Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-06-29 / 26. szám

tömegei nem használhatják. Budapest és a többi városok fényüzéses fürdőpalotái az ő számukra nem léteznek. Aki e néposztályok egészségügyét ismeri és tudja azt a kapcsolatot, a mely az ő egészségük és a többi osztályok egészsége között fennáll, aki ismeri a ragályok és fertőző betegségek ijesztően terjedő pusztítását, azt e híradás méltán tölti el aggoda lommal. A fürdés nem fényűzés. A ragáIyozó és kórokozó csirákat másként testünktől távol tartani, a fertőzések és ragályok elterjedését megakadályozni másként nem lehet. Az összes társadalmi osztályokat tehát egyaránt súlyosan érinti ez a tilalom, a mely után csak közegészségi állapotaink vészes romlása következhetik. A szabadban fürdés betiltását nagy hordereje dacára a társadalom legtöbb osztálya közömbösen fogadta. Egyedül az Országos Magyar Népfürdő Egyesület emelte fel tiltakozó szavát. Ennek az állásfoglalásnak célja nem a szabadban-fürdés föntartása volt. Kétségtelenül helyes volna a rendőr hatóságoknak amaz intézkedése, hogy a szabadban fürdők életbiztonsága mennél jobban megóvassék. De ennek nem az a módja, hogy néhány emberélet megmentése árán más ezreket és tizezreket fosszanak meg az ő anyagi viszonyaik mellett egyedül kínálkozó fürdési lehetőségtől és ezzel szabad utat nyissanak a fertőző betegségek terjedésének. Fonák intézkedés ez. A mai jeleiket! — Kész badarság ilyen előkelő társaságban a föld munkásaira, a bánya rabszolgáira, a gépek proletárjaira és a tenger búvárjaira gondolni, akik olykor vérükkel festik meg a helyet, amelyen terhes munkájukat izzadva végezik. Hiszen ezek a boldogok nem bálványozzák az aranyborjut, nem önző, felcseperedett kapaszkodók, hanem az arisztokráczia, a pénzvilág és tudomány kiválasztott előkelőségei. És ezek a kiváltságosak kulturlények, miért ne részesülhetnének kivételes élvezetekben? Mindig voltak és lesznek a világon gazdagok és szegények, ép testiíek és nyomorékok, okos és hülye emberek. Az ábrándozó poéta megszégyenülten érezte, hogy igaztalan volt környezetével szemben és a lelkében uj életre támadt elhasznált, elkopott jelszavak váltották csak ki belőle a legmélyebb elkeseredést. De mikor a lukullusi ebéd vége felé közeledett és a lakájok utoljára megtöltötték habzó pezsgővel a kristályserleget, a mikor a jóllakott vendégeket megszállta az élvezet csömöre és a kedélyekre nehezedett a kielégített élvezet bágyadtsága, a költő lelkületében mégis valami megmagyarázhatatlan undor támadt. Sajátságos, ösztönszerű elkeseredettségtől szorult össze a szive és lelkének minden nemes érzése kiáltóan tiltakozott a sors igazságtalansága ellen! Az előkelő társaságnak kétségtelen joga van kiváltságos helyzetének minden előnyét a saját élvezetére kiaknázni, de nincs joga arról megfeledkezni, hogy ez a fény, pompa és jólét megmérhetetlen nyomorból, a szegények munkájából táplálkozik. Vájjon gondolnak-e néha erre is a sors különös kegyeltjei ? szociál-politikai elvekkel határozottan ellenkezik. Nem megbüntetni kell a szabadban fürdőket, hanem a veszélyektől megóvni. Nem pénzbirsággal sújtani azokat, akik szegénységük folytán csak nyáron és akkor is csak a szabadban bírják testüket a szennytől megszabadítani, hanem szaporítani kell az alkalmakat, amelyek számukra a fürdést teljes biztonság mellett és ingyen lehetővé teszik. Örömmel látjuk ezért a bpesti munkásság határozott állásfoglalását, amely szintén a nép által könnyen megközelíthető fürdők létesítését követeli és sürgeti. Igazuk van. A köz egészségügye megköveteli, hogy a fürdők ügyét, az arra illetékesek felkarolják végre. Akiknek kötelességük a nép egészségügyét gondozni, a betegségeknek korlátot szabni, azokat megelőzni, haladéktalanul lássanak munkához, hogy az egészség legelső követelményének, a testi tisztálkodásnak a nép legszélesebb rétegei is eleget tehessenek. A tisztasági fürdés nem egyesek magánügye. Ügye az egész társadalomnak. Az egész társadalom létér deke fűződik ahhoz és helyrehozhatatlan hibát követnek el azok, akik ezt az ügyet elhanyagolják, holott azt gondozni elsőrangú feladatuk lenne. A legkisebb községnek is kötelessége ezen elsőrendű szükséglet fedezésére anyagi áldozatokat hozni. A folyók, tavak mellett fekvő községekben a nyári-fürdő megoldása könnyű és igen kevés befektetést igényel. Ez a fürdésre alkalmas hely körülkerítéséből és a talaj kiegyen getéséből áll. A tehetősebb községek feladata itt nem ér véget, azoknak ingyen uszodákat kell felállitaniok. Az év három hónapján ezek a fürdők is megfelelnek. Az egészség gondozása nemcsak nyári feladat. Az, aki csak nyáron át gondoskodik testének rendszeres tisztántartásáról, aki csak nyáron át fürdik, az az év háromnegyed részébeu gyűjti a testére rakodó tisztátalanságokat, amelyekben bőven tenyésznek az ő szervezete ellen törő mikroorganizmusok milliói. A külföld művelt országai ezért nem elégedtek meg olcsó nyári fürdőkkel. Igen olcsó, télen is használható, zuhanyrendszerü népfürdőket létesítettek. Fürdőket a népnek, a melyeket 6—10 fillérnyi árért bármikor és bárki igénybe vehet. Van is ezeknek olyan látogatottságuk, a milyen előttünk mesébeillőnek látszik. Németországban nincsen város ilyen népfürdő nélkül, de még valamire való község sem. Németország az ő hatalmas egészségügyi szervezetéve], amelyben előkelő szerepe van a népfürdő intézménynek, el is érte azt, hogy a tüdüvészes halálozások száma rohamosan csökkent. Némely évben 10000-rel. E példa elég meggyőző arra, hogy okuljunk belőle. Anyagi eszközökről gondoskodni nem is olyan nehéz. A Népfürdő Egyesület díjtalanul készit. minden község számára népfürdőtervet. A Magyar Város és Községfejlesztési Részv. Társaság pedig feladatainak körébe vonta e fürdők felállításának elősegítését azzal, hogy ő maga épiti fel és üzembehelyezve adja át a községeknek, amelyek azt hosszú lejáratú amortizációs kölcsön módjára fizethetik vissza. A községekre háruló teher tehát nem súlyos. Az ügy oly nagy fontosságú, hogy még sokkal nagyobb anyagi áldozatoktól sem szabadna visszariadni. Amely község vezetése alkalmas kezekben van, az nem is fog késlekedni. A Népfürdő Egyesület minden nép-, iskola-, gyárifürdőt létesíteni szándékozónak szívesen ad ingyenes tanácsokat. Az Országos Magyar Népfürdő Egyesület Budapest, VI., Liszt Ferencz-tér 19. Szomorú közegészségügyi viszonyainknak égető szüksége van megértő harcosokra. Fel kell ragadni a kiadott jelszót, amit mindnyájunk érdekében hangoztatunk: Fürdőt a népnek ! Levél Hévizfürdőről. Kedves szerkesztő barátom ! Talán nem lesz érdektelen, ha hazánk e kiváló fürdőhelyéről egyet mást irok. Kitűnő közlekedés, Keszthelyről szebbnél szebb nyitott és teljesen zárt (rossz időre) autók szállítanak ki Hévízre, ahol már mint ismerőst fogad a fürdő kedves bérlője, a mindenki Reischl bácsija, ki már reggel 5 órakor talpon van és azon mesterkedik, hogy mivel kedveskedjen vendégeinek. A lakások kényelmesek, villanyvilágítás stb. és olcsók, a központi étkezdében Tóri hírneves konyhája kényeztet el bennünket, kinek kiemelendő jó oldala, hogy a sokféle francia étel mellett kitűnő magyar konyhát is tart s ízletes jó főzelékeket ad, ami más fürdőkön nincs. A fürdő jótékony és gyógyhatásának ecsetelésére nem érzem magara hivatottnak, azt a szakembereknek és a sok meggyógyultnak engedem át, azonban mint laikus, megfigyelés utján állíthatom, hogy a tolókocsis beteg is a második fürdés után a „hrácácárét" énekelve vagy fütyölve jön ki a vízből, mert ezen népszerüvévált nótából ugyan csak kijut a vendégeknek kedvelt házizenekarunk, Füredinek a vonója alul, kit magát s egész bandáját itt igen kedvelik, különösen a hamisítatlan magyar hangzású Molnár Kálmán-féle nótákat szeretik. Senkisem hinné, hogy mily hálás a magyar cigány földijéhez, hozzám semmiféle érdek nem fűzi őket, mert rossz lábam csak ülve enged mulatni, mégis ugy a sétányon, mint a nagy étkezdében, mintha csak nálam látná a karmesteri pálcát, lesi ajkamról a jó nótáknak rendelését és ezt