Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-08-03 / 31. szám

L 0 \ V Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. EIjÓEIZETEBI ARAK : Egész évre i2 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P O (J L A T S E IC FRIGYE 8. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésóben. Tanítóink érdekében. A sokat tárgyalt s immár letár­gyalt fizetésrendezés kézzel fogható hasznát is látja már a tanítóság, — amennyiben a kiutalások serényen foly­nak. A már eddig is államsegélyt él­vező nem állami tanítóknak nagyobb része megkapta a járandóságát s rö­vid idő múlva a többiek fizetése is folyósítva lesz. A fizetésrendezéssel nem volt meg­elégedve a tanítóság, tehát a fizetések utalványozása sem nyújt megnyugvást, sőt hellyel-közzel kellemetlen csalódást támaszt. Igy például kellemetlenül fogja érinteni azokat a tanítókat, akik sze­mélyi, címzetes igazgatói, vagy bármi néven nevezendő pótlékot élveztek. Kellemetlenül érinti őket, mert a fize­tésükbe eddig be nem számított kü­lön pótlékukat most beszámítják a fi­zetésükbe s igy a rendesen megjáró fizetésüknél többet egyelőre nem kap­nak. Igaz ugyan, hogy a miniszteri in­dokolás kilátásba helyezi a kárpótlást, amennyiben azt mondja: „Ezen pót­lékok megszüntetése megfelel az e te­kintetben fennálló szabályoknak; az utóbb említett pótlék (személyi pótlék) megszüntetése arra vezetendő vissza, hogy a kiváló tanítók jelen javaslat keretében soronkivüli előléptetéssel ju­talmaztatnak". Tehát a kiváló tanítók soron ki­vül léptetnek elő s igy esetleg kárpó­tolva lesznek a fizetésrendezés nyo­mán támadt veszteségért. De vájjon hányan lesznek ilyenek ? Megfelel-e ez az előléptetés legalább az eddigi, amúgy sem nagyszámú személyi pót­! lékoknak. És vájjon az érdem újbóli elbírá­lásánál érdemesnek találtatnak-e a múlt­ban különböző pótlékot élvezők? Vagy nem-e a patkóhoz veszik a lovat; va­gyis nem-e a szűkre szabott költség­vetés keretében lesznek-e az előlépte­tések ? Ez nem is lehet másként, tehát a tanítóság el lehet készülve arra, hogy igen kicsi százalék fog érdemesnek ta­IAKCZA. Az utolsó előadás, Kényelmesen heverésztünk a parala gokon Tekeíe kávé és illatosan kavargó szivarfüst mellett és feszült figyelemmel hallgattuk a színházi gépmester érdekes elbeszélését. — Uraim, azt hiszem, még mindnyá­jan élénken emlékeznek a régi városi szín­ház utolsó előadására. Szokatlanul fényes szezonunk volt. Az egész télen csupán egy franczia darabot játszottunk, „Dráma a La­fitte-utczában" czimen. A kritika Iedoron golta és közönséges férczműnek mondta, de a közönség tolongott az előadásokra és őrületes módon tapsolt a darabban történő szökéseknek és gyilkosságoknak. A darab gonosztevőjét, a feketevérü gazembert, a legjobb színész, A h 1 g r e e n játszotta hátborzongató természetességgel és megrázó drámai erővel. Önök talán mint laikusok nem tudják, hogy az intrikus szi­nészek, akik a színdarabokban a legsötétebb gonosztevőket játszák, az életben a legked­vesebb, a legszeretetreméltóbb emberek, a legjobb apák, legen§edelmesebb gyermekek. De, mint mindenben, ugy ebben is vannak kivételek és Ahlgreen is éppen e kivételek közé tartozott. Kollégáival alig érintkezett, kerülte a társaságunkat, nem mutatkozott közös kávé­házi asztalunknál és mi ennek lelkünkből örvendtünk, mert Ahlgreen durva lelkületű, zárkózott modorú és kellemetlen ember volt minden tekintetben. Csupán a társulat egyik nőtagja, a fiatal Bliedberg Ágnes iránt mutatott némi rokónérzést, mert a kis Ágnes bájos arczu, okos, ártatlan szemű és tiszta lelkületű te­remtés volt, valóságos szent, amilyent a festék és tettetés hazug világában csak ritkán találhatni. Vele szemben a fekete­vérü Ahlgreen is feltűnő gyöngédséget, sőt láltatni a soronkivül való előlépte­tésre. Mivel nem lehet kilátás arra, hogy a közeljövőben a mostani törvény mó­dositassék s a fizetés ügye a törvény­hozás által kedvezőbb elintézést nyer­jen, azért arra kell törekedni a nem állami tanítóságnak, hogy az uj tör­vény sérelmeit az iskolafenntartó ható­ságok igyekezzenek eltüntetni s tanító­jukat kárpótolni. A katholikus püspöki kar a leg­messzebb menő jóindulatáról biztosí­totta a katholikus tanítóságot s fennen hirdették, hogy a tanítóik fizetését egyen­lősíteni fogják az államiakéval. Most már elkövetkezik az idő, hogy az Ígé­retet aprópénzre válthassák s a tanító­ságot kézzel fogható bizonyítékokkal is meggyőzzék jóindulatukról, egyúttal megcáfolják azon hitet, hogy a tanítói fizetések egyenlősítésének nagy akadá­lyai „a nehézkes egyházi főhatóságok". Elkövetkezik tehát az az idő, ami­dőn minden egyes nem állami tanitó látni fogja károsodását, az állami kar­társai mögött való elmaradását s ek­barátságot mutatott és a kedves leányka' — aki talán még az útjába vetődő férget sem tudta volna eltaposni, hálásan fogadta a kivételes bánásmódot, amelyben a min­denkitől került és megvetett Ahlgreen ré­szesítette. Én rám azonban ez a feltűnő barátság mindig valami különös és megdöbbentő ha­tást tett. Valahányszor ott állottam a gép­fülkémben, ahonnan a világítási berendezést irányítottam, mindig azt gondoltam titokban, bárcsak jelen lehetnék abban a pillanatban, amikor Ahlgreen barátsága vad szenvedéllyé változik át, mikor ez a szenvedély lángra lobban, hogy a veszedelem pillanatában a fiatal leánynak a segítségére siethessek. Még ősszel történt, amikor egy nép­színművet adtunk elő, amelyben Ágnes az üldözött ártatlanságot játszotta, aki ember­feletti küzdelmet folytat rengeteg öröksé­géért gaz gyámapjával. A gazembert — természetesen —Ahlgreen játszotta, a darab hősét pedig Róbert Lindgreen alakította, Alapitatott 1864 ben. -^-icLélsz legrégib b és legnagjrolD b cipőüzlete. Alapíttatott 1864 ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstadter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-munJca) kiváló gond lesz forditva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =

Next

/
Thumbnails
Contents