Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-06-01 / 22. szám

01L 0 Y Y Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 8 K. Ftgyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATS E K FRIGYES. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. A szövőgyár cáfolata. Említést teltünk mult számunkban, hogy a helybeli szövőgyár igazgatósága a gyárra nézve sérelmesnek tartotta Sarudy György tanár urnák lapunkban megjelent „Iparfejlesztés gyárakkal" czimen megirt vezérczikkét, melynek keretében oly adatokat közölt a szövö gyárra vonatkozólag, melyek nem fedik a tényállást. Cikkíró ugyanis azt állította, hogy napi 11 órai erös, kitnerilö munkáért kap, vagy kapott a szövölcány h—4—10 koronát egy hétre, az elömunkás, gyakornok 10—20—25 koronát hetenkint s dolgozik mindegyik inaszakadásig. Az erös munkához bőségesen kellene táplálkozni, de, leszámítva, hogy a keresetből táplálkozásra igen szűkösen telik, — napi 40 krajcár átlagos keresetből nem lehet lucullusi lakomákat végigélvezni, -— idő sincs elegendő a déli étkezésre s a hozzá szükséges pihenésre : egy óra alatt kell a gyárból haza és vissza a gyárba meg tenni 5—6 kilométer utat s elkölteni az ebédet ; elkészítésére egyáltalán gondolni se lehet. Mi következik az ilyen forcirozott hajszolásból ? A szer vezet idő előtt megrokkan, a munkás elcsenevészedik, hajlamos lesz mindenféle betegségekre, különösen pedig a tüdővészre. Élete hamarább elsorvad ; leszármazó! már nyavalyásan jönnek a világra. A beteg munkás egy darabig kapja a táppénzt a betegsegélyzöböl, mig végkép ki nem merül, munkaképtelenné nem válik ; akkor tarthatják állandóan az erősek, mig a tehertől mind a két felet megváltja a halál. De az elpusztultak helyett ujak jönnek és mindig ujak, ontja, szállítja őket a gyár, a szövőgyár és mindenféle gyár. Cikkíró továbbá azt állította, hogy kezdetben, amikor a gyár üzemét meg-j nyitotta, munkásai a kei', betegsegély- j zöbe tartoztak, fizetvén járalékul 2 százalékot, mint a többi tagok. De a ker. betegsegélyzö ráfizetett a szövőgyár munkásaira egy év alatt 2600 koronát. Összetűztek ; a kerületi betegsegélyzö követelte, hogy a szövőgyár fizessen 4 százalék hozzájárulást, ha ily nagy mértékben veszi a segélyt igénybe, vagy csináljon önálló segélypénztárt. Hosszas huza-vona után — igy történt: a szövőgyárnak most magának van külön betegsegélyzöje., Hogy boldogul, azt már nem tudom, csak sejtem, hogy vagy sokat fizet rá, ha humánusan segélyez, vagy nem lehet humánus, ha nem akar ráfizetni. A szövőgyár igazgatósága — mint már emiitettük — cikkírónak ezen adataival szemben igazolni kívánja, hogy nem fedik teljesen a tényállást és tekintettel arra, hogy a közölt adatok a gyár reputációját nagyon is érintik, felkért bennünket, hogy a hiteles adatok valódiságáról, melyeket hozzánk cáfolatként beküldött, meggyőződést szerezzünk. Érdeklődtünk az ügy iránt, a gyár igazgatósága rendelkezésünkre bocsájtotta az adatokra vonatkozó összes hivatalos üzemkönyveit és a következőkről győződtünk meg : „A cikknek az az állítása, hogy a munkások hetenként 3 koronától 10 koronáig keresnek, nem fedi a tényo>m>- TÁKCZA A REVOLVER. — Hát meg fogok halni nemsokára, — gondolta Matevich, a fiatal zeneszerző, amikoi az előkelő speczinlista orvos előszobájából kilépett. Valami zsibongó, merevítő érzés futkosott tagjaiban és idegenül tolakodtak elé a lépcsőház sablonosai! megszokott konstrukeziója, a kapu, a körúton tülekedve siető emberek, még az égboltozat is idegenszerű, értelmetlen kékséggé változott megriasztott idegei előtt. — Hová sietnek ezek az emberek ? Miért? Hogy tudnak örülni! Miért nem gondolnak a halálra? Miért tudnak örülni, nevetni, másról beszélni, mint a halálról? Hiszen tudják mind, hogy meg fognak halni. Igen, dfe hogy nemsokára ? . . . Matevich lassan, elgondolkozva ment tovább a körút aszfaltján. Szép nők suhantak el mellette, akiket — ma először — észre sem vett és nem jutalmazta műértő végignézegetéssel a nőszemekből feléje repülő tekinteteket, melyeket Matevich puhán és selymes fürtösen csapzott finomszálú, sötét haja, jól öltözött, gazdag embert eláruló külseje, sima, halványbőrü arcza és különösen kissé összekacsintó, mélytüzű, fekete szeme vonzott. Máskor a női szempárok csillogó tekintete, — miután végigfutott a jóminőségü czipőn, ruhán — biztató melegséggel kapcsolódott Matevich szemeibe, aki elismerően, v;ilami bizalmas, megértő közösséggel nézett végig a női alakokon, minden további gondolat nélkül, budapesti férfiszokásból. Sőt jókedvében még utána is fordult egy-egy igazi raffinóriával öltözött női bábnak. Ma? Hová lett a régi Matevich? Mintha más világban élt volna már is, az embersürgés fejmagassága fölé emelt tekintettel ment az utczán, néha néha bele is ütődött egyik-másik járókelőbe, amit az emberek éppen kedvük szerint, de sohasem hagytak szó nélkül. —- A halál . . . Hát jó. Hiszen nem is olyan rettenetes az elmúlás. Amikor nem vár az ember semmit többé az élettől! És egy golyó megszabadít a szenvedésektől. Átment egy keresztutezán és sietve menekült egy keresztbe vágtató, üres, zakatoló szenes szekér elől. — Miért nem gázoltattam magamat halálra? Hisz ugy is mindegy. De a halál rut szenes szekér képében, otromba lovak patái alatt nagyon csúnya. És aztán nem is tudja senki, hogy én nemsokara meghalok. Igen, ez az, hiszen erről még nem tud más, csak az orvos és Matevich. Es igy nem közösítik ki az emberek a gyilkos kór ez eleven emberfészkét maguk közül, nem sajnálják, nem tartják fizetésképtelennek, a halálig az élet az övé ! — Dolgozni fogok. Hiszen még kihúzom egyideig, meg sem látszik rajtam a KCBVÍS Földes és Tsa oki. mérnök ELVALLAL: < Földméréseket, parcellázásokat, birtok- Ü I rn.ten.0fcL és ó:p±-bés± irodája é

s határrendezéseket, községi köz- és | g , dülőut kitűzéseket és mindennemű $J P PAPA, Széchenyi-tér 5-ik szám, Kohn Adolf-féle házban, mérnöki munkálatokat. 0