Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-08-03 / 31. szám

L 0 \ V Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. EIjÓEIZETEBI ARAK : Egész évre i2 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P O (J L A T S E IC FRIGYE 8. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésóben. Tanítóink érdekében. A sokat tárgyalt s immár letárgyalt fizetésrendezés kézzel fogható hasznát is látja már a tanítóság, — amennyiben a kiutalások serényen folynak. A már eddig is államsegélyt élvező nem állami tanítóknak nagyobb része megkapta a járandóságát s rövid idő múlva a többiek fizetése is folyósítva lesz. A fizetésrendezéssel nem volt megelégedve a tanítóság, tehát a fizetések utalványozása sem nyújt megnyugvást, sőt hellyel-közzel kellemetlen csalódást támaszt. Igy például kellemetlenül fogja érinteni azokat a tanítókat, akik személyi, címzetes igazgatói, vagy bármi néven nevezendő pótlékot élveztek. Kellemetlenül érinti őket, mert a fizetésükbe eddig be nem számított külön pótlékukat most beszámítják a fizetésükbe s igy a rendesen megjáró fizetésüknél többet egyelőre nem kapnak. Igaz ugyan, hogy a miniszteri indokolás kilátásba helyezi a kárpótlást, amennyiben azt mondja: „Ezen pótlékok megszüntetése megfelel az e tekintetben fennálló szabályoknak; az utóbb említett pótlék (személyi pótlék) megszüntetése arra vezetendő vissza, hogy a kiváló tanítók jelen javaslat keretében soronkivüli előléptetéssel jutalmaztatnak". Tehát a kiváló tanítók soron kivül léptetnek elő s igy esetleg kárpótolva lesznek a fizetésrendezés nyomán támadt veszteségért. De vájjon hányan lesznek ilyenek ? Megfelel-e ez az előléptetés legalább az eddigi, amúgy sem nagyszámú személyi pót! lékoknak. És vájjon az érdem újbóli elbírálásánál érdemesnek találtatnak-e a múltban különböző pótlékot élvezők? Vagy nem-e a patkóhoz veszik a lovat; vagyis nem-e a szűkre szabott költségvetés keretében lesznek-e az előléptetések ? Ez nem is lehet másként, tehát a tanítóság el lehet készülve arra, hogy igen kicsi százalék fog érdemesnek taIAKCZA. Az utolsó előadás, Kényelmesen heverésztünk a parala gokon Tekeíe kávé és illatosan kavargó szivarfüst mellett és feszült figyelemmel hallgattuk a színházi gépmester érdekes elbeszélését. — Uraim, azt hiszem, még mindnyájan élénken emlékeznek a régi városi színház utolsó előadására. Szokatlanul fényes szezonunk volt. Az egész télen csupán egy franczia darabot játszottunk, „Dráma a Lafitte-utczában" czimen. A kritika Iedoron golta és közönséges férczműnek mondta, de a közönség tolongott az előadásokra és őrületes módon tapsolt a darabban történő szökéseknek és gyilkosságoknak. A darab gonosztevőjét, a feketevérü gazembert, a legjobb színész, A h 1 g r e e n játszotta hátborzongató természetességgel és megrázó drámai erővel. Önök talán mint laikusok nem tudják, hogy az intrikus szinészek, akik a színdarabokban a legsötétebb gonosztevőket játszák, az életben a legkedvesebb, a legszeretetreméltóbb emberek, a legjobb apák, legen§edelmesebb gyermekek. De, mint mindenben, ugy ebben is vannak kivételek és Ahlgreen is éppen e kivételek közé tartozott. Kollégáival alig érintkezett, kerülte a társaságunkat, nem mutatkozott közös kávéházi asztalunknál és mi ennek lelkünkből örvendtünk, mert Ahlgreen durva lelkületű, zárkózott modorú és kellemetlen ember volt minden tekintetben. Csupán a társulat egyik nőtagja, a fiatal Bliedberg Ágnes iránt mutatott némi rokónérzést, mert a kis Ágnes bájos arczu, okos, ártatlan szemű és tiszta lelkületű teremtés volt, valóságos szent, amilyent a festék és tettetés hazug világában csak ritkán találhatni. Vele szemben a feketevérü Ahlgreen is feltűnő gyöngédséget, sőt láltatni a soronkivül való előléptetésre. Mivel nem lehet kilátás arra, hogy a közeljövőben a mostani törvény módositassék s a fizetés ügye a törvényhozás által kedvezőbb elintézést nyerjen, azért arra kell törekedni a nem állami tanítóságnak, hogy az uj törvény sérelmeit az iskolafenntartó hatóságok igyekezzenek eltüntetni s tanítójukat kárpótolni. A katholikus püspöki kar a legmesszebb menő jóindulatáról biztosította a katholikus tanítóságot s fennen hirdették, hogy a tanítóik fizetését egyenlősíteni fogják az államiakéval. Most már elkövetkezik az idő, hogy az Ígéretet aprópénzre válthassák s a tanítóságot kézzel fogható bizonyítékokkal is meggyőzzék jóindulatukról, egyúttal megcáfolják azon hitet, hogy a tanítói fizetések egyenlősítésének nagy akadályai „a nehézkes egyházi főhatóságok". Elkövetkezik tehát az az idő, amidőn minden egyes nem állami tanitó látni fogja károsodását, az állami kartársai mögött való elmaradását s ekbarátságot mutatott és a kedves leányka' — aki talán még az útjába vetődő férget sem tudta volna eltaposni, hálásan fogadta a kivételes bánásmódot, amelyben a mindenkitől került és megvetett Ahlgreen részesítette. Én rám azonban ez a feltűnő barátság mindig valami különös és megdöbbentő hatást tett. Valahányszor ott állottam a gépfülkémben, ahonnan a világítási berendezést irányítottam, mindig azt gondoltam titokban, bárcsak jelen lehetnék abban a pillanatban, amikor Ahlgreen barátsága vad szenvedéllyé változik át, mikor ez a szenvedély lángra lobban, hogy a veszedelem pillanatában a fiatal leánynak a segítségére siethessek. Még ősszel történt, amikor egy népszínművet adtunk elő, amelyben Ágnes az üldözött ártatlanságot játszotta, aki emberfeletti küzdelmet folytat rengeteg örökségéért gaz gyámapjával. A gazembert — természetesen —Ahlgreen játszotta, a darab hősét pedig Róbert Lindgreen alakította, Alapitatott 1864 ben. -^-icLélsz legrégib b és legnagjrolD b cipőüzlete. Alapíttatott 1864 ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstadter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-munJca) kiváló gond lesz forditva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =