Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-06-29 / 26. szám

Neumann, egy alsóausztriai kartelláit vasmű tulajdonosa szolgáltatja a másik adatot. 6—7 év előtt 10 és fél munkaórára fizettek 6'36 koronát; a munkaidőt leszállították 8 órára; a napszámot fölemelték 9 32 koronára, amaz 27, ez 15 százalék emelkedés a termelési költségben ; ez összesen 42 százalék emelkedés ; de a termelés is emelkedett 50 százalékkal; tehát a gyáros se fizet rá, ha munkásai jobban boldogulnak. De hát ez a két európai példa — nem amerikai méretű. Hol vagyunk attól az aránytól, hogy a munkabér 100 százalékos emelése a termelés 400 százalékos emelkedésében jelentkezzék ? Épen ez ütött szeget a Szabó Ervin fejébe ; nálunk még kezdetlegesebb az ipar, mint az örökös tartományokban. Mért vagyunk annyira elmaradva az ipari termelésben Amerikától ? A fölvetődött kérdésre feleletet keres, de itt már cserben hagyja logikája, mert kutatás közben nem veszi észre, hogy egyik helyen csoportosított érvei ellene mondanak érvei másik csoportjának; nyilván el kell ejteni az egyik csoportozatot, ha a másikat meg akarjuk tartani. A géperő és az emberi munkaerő gazdaságos kihasználása tekinteté ben utóbbira nézve azt találja Szabó Ervin, hogy nincs lényeges külömbség nálunk és Amerikában; Amerika munkás tömegeit Európából újoncozza; ruthén, görög, olasz, spanyol stb. az amerikai munkás; ilyen, vagy még külömb munkaerőnk nekünk is van. A magas munkabér és alacsony termelési költség szintén összeegyez A fényes ebéd tehát a legkitűnőbb hangulatban indult meg és ugy látszott, mintha az előkelő társaságok általános vendége : az unalom, itt nem találna megfelelő talajra. Az asztal egyik szélső sarkán egy poéta ült. Még fiatal volt és csak nagy hírnevének köszönhette, hogy az előkelő társaságban helyet szorítottak neki. A nép legalsóbb rétegeiből emelkedett fel a dicsőség legmagasabb polczára és bár erről sohase feledkezett meg, most mégis megittasodott a czivilizáczió buja virágának illatától ós sokkal erősebben hatott rá a fényes környezet: a bájos asszonyok, a szellemes férfiak, a csillogó rendjelek, a fényesen világított terem, az Ízletes eledelek, a nehéz, tüzes bor, amellyel olykor-olykor ajkait megnedvesítette, mint minden, amit eddig az életben és a világban látott. A legnagyobb megnyugvással töltötte el érzékenységre hajló lelkét az a tudat, hogy eb ben a szomorú, küzdelemteljes, nyomorult világban mégis vannak egészen boldog és elégedett emberek. De vájjon megnyilik-e a szivük a jótékony irgalomra ? Vájjon meglátják-e az útjukba vetődő nyomort, az özvegyek és az árvák könnyeit, a betegek sóhajtásait és a koldusok alamizsna után nyúló kezét ? Mikor a poéta töprengéseiben idáig eljutott, a pókhasú majordomus éppen egy óriási turbót-halat tálalt fel ezüst tálcán az asztalra és a költő ugy érezte hirtelen, mintha a hallal együtt a tenger sós levegője is behatolt volna a fényes terembe. Eszébe jutott az a csendes zugocska a breton partokon, ahol tavaly ősszel szabadságát tethető (l. a prágai példákat); a munkaidő rövidítése is lehet hasznos befektetés (1. az a. ausztriai példát.) Marad a géperő mint a termelés másik tényezője. Amerikában a géperő ésszerű és gazdaságos kihasználása elérte tetőpontját. Ha egy gözpöröly, melynek élete 2 évre van szabva, ez idő alatt tönkre nem megy, kikap a kezelő kovácsmester ; ha egy esztergapad 2 év alattt össze nem törik, felelősségre vonják a mühelymérnököt, mert nem használták ki kellőkép a szerszámokat. Szabó Ervin ugy találja, hogy a tárgyi termelőerő, már mint a gép, nálunk még jelentéktelenebb szerepet visz, mint az alanyi termelő erő, az emberi munka; Amerikában a géperő raeionalis kihasználása elérte tetőpontját; a gazdaságosságot csak a másik termelőerőnél, az emberi munkánál kell és lehet még megvalósítani. Habár tehát a gazdasági életben Amerikával egy alapon, a szabadverseny alapján állunk, a legjobb teljesitőképes ségii munkások kiválogatása temérdek akadályba ütközik. Ilyen akadályok : a) olcsó a termelés a sokféle szubvenció miatt, ami kiöli a szabadversenyt ; b) szűk a piacunk — tömegter melésre ; nem fizetődik ki a költséges berendezkedés; c) fejletlen a munkamegosztás (segéd és előkészítő, kiválogató munkát is tanult munkásnak kell végeznie); d) végtelenül hullámzik a munkás anyag. Amerikában átlag 2 évig dolgozik egy munkás egy üzembe??; nálunk némely gyár 5—8-szor cseréli ki egész munkásanyagát egy év alatt, vagyis 6—10 hétig dolgozik a munkás eltöltötte. Eszébe jutott a nyomorúságos kis halászfalu és az a borzasztó éjszaka, mikor a halászok a vihar miatt kénytelenek voltak künn vesztegelni a tajtékzó tengeren, amig ő a parton a siró és imádkozó asszonyokat és gyermekeket vigasztalgatta. Emlékezetébeír újra feltűnt a kis templom, íehérre meszelt karcsú tornyával, amelynek erkélyén ott lógott a világító lámpa, utat mutatva a zátonyok közt vergődő, bárkás halászoknak. Maga előtt látta a csendes, árnyékot teme tőt, korhadt fakeresztjeivel, mindegyiken majdnem ugyanaz a felirat: „Meghalt a tengeren". Az előkelő társaság az esztétikai törvények által szabályozott mozdulatokkal fogyasztotta el a ritka Ízléssel készített kü lönleges halat, de az ábrándozó költő hozzá se nyúlt, mert még mindig a breton halászokra gondolt, akik talán életük feláldozá sával zsákmányolták csak a nagy urak számára ezt a ritka csemegét és lassacskán egy másik kép tárult hirtelen lelki szemei elé: másnap reggel, mikor a vihar már elült és ő a part mentén folytatta sétáját, a felkavart, piszkos hullámok egy öreg halász holttestét dobták ki a partra, aki már néhány nap óta kétségbeesett hozzátartozói jajgatva kerestek. Fehér hajára és szakállára sürü iszap és parányi kagylók teleped tek és görcsösen összeszorított kezeivel a száját takargatta, mintha a betóduló viz elől akarná elzárni az utat. A poéta megrázkódott a visszaemlékezés borzalmaitól és szomorúan elgondolta, hogy a nyomorgó nép veritékes munkája mind csnk a szerencsések és előkelők kényelmét és élvezetét szolgálja és amig ezek egy helyen. Az országos átlag is 2*84 változás egy munkásra; tehát majdnem háromszor cserél helyet évente minden munkás ; 4 hónapot huz ki egy helyen. Mi az oka ennek a megdöbbentő hullámzásnak ? mik az ellenszerei ? Szabó megint azt találja, hogy a munkás változói (fáradtság, egészség, táplálkozás stb.), meg a környezet változói (tisztaság, fűtés, világítás, az anyag minősége, fáradtságot kiküszöbölő berendezések stb.) nincsenek kellőkép felkarolva ; általában pedig társadalmi szervezetünk, — ö e/^szervezetnek nevezi — a maga középkori elmaradottságával akadálya az egészséges, ésszerű, gazdaságos üzemszervezet kifejlődésének. Ebben se értek egyet a tudós szerzővel, mert a Mféle szervezet igy elkülönitve nem hozhat létre közgazda sági hatást; de azt már én is vallom, bogy amíg társadalmi és állami étetünk főképen és elsősorban hatalmi szervezet, addig nem várhatjuk, hogy a munka szervezet teljes erejét kimutathassa; ha majd áttérünk, mint az E. Államok, erre a basisra, versenyre kelhetünk velük a munkában és gazdaságos termelésben. Sarudy György. Fürdőt a népnek! Budapesten és a nagyobb folyók mentén több városban betiltották a szabadban való fürdést. Megfosztották a szegénynéposztályokat egyetlen fürdési alkalmuktól. A drága nyilvános fürdőket a megélhetéssel küzdők nagy a kiváltságosok, a kandalló meleg tüzénél gazdagon teritett asztalnál az élet minden gyönyörét élvezik, addig odakünn a dermesztő hidegben milliónyi népek dolgoznak véres verítékkel a mindennapi betevő falatért. Itt bent a vakító pompához senkrse gondol a sorsüldözöttekre, a föld szegény munkásaira,-i a bányák rabszolgáira, akik sötét, dohos tárnáikban sohase láthatják a melegítő nap aranysugarait. Milyen pompásan illik a drága rózsaszínű selyemruha a szőke szépség klasszikus vonásaihoz, milyen édes kaczagásra nyílnak eperpiros ajkai és milyen forró szikrákat lövelnek bóditóan szép szemei. Aligha gondol most a szegény lyoni takácsokra, akik a Croix Rousse-ban ezerszám összeszorulva a folytó levegőben szorgalmas* kezekkel szövik a selyemszálakat, amelyekből az ő ruhájának szövetje készül. Rózsaszínű fülczimpáiban két csodálatos gyöngyszem fehérlik ... de vájjon tudja-e az az előkelő, szép hölgy, hogy a messze Ceylonban, a gyöngyzátonyokon, ti«£nkét méternyire a tenger mélységében a nyomorult kulik dolgoznak, balkezükben a tőrt tartva, hogy a czethalak ellen védelmezzék magukat, csupán azért, hogy a tenger kincseit a kevés kiválasztottak számára felszínre hozzák ? A töprengő költő a poharak csengésétől hirtelen lelriadt szomorú töprengéséből és szinte haragudott magára, hogy itt a jólét, fényűzés és vígság körében átengedte magát pesszimisztikus gondolatainak, mikor az enyhe melegségü teremben bóditó illattól terhes a levegő, a nők gondtalanul és vidáman kaczérkodnak udvarlóikkal és

ra férfiak fitogtatják érdemeiket és csillogó rend-