Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-07-06 / 27. szám

a (örvény szigorán és szószéket emelhetünk a nőnek a fórum előcsarnokában, vagyis az egyes bizottságokban, amelyekben a fórum elé kerülő ügyek, mielőtt azok odajutnának, alaposan megbeszélteinek. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a szegényügy, közjó tékonysági ügyek, piacügy, a drágaság korlátozásának ügye, a köztisztasági ügy, szociális és népjóléti ügyek inté zésében a nőnek, mint a közigazgatás szervét képező bizottság quasi kiegészítő részének megadnók a szót, az ekképen közigazgatott territórium háztartásának csak előnyére válna. Szerintem tehát egyes bizottságok hölgybizottsággal lennének kiegésziten dök. Nem mondom, hogy azok a bi zottságok, melyek valamely közigazgatási ágazatban való speciális jogi szakképzettséget igényelnek, lennének nök kel kiegészitendök, hanem azok, amelyekben a női lélek finom érzése és a gyakorlati életérzéke leginkább lehetne egy jó helyi administratio helyes politikájának javára fordítható. A közjó érdekében mindent meg kellene kísérelni és' nem kételkedem abban, hogy amelyik vidéki város ilyen irányban kísérletet tenne, azt csak előnyére írhatná. A törvény csak azt írja elő, hogy kik azok, akik valamely város közigaz gatását vezethetik akár mint tisztviselők, akár mint képviselők, de hogy azok, akikre ez a közigazgazás bizva van aztán a közjó érdekében egy a közigazgatási szervezet, keretén kívül álló nem nemkevésbé praktikus észjárásának eszmemenetét és véleményét meg ne hallgathatnák, ilyen törvény nincsen. Minden reformtörekvésre kétkedöleg és tagadólag szokta fejét rázni a conservativismus, bizonyos, hogy a közigazgatás egyes szervei ilyetén módon való felfrissítésének ötlete is meg fogja csiklandozni a mindennel ugy amint van, megelégedett rekeszizmokat. Nem baj. Az idő majd megérleli az eszmét. Csak türelem. — Lámpával nem lehet gyümölcsöt érlelni, — mon dotta Bismarck. Igaza van. De, hogy az elhintett magból még lehet gyümölcs, abbau meg nekem van igazam. A — A város kötelességei. — A városok hivatalos emberei a legtöbbször igen keveset tesznek arra nézve, hogy a folytonosan fokozódó drágasággal szemben a lakosság érdekében valatni hathatós és mara dandó intézkedést tegyenek, pedig tudvalevő, hogy a drágaság a lakosság zsebét folytonosan és állandóan, lehet mondani napról-napra eminensebben érinti. A drágaság leginkább az élelmiszereknél érezhető, a vásárcsarnok a jobb és olcsóbb élelmiszert kell, hogy előmozdítsa, a vásárcsarnokot a város épitteti, igy mindenekelőtt a város kötelességeivel kell tisztában lennünk. A lakosság érdeke azt kivánja

? hogy az élelmicikkek egyenletesen, a kellő mennyiségben, minden megszakítás nélkül kerüljenek a piacra És ez a tulhajtása a dolgoknak teszi hellyel közzel tragikomikussá ezt a jobb sorsra érdemes ügyet. Ma már mindenütt találunk nőket a közélet különböző hivatásaiban és pályáin. Csak egy téren nem foglalnak még helyet a nök — az alkotmányban. Egyelőre ,ez az a szines pillangó, a mely után ez idő szerint határainkon tul, Angliában szaladnak a jó ügyhöz igazán nem méltó tulkapásokkal a nök. Nálunk hál' istennek még teljesen józan fejjel gondolkozik szent ügyéről a női agy és nyugodt lehet a magyar frö, amig igy istápolja létérdekeit, minden becsületesen gondolkodó magyar férfiú tisztelni fogja ügyének szentségét. Nök az alkotmányban — még nincsenek és épen azért, mert azt látom, hogy a magyar nő gondolkozásmódja milyen fenkölt és milyen tartalmas, szeretném öt ott látni. De distingváljunk. Egyelőre nem abban az alkotmányban, mely az országos poli tikának képezi vesszőparipáját, hanem abban az alkotmányban, melyen a helyi administrationalis politika épül fel, a helyi közigazgatási szervezet alkotmányában. Szegényügy,közjótékonyságiügyek, piacügy, a drágaság korlátozásának ügye, szociális és népjóléti ügyek, szín ügy és számos egyéb kulturügy mily sok hivatott és eszmegazdag szószólóra akadna a nök között, ha mód és alkalom nyújtatnék a nőnek, a női gyakorlati észjárás által termelt ideáknak a mindnyájunk javát szolgáló közigazgatási szervezetben való értékesítésére, hasznosítására. A fórumon nem ad helyet köztünk a nőnek a törvény, de mi enyhíthetünk sát, hogy a nő vonzalmát magának biztosítsa. Legyen szellemesebb, lelkesebb, elegánsabb mint az orvos és mindenekelőtt egy pillanatra se tágítson a leány oldala mellől. — Ebben már a haszontalan orvos régen megelőzött. Tudományosan társalog, dobálódzik a szellemes szójátékokkal, kifogástalanul vasalt nadrágot visel és mindenhol a nyomunkban van, amikor Sophieval egyedül akarunk maradni. Ha a bálterem valamelyik csendes, bizalmas szögletébe vonulunk, rögtön ott terem vetélytársam a legfrissebb pletykákkal; ha kirándulunk a hegytetőre, már ő ott vár bennünket a csúcson, ahova rövidebb uton jutott fel. A nyáron egy csónakkiránduláson a legkedélyesebben szórakoztattam imádottamat, a mikor hirtelen vizcsobogás zavarta meg társalgásunkat. Tengeren voltunk, tehát rémületemben azt hittem, hogy valami nagy czethal közeledik felénk és képzelje csak, kedves barátom, az unalmas orvos volt, aki csónakunkhoz közeledve, azzal kérkedett, hogy öt perczig is el tud úszni a víz alatt lélegzet nélkül. Sophie el volt ragadtatva és feltétlenül tudni akarta az uszóművészet titkát, meghívta tehát az orvost a csónakba és ezzel tönkretette minden reményemet. Szeretném azt a doktort a poklok mélysé gébe kergetni I — Egy kis orgyilkossággal ezt könynyen megtehetné. — Ne felejtse el, kedves barátom, hogy nálunk az esküdtek nem nagyon megbízhatók. — A párbajt is melegen ajánlhatom. — igen ám, de azt se tudom, hogy kell bánni a karddal. — Akkor már csak egy módot tudok, de ezt nagyon óvatosan és okosan, főleg pedig ügyesen kell alkalmazni: kompromittálnia kell Sophie kisasszonyt. — Kompromittálni ? — Ugy van! Rajta kapatja magát vele olyan kényes helyzetben, amely egyenesen az oltárhoz vezet. Természetesen tartozik leendő nejének annyi tisztelettel és kímélettel, hogy olyan ártatlan helyzetet válasszon, amely jó hírnevének meg ne ártson. Pierre el volt ragadtatva tanácsomtól és mindjárt egy olyan helyzet kigondolásán törte az eszét, amely megfelelne az általam jelzett kívánalmaknak. Egy hét múlva levélben közölte velem, hogy kitűnő eszméje támadt. Felkerestem a kávéházban, ahol sugárzó arcczal fogadott. —• Találja ki, hogy mire határoztam magamat? — kérdezte ravasz mosolygással. — Megvallom, hogy nincs szerencsém a talányok megfejtésében. — Nos tehát, elhitetettem Sophieval, hogy kitűnően tudok fényképezni és ő női kiváncsiságból mindjárt kijelentette, hogy szeretné látni, milyen módon állítom elő a képeket. Ravaszul azt válaszoltam neki, hogy azt nem láthatja, mert a fényképek készítése sötét kamarában történik és az mégsem lenne illő dolog, ha egy fiatal hölggyel, tanuk nélkül egyedül lennénk az elsötétített helyiségben. Sophie daczosan kijelentette, hogy ő modern leány és nem törődik a világ előítéletével, sőt követelte tőlem, hogy elégítsem ki kíváncsiságát. Eleinte természetesen — látszólag — vonakodtam, de később megállapodtunk abban, hogy a veszedelmes kísérletet végrehajtjuk, noha nekem halvány sejtelmem sincs a fényképezés művészetéről. De számitok az ön baráti támogatására. Holnap bemutatom Sophie szüleinél és abban a pillanatban, amikor meglátja, hogy én a bájos angyallal a társaságból eltűntem, azonnal figyel mezi eti a leány mamáját, hogy elbujtunk együtt az elsötétített helyiségben. A tiszteletreméltó matróna megbotránkozik, a vendégek gyanúsan suttognak és a leány annyira kompromittálva lesz, hogy erényét csak az oltár előtt rehabilitálhatom. A terv nagyszerű, ugy-e, kedves barátom ? Rövid vonakodás után beleegyeztem a kényes műveletbe, annál inkább, mert az eredeti eszmének én voltam az értelmi szerzője. — Másnap pontosan megjelentem Sophie szüleinél és Pierre egy őrizetlen pillanatban, — hóna alatt az állítólagos fényképészeti készülékkel, — eltűnt a leánynyal a kerti pavillonban. Most kezdődött az én szerepem. Vigyázva és óvatos szavakkal figyelmeztettem a ház úrnőjét a veszedelmes helyzetre, amelybe leánya öntudatlanul rohant. — Hallatlan botrány! Véres leszámolást fogok tartani ! — kiáltotta magánkívül a felháborodott anya, miközben gyors léptekkel a pavillon bejárata felé haladt. En és a többi vendégek feszült figyelemmel követtük és titokzatosan, kárörvendve suttogtunk egymás közt.