Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-07-06 / 27. szám

évfolyain IPái/pa,, 1913. jTXIÍ-uls Q. 27- száiTri Közérdekű £ ügyetlen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 L Ii A T S E K FRIGY E 8. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Nők az alkotmányban. Irta: KEMÉNY BÉLA. Mikor a napokban elhalt Rochefort Henrit, elöször képviselővé választották a franciák és a tuileriákban az ülésszak ünnepélyes megnyitására és a trónbeszéd meghallgatására ö is megjelent, a Rochefort név hallatára III. Napoleon elmosolyogta magát, gondolván magában, hát ez az a hirhedt tróndöngető, császárok fejére utazó ur ? Rochefort az első képviselőházi ülésen azonban elégtételt vett magának és a gúnyos, lekicsinylő mosolyára olyan választ adott mindjárt szüzbeszédében a franciák császárának, melyet az alig tett ki az ablakába. Mikor Pichler Győzőt, a kölesdiek elöször képviselővé választották és a választás az országban kicsit, nagyot mosolyra fakasztott, báró Nopcsa Elek, a m. kir. operának azon idökori intendása a hasát fogta nevettében, ugy jött be a képviselőházba, mondván: hadd lássam én azt a Pichler gyereket! Nopcsa báró akkor nevetett utoljára gúnyos kicsinyléssel a „Pichler gyerek" felett, mert Pichler Győző csakhamar megadta a feleletet Nopcsa bárónak és ledöntötte öt az operaházi nagyhatalom piedesztáljáról. — A „Pichler gyerek" a Kossuth Lajos szájába adott mondásával : t Pichler, Pichler, vigyázz Magyarországra !" Kölesden győzött, mig Nopcsa báró

; a neki imputált, az operaházi gyenge nemmel szemben állítólag használni szokott mondásával: „jöjjön a lakásomra!" az operában megbukott. Amikor Kresz mérnök Bécsben a repülőgép teóriáját kezdte feszegetni és egy repülőgép construálására segélyt kért, mindenki mosolygott és Kreszt bolondnak tartotta, mert a repülőgép eszméje öregek és aprók szemében egyaránt, egy beteg ember fantazmagóriája volt és csak akkor kezdtek Bécsben feleszmélni, amikor Blériot, a La Manehe csatorna átrepülése után Bécsben a Simmeringer Haiden repült fel és csinált furorikus lelkesedést gyönyörű géprepülésével. Amit Kresznek nem hittek el a bécsiek, azt most saját szemükkel látták megvalósulva. Igy voltunk a nökérdéssel is. Mikor a nőnek az életviszonyok közepette való függetlenitésének eszméje, a nőnek az élet nagy kérdéseiben való önállóságra törekvése elöször megnyilvánult, mindenfelől guny, kacaj és lekicsinylés fogadta a mozgalmat, abban a biztos tudatban, hogy az emóciót {nég csirájában önmaga fogja elnyomni. Csalódtunk. A mozgalom nemcsak hogy nem nyomta el maga-magát, de sőt oly erővel tört mindinkább előre, hogy ma már a nőkérdés tényező, mellyel számolnunk kell nekünk, férfiaknak. Az erős akarat a nőben meghazudtolta azt a világteremtésének hato dik napja óta megrögzött felfogást, hogy e világon a nő képviseli a gyenge nemet. Még évekkel ezelőtt a nőnek egyetlen fegyvereül a fözökanalat tartotta az elfogult férfi szem, ma már a nyitott szemű férfinak meg kell látnia, hogy a női agy és a női kéz minden vonalon a férfiakkal egyforma fegyverekkel, férfias energiával igyekszik előre, küzd, harcol és ahova üt, ott talál és ahol magának pozíciót teremt, ott meg is állja a helyét. Csak egy sarkalatos hibája van a nők mozgalmának, az, hogy saltomortaleval és nem fokról-fokra, lépésrőllépésre akar eljutni a célhoz. A nagyvilág, a közélet elvégre mégsem férfi sziv, melyet a nő egy csapásra lángba tud borítani, egy szempillantással meg tud hódítani, egyetlen mosollyal rabigába tud hajtani. TÁRCZA. A vetélytársak, • Pierre Dupont < barátom elég csinos, kellemes és a jobb körökhöz fertőző fiatal ember volt, de a jó Isten a megmondhatója, hogy miért nem volt szerencséje az asszonyoknál és noha már elérte azt a bizonyos kort, amelyben szívesen hajtjuk nyakunkat a házasság jármába, mindezideig legénysorban maradt, sőt már közel is jutott sz agglegénykorhoz. A napokban találkoztam vele az utcán és kétségbeesetten, igazán megindítóan panaszkodott, hogy a szive választottjával milyen bajban van. Betértünk egy kávéházba és ott folytattuk félbeszakított tanácskozásunkat. , — És beszélt már a leánnyal komoly szándékairól ? — kérdeztem én kíváncsi érdeklődéssel. — Beszéltem, válaszolta Dupont fáj dalmas sóhajtozással. — Hosszas fáradozás után sikerült végre tegnap Sophie kisaszszonnyal négyszemközt beszélnem és azonnal megkérdeztem tőle, hogy akar-e nőm lenni ? Erre a közkedvelt kérdésre jogosan várhattam volna, hogy azt fogja pirulva válaszolni: „Tessék kérem a mamával beszélni." De egészen másként történt, mert . . . — Mert a kisasszony azt válaszolta, hogy maga nem nyerte meg tetszését? — vágtam közbe kíméletlenül. — Ellenkezőleg, azt mondta: „Maga nagyon tetszik nekem, kedves ÍMerre ur, azt is elárulhatom, hogy rajongok magáért, mert néha igazán szeretetreméltó, de — nem tehetek róla, hogy a fiatal és csinos Raoul orvost is szeretem és azokban a szünetekben, amelyekben nem magára gondolok, lelkileg mindig a vetélytársával foglalkozom és képtelen vagyok magamat elhatározni, hogy kettőjük közül melyiknek nyújtsam a pálmát." — És mégis határoznia kell, mert egyszerre kettőnké mégsem lehet, — válaszoltam én. „Fájdalom, nem, — sóhajtotta Sophie, — ámbár a hozományom két férfi számára is elegendő volna, de elavult törvényeink nem engedik meg a kétférjüséget. Engedjen tehát egy kis gondolkozási időt, mielőtt véglegesen elhatározom magamat." Szórólszóra ezeket mondta Sophie és most kíváncsian várom az ön jóakaratú tanácsát, — folytatta siránkozva Pierre. — Ha igy áll a dolog, akkor talán legokosabban tenné, ha más leány után nézne, aki szívesen betöltené hivatását az ön házi tűzhelyénél. •— Meghalok, ha Sophietől meg kell válnom 1 Egy pillanatig elgondolkoztam szegény barátunk szánalomramóltó sorsán, azután hirtelen igy szóltam : — Akkor hát igyekeznie kell vetélytársát legyőzni. Szedje össze minden tudáAlapitatott 1864 ben. -v-idóls: legrógib"b és legaagyo'b b o±:pőöii-zl.e-bo_ Alapíttatott 1864 ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab cziporaktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =