi ősz kedvezőtlen időjárása következ­tében az árpával és zabbal bevetett terület megnagyobbodott, de az ár­pánál az idén a holdankénti termés­átlag is nagyobb, mint tavaly. Azt is figyelembe kell venni, hogy a burgonya és a cukorrépa, a mely utóbbit Magyarország területén csak négy vármegyében nem terme­lik, szintén kedvezőnek ígérkezik és hogy a cukorrépa árát a cukorárak hanyatlása nem befolyásolta. Ha miad­ezeket összevetjük, azt kell monda­nunk, hogy az eredmény szempont­jából a mezőgazdaságnak nem lehet oka a panaszra és hogy örömmel nyugodhatunk meg abban, hogy a terméseredmény mezőgazdaságból élő — Mit törődöm ér. az előadással, a jelenéseddel, — sziszegte vad szenvedéllyel Ahlgreen. — Azt akarom, légy az enyém és ha igent mondasz, rögtön el bocsátalak 1 A szerelem elvette az eszemet; jobban megbecsüllek, mint az éretlen ficzkók, akik mézes-mázos beszéddel, csábító szavakkal a közeledbe furakodnak. Az enyém vagy és azt akarom, hogy az enyém maradj örökre !• A leány hirtelen mozdulattal fölegye­nesedett és minden csepp vére az arczába szökött. — Bocsásson el 1 — követelte erélyes hangon, könnyben uszó pilláival. Nincs joga, hogy velem igy beszéljen ós ilyen ember telenül bánjék! Ha kívánja, megadom rá a választ: nem, nem ós ezerszer nem ! Bo­csásson el, hagyjon békében, akkor elfelej­tem lovagiatlan, durva támadását! Az állatias gonosztevő szenvedélye a visszautasítás után még fokozódott, megra­gadta a leány nyakát, arczát erővel maga felé fordította és forró csókot nyomott a leány lihegő ajakára. A jelenet annyira felháborított, hogy már nem nézhettem tovább és éppen a leány segítségére akartam sietni, amikor Róbert Lindgreen megelőzött, aki a szín­padról szorongva figyelt kifelé a kulisszák közé és látva a veszedelmet, megszakította legszebb jelenetét; kirohant és hatalmas öklével ugy raellbelökte Ahlgreent, hogy az meglepetésében elbocsátotta a' leány karját és hátratántorodva a földre rogyott. — Nyomorult gazember! — kiáltotta tajtékozva Lindgreen. — Köszönd Istened­nek, hogy most nincs elég időm méltó meg­fenyitésedre ! Ne támadj többé ez ártatlan leányra, mert tudd meg, hogy ezentúl én őrködöm felette. Ezzel visszasietett a színpadra ós foly­tatta szerepét, ugy, hogy a nézőtéren ülő közönség észre sem vette a hirtelen támadt, rövid hézagot és zajosan megtapsolta ked­ves színészét, amikor újra a színpadra lépett. Egyedül én láttam és hallottam Ahl­green dühének kitörését, mikor a megalázás után feltápászkodott és ruháját és hosszú szakállát rendbehozta: — Megöllek, mint a veszett kutyát! — hörögte visszafojtott, szenvedélyes gyű­lölettel. — És Ágnes mégis az enyém lesz, mert ugy akarom és nem élhetek nélküle! Nemsokára azután kitűzték műsorra a nagyhatású franezia színmű bemutató elő­adását, amelyben Ahlgreen ismét egy sötét, gonosztevő alakot játszott. A próbák már javában folytak, de a prémiére előtt megtartották Róbert Lind­green és Ágnes Bliedberg eljegyzését és a fiatal párnak is pompás szerep jutott az uj

Next

/
Thumbnails
Contents