Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-05-18 / 20. szám

szetős volt. A címszerepet Tihanyi játszta, ki ebben a szerepben oly tökéletes, hogy alig hisszük, hogy ezt a szerepet már jobban játszani sem lehetne. Juliska szerepében Irányi Ella nemcsak kristálytiszta koloraturáját ragyogtatta, de temperamentu mos játékával is kitűnt. Ugyanezt mondhat- • juk Faludiról, ki Laci szerepében kitűnő i volt és Irányival előadott duettjével nagy hatást értek el. Tetszetős alakításban mutatta be Marton az inkognitóban megjelent királyt, ugyszinte B. Almássy Júlia a grófné ; szerepében. A kai'- és zenekar Pados Rezső karmester vezetése alatt remekelt és a kö zönség a legnagyobb élvezettel hallgatta a i megnyitó zeneszámokat és zajos tapsokkal i honorálta a zenekart. Az előadás nemcsak preciz és összevágó, de mintaszerű volt. A j premier nagy sikert biztosit és a „Cigány- \ primás" nem utolszor ment táblás ház előtt ebben a szezonban. Vasárnap délután „János vitéz" operette ment kitűnő előadásban és szép számú közönség jelenlétében. A címszerepet Albert Böske, az árva Iluskát Sellő Renée és a ' királyleányt Irányi Ella játszta szép sikerrel, j A közönség igen hálás volt a szereplőkkel j szemben és az előadás folyamán zajos tap- 1 sok hangzottak el. Este meg lett ismételve a „Czigány- | primás" operette. A színház zsúfolásig meg j telt és a szereplőknek ugyancsak bőven j kijutott a tapsból. Az előadás az előző pre- j mier est fényes keretében játszódott le és , mondhatjuk, hogy minden egyes énekszá- | raokat meg kellett újrázni. Hétfőn délután „A kis gróf" operette került szinre szép számú közönség jelenlétében és minden tekintetben kifogástalan előadásban. A főbb szerepeket Albert Böske, Irányi Ella, Faludy és Tábory játszták. j Este „Aranyeső" operette lett előadva. ! A szép számú közönség kitűnően mulatott ! és a szereplők sem panaszkodhadtak az el- j ösmerés megnyilvánulásában. Kedden a nemi erkölcs rettenetesen összekuszált problémáját mai ocsmányságában az igazság meglepően bátor hangján ! tárta elénk Szomory Dezső nagy sikert ara- I tott darabja: a „Bella". Lesznek nálunk is, j — aminthogy mindenütt akadtak, — akik e bátor hangot pornográfiának minősitik s akik felöltve az erkölcs prédikátor könnyű j köpenyét, e darab kapcsán is mennydörögni : fognak az uj irodalom erkölcstelensége, a modern magyar drámairodalom „aljasságai" J ellen. Ugyanazoknak a prüdériája háborodik igy fel, akik a legnagyobb elismerés hangján szóltak Szomorynak egy írói jelességekben szintén nem szegény, de mélységben és tartalomban a Bellával össze sem hasonlítható, ellenben tárgyánál és felfogásánál fogva ósdibb darabjáról : a Nagyasszonyról. Minket megrázott a darab mély erkölcsi tendenciája és igaz gyönyörrel mélyedtünk el egy kiváló iró kiváló alkotásában. A darabhoz méltó volt az előadás. A címszerepet Báthory Mici alakította, a maga kiváló alakitóképességével és a lényével összeforrott bájjal, — bár meg kell vallanunk, e szerep nem mindenben felel meg sem alakjának, sem hangjának. De ezt feledtette játéka. Mikor lelkesen beszélt az anyaság szentségéről, mikor szemébe vágta megejtőjének aljasságát, mikor egymásután utasította ki a testére pályázók rút seregét, egyaránt igaz, őszinte, magával ragadó volt. B. Almássy Júlia alakítása most is tökéletes volt, vele szemben el kell hallgatni a kritika szavának. Kitűnő volt Fodor Oszkár a gróf kissé indokolatlanul ellenszenves szerepében. A többiek is kifogástalanok voltak, különösen Turai. Ellenben a komikumot képviselő Röghegyi és Klein szerepében Faludy Károly és Horváth Gyula, különösen ez utóbbi, túloztak és ezzel rontották a darab összhatását, bár nem tagadható, hogy sok mosolyt fakasztottak. (T.) Szerdán újra táblás házat csinált a „Czigányprimás" előadása. Az előadás a régi szereposztással ment, kivéve, hogy Juliska szerepét Csengery Stefi játszta. Csinos l és kellemes hangja van, csupán játéka még ! nem el ágit ki bennünket, jóllehet, igen esi ! nos és kedves megjelenésű színésznő. # Csütörtökön Molnár Ferenc zsenialitásának legújabb termékében gyönyörköd lünk. „A farkas" kétségkívül értékesebb alkotás „A testőr" nél. Mi más „A testőr" lén)egében, mint egy bizarr ötletnek színpadi feldolgozása, amelynek majd minden mondatán ott ragyog a Molnár Ferenc tündöklő szellemessége ? E ragyogó szellemesség „A farkasban" is elkápráztat, ám ez nem csupán ötletdráma, mert maradandó értékűvé avatja két momentum : annak az optimizmus felé hajló világnézletnek meggyőző ábrázolása, amely Vilmának az utolsó felvonás utolsó jelenetében mondott eme szavaiban nyer kifejezést: „Az élet ugy is szép, amint van" és a második felvonásnak a valóság és fantázia összevegyítéséből mesteri töké letességgel megkonstruált álomképe. Ez az álomkép beláthatatlan időkig a leghálásabb anyag lesz ama pszichológusok számára, akiknek mindinkább szaporodó seregeFreud szellemében boncolja az emberi lelket és ennek a léleknek titkaihoz az egyik legcélravezetőbb kapun: az álmon keresztül igyekszik férkőzni. A kisvárosi színpad technikai tökéletlenségén, amely nem kis mértékben rontja a darabnak hatását, színészeink pompás játékukkal igyekeztek segíteni. Tihanyi a neki teljesen idegen szerepkörben nagyon jó, sőt mondhatni, tökéletes volt. Harsányi Gizinek e darabban nyilt először alkalma a maga kiváló tehetségét teljes egészében érvényre juttatni. Fodor rendkívül nehéz szerepében mint mindig, most is kifogástalan volt, ha alakja nem is a legmegfelelőbb Szabó György szerepéhez. B. Almássy Júlia nem tudta kellőkép interpretálni a kegyelmes asszony komikus előkelőségét. Kisebb szerepeikben Marton Miksa, Turai és Sorr Jenő, a nők közül T. B á r ó d i Kató és Pataki a tőlük telhető legjobbat nyújtották. A szinházat zsúfolásig megtöltő előkelő közönség nem győzött betelni az iró zseniálitásáv-il és a színészek pompás játékával, amely iránt zugó tapsokban féjezte ki elismerését. (T.) Pénteken meg lett ismételve „A farkas" remek előadása. A nézőtér újra megtelt és a közönség nagy érdeklődéssel kisérte mindvégig az előadást, mely az előző est méltó keretében játszódott le. Szombaton ujta premierünk volt „A mexikói leány" operette újdonság előadásában, melyről legközelebb hozunk tudósítást. KARCZOLA T a, m ait Ixétről _ Orrvérzést kaptunk! Ez sportnyelven ugy értelmezik, hogy ha egy versenyben valakinek megered az orra vére, az tovább ab ban a versenyben nem erőlteti meg magát, hanem egyelőre fel kell, hogy adja a versenyt, ha csak komolyabb következményeket nem akar maga után vonni. Az orrvérzést pedig attól kapják, hogy erős az iram és ere jén tul megerőlteti magát és fulladás közben orrvérzést kap. Ezt a bevezető ismertetést pedig azért jeleztem, mert mi is tényleg orrvérzést kap tunk abban a versenyben, melyet egyes versenyzők a színtársulat egyes tagjaival futottak. Nincs ugyan komolyabb következménye ezen orrvézésnek, amennyiben muló természetű az ügy, de mindenesetre annyi jelentősége mégis van, hogy rövid időre elmegy az embernek a kedve a gyors iram betartására és ha már versenyre készül az ember, akkor jól trenírozva, és amint sportnyelven mondják „fitt"-nek kell lenni. A dolog ugyanis akképen áll, hogy amilyen mesés helyzetről számoltam be a mult heti krónikában, oly homlokegyenest ellenkező helyzet állott be azóta, amióta tiszta képét látjuk a mostani sivár helyzetnek. Mindent elhittünk volna, hogy változhat bizonyos tekintetben a helyzet, de hogy egy hét leforgása alatt ily fordulat álljon be, arra igazán nem voltunk, de nem is lehettünk elkészülve, főleg akkor, amidőn oly rózsás színben láttuk fejlődni a fejleményeket. Hogy és mikép történhetett ilyen formában a dolog, azt nem tudom magamnak lélektanilag megmagyarázni, de annyi tény, hogy az érdekeltek nem nyilt kártyákkal játszták meg, jobban mondva versenyeztek egymással. Itt valami furfangos, úgynevezett „dopingolás" játszott közbe, ami sok térelőnyt biztosított egyeseknek. Egyesek azt állítják, hogy az erős indulásban egy még erősebb nekilovaglás történt, mások szerint a nagy súlyozás" miatt történt a katasztrófa, de bármi kép esett meg az eset, végeredménykép csak azt lehet konstatálni, hogy „baj esett Köpecen", ami a jelenlegi heti krónikára azt jelenti, hogy „megszűnt a fuvalom és mosolyog a fájdalom". Egyelőre tehát szünet áll be, de eleve kijelenthetem, hogy még azért nem „törtünk le". Nagy ugyan az idegenek részéről a konkurencia és nézetem szerint ebből eredt az úgynevezett „orrvérzés", de azért nincs okunk kétségbe esni. Bohémeknél nagyon hamar változhat a helyzet, amennyiben ezekben a bohémkörökben az a jelszó „ma nekem, holnap neked" és igy nagyon is bekövetkezhetik az a helyzet, hogy a legelső favorit utolsónak fog majd bekullogni és viszont. Mint már jeleztem, egyelőre bánatot kellett jelenteni egyes, de nem az összes versenyekre. Ez a kis veresség azonban nem ártott egy cseppett sem, legalább tanulság lesz arra az időre, amikor újból nevezéseket fognak bejelenteni. Nem fogunk ezentúl hűbele-balázs neki indulni, hanem meg fogjuk várni a jó „start számot", mert ez az első kellék és nagy előny egy verseny lefutásában. Igyekezni fogunk jól elugorni a starttól és minden áron oda hatni, hogy a szívhez a belső pályát biztosítjuk magunknak. Ha esetleg el lesz zárva előttünk az ut, ugy bízva állóképességünkre és kitartásunkra, megkerülve az egész társaságot, futunk be elsőnek a célhoz. Ha ezeket a dolgokat fogjuk ezentúl szem előtt tartani, ugy nem féltem a helyzetet és nincs okom kétkedni, hogy a legközelebbi hetekben, vagy mondjuk a színiévad befejeztével más nótát fogunk fújni. Tehát uj start! Frici. Az hírük . . . Az hirlik, hogy Pápa városa minden ujabb közhasznú intézmény létesítésére csak opciót kap. Az hirlik, hogy Pápa városa a műtrágyagyárnak sok telket letejelt. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnket a pénzügyi és közegészségügyi munkások közé osztották be. Az hírlik, hogy a polgármester a csatornázás kérdésével huza-vonázik. Az hirlik, hogy rendőrségünk a jövő század reményében lesz végleg államosítva. Az hirlik, hogy a darutollas legények jelenleg a katédra mellé vannak befogva. Az hírlik, hogy a libatollas legények ?i Bástya környékén adják az előkelőt. Az liiilik, hogy Pápán a diplomás hólyagok csak a telekkönyv megtekintése után kezdenek csak komolyabb tárgyalásokba bocsájtkozni. Az hirlik, hogy Pápán a duplahólyagok nem smucigok az ígéretekben. AZ hirlik, hogy Pápán a szimpla és • potyahólyagok el vannak eresztve.