Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-05-25 / 21. szám

XXIII. évfolyam. ZPárpa, 1Q13. m-á-j-cLS 25. 21. szám LOIVY Közérdekű íüygefien hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Lapt.ulajdonos és kiadó: P 0 L L A T S E K FRIGYE 8. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. í tinaja. Irta: Kemény Béla. A közelmúlt napokban egy, a szé kesfövárosból ide rándult vendégemet kisértem ki gyalogszerrel a vasútra. Amint az Esterházy-utra kanyarodunk és az újonnan épült, valóban remek kivitelű indóházzal magunkat szemben találjuk, azt látom, hogy vendégem hol jobbra, hol balra kapja a fejét, majd az egyik, majd a másik kezét tartva szemei fölé nézeget; majd a felsőtestét meggörnyitve, majd újra kiegyenesedve, majd a jobb, majd a bal lábára ágas kodva keres valamit. — Ugyan kérlek, az északi sarok vagy a Mona Lisa után epednek égszínkék látószerszámaid? — kérdeni vendégemtől, mire az egy jól nevelt elutazni akaró vendég obligát idegességével válaszol: könnyen beszélsz ; te itt maradsz, de nekem nem szabad lekésnem; azt szeretném tudni, hogy mennyi az idö, ezért az órát keresem a monumentális indóház homlokzatán, az órát — ami amint veszem észre — nincsen; no iszen ti is szépen el vagytok maradva a világtól, hát hogy lehetséges az, hogy Pápa város indóházának homlokzatán nincsen óra ? — Persze siettem vendégemet felvilágosítani, hogy az indóház nem Pápa város indóháza, hanem a magyar államvasutak pápai állomásáé és hogy a város igenis átérti és átérzi az órák szükségességét, ott vannak a viz- és villamosáram fogyasztást ellenőrző órák, de a vasúti órához nem lehet köze a városnak, ez a máv. dolga. Valóban, nagy fogyatékossága vasúti indóházunknak ez a külső óra hiány. Ha már a m. á. v. egy ily nagy szabású indóháznak mindnyájunk el ismerésére és hálájára érdemes építésére nem kímélte az ebhez megkívánt anyagi áldozatokat, érthetetlen, hogy egy megfelelő órának a homlokzaton való elhelyezésével járó kis kiadástól irtózik. Nem az én vendégem véleménye beszél belőlem, hanem a közvélemény, mely joggal és méltán csudál kőzik a máv. fukarságán, mellyel egy ilyen impozáns épületcsoport külsőjén nem talál szükségesnek egy olyan kelléket, mely annak nemcsak külső diszét, de egyszersmind belső szükségletét is képezi. Egy olyan intézménynél, melynek életében oly nagy szerepe jut az órának, mint a vasúti intézménynél, soha sem lehet sok és nem lehet felesleges az óra. Nem minden embernek a zsebében, aki a vasútra tart, ketyeg egy zsebóra, micsoda üdvösség az egy ilyen zsebórátlan emberre, ha már olyan távolságból, mint az Esterházy-ut eleje, tájékozódbatik utazási ügyének időbeli állásáról. A vasutak nemcsak közgazdasági tekintetekből fontosak, hanem kényelmi tekintetek is kell hogy mozgató rugói legyenek. Nemcsak közgazdasági, hanem kényelmi érdekeket is kell hogy szolgáljanak. Ezek a kényelmi érdekek pedig nemcsak az indóházon belül, hanem már kivül is kell hogy figyelembe vétessenek, kielégíttessenek. A közönség kényelme pedig nemcsak abban nyilvánul meg, hogy drága pénzen megváltott jegye ellenében egy-egy ülőhelyhez jusson, már amennyire ez rend TÁkCZ/V AZ ALAIRAS. A telefon csengője megszólalt. Bonnesen Emil nagykereskedő odaírta az előbb fogalmazott levél alá a nevét és azután a telefon után nyúlt. — Itt Bonnesen Emil! — Itt hitelbank ! — hangzott a válasz. — Egy pillanatnyi türelmet kérek, az igazgató ur óhajt önnel beszólni, azonnal a telefonnál lesz. — Köszönöm, — felelte Bonnesen és amig türelmesen várt, azon kezdett tűnődni, hogy vájjon mit akarhat tőle a hitelbank igazgatója. Csakhamar azonban az igazgató hangja csendült meg a telefonban : — Jó napot! Igazgató ur beszélni óhajt, velem? Micsoda? — Mit mond? Hogy túlléptem a hitelemet? — — — Tegnap ? — — — De hiszen tegnap nem is állítottam ki sekket ! 5400 koronáról ? — — — Nem értem! — A 9771 es számú sekklappal ? — Nyomban megvizsgálom a dolgot. Ott találom még önt egy negyedóra múlva? — Köszönöm. Magam megyek át a bankbn. Viszontlátásra 1 Bonnesen lassan a helyére tette a kagylót és elgondolkozva meredt maga elé. Bonnesen elővette Íróasztalából a sekkkönyvét é3 átlapozta. A 9771 es szám hiányzott. A nagykereskedő összeráncolta a homlokát. Kopogtattak az ajtón. — Szabad! Wampthon, a könyvelő lépett be. Egy kicsiny, köpezös emberke, pufók, vörös arccal, szőke, kissé göndör hajjal, amely középen volt elválasztva. — Mit kiván, Nielsen ? — kérdezte Bonnesen. — Az unokaöccse kiván beszélni Bonnesen úrral, — felelte Wampthon sértődötten. Nem szerette, ha arra emlékezteitek, hogy Nielsennek jött a világra és csak félév óta hívják Wampthonnak. — Az unokaöcsém ? Bonnesen felállt. — Ja, persze ! Engedje be ! Nielsen Wampthon könyvelő a következő pillanatban eltűnt az előszobában. — Please ! — szólt a fiatal emberhez, aki kiint várakozott rá. — Köszönöm, — volt a válasz. A fiatal ember belépett a nagykereskedő dolgozószobájába s gondosan betette maga után az ajtót. — Jó napot, barátom ! — üdvözölte a nagykereskedő. — Jó napot, nagybácsi. Itt hozom a papirost. Tessék, kérem! Doktorandus Bonnesen Oage egy nagy iv, teleirt papirost nyújtott át nagybátyjának. — Hát hadd lássuk ! *Földes és Tsa oki. mérnök Fm^ít^^M, birtok- \ xrxémöfei és épitési irodája é

s határrendezéseket, községi köz- és | , dülőut kitűzéseket és mindennemű g PAPA, Széchenyi-tép 5-ik szám, Kohn Adolf-féle házban. mérnöki munkálatokat. gj