Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-05-18 / 20. szám

31X1X11. ó^rfolyam. iFárpa, 1913. zm-áj-u-s 18. 20. szám LOHY Közérdekű f üggetEen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLA T S E K F R I Q Y E 8. HIRDETESEK E8 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Iparfejlesztés gyárakkal. ii. Előbbi közleményemben állapítottam meg, hogy egyes vállalatok fölse gitése, közerővel, érdekközösséget teremt a társadalmi, politikai hatalmakkal, — következéskép érdekellentétet a termelési tényezőkkel, egyéb, nem segélyezett vállalati tökével és a munkásokkal. Ezt a tényt szögezem le még egyszer, körülhatárolom s megvilágítom, azért, mert az irányzatot föltétlenül helytele nitem, célravezetőnek nem tartom ; nemcsak nem fejleszthetni ily módon az ipart, se a pápait, se a magyar ipart, országosan, sőt ellenkezőleg, romboljuk, bénítjuk á töket, az anyagit is, melynek a megkülömböztetés által ked vél szegjük a vállalkozástól; de a mi sokkal nagyobb veszedelem, romboljuk az erkölcsi tökét, a vállalkozás szolidságába vetett hitet, a vezető emberek és hatalmak tisztességét, élvezett közbizalmukat ingatjuk meg, kitevén őket gyanúsításoknak, kandi, kárörvendő kutatásoknak, miért loholnak bizonyos vállalatok érdekében? miért szaladgál nak bizonyos concessiókért ? Ám vizsgálja meg a polgármester ur is, aki tőlem nem fogad el kioktatást, meg rendreufásítás számba vehető kiszólásának tapsoló 4—5 párthíve is, vizsgálja meg, mondom, velem együtt, igazam van e, ebben a fejtegetésben, hogy helytelen egyes vállalatok fölsegitése közerővel; ha nekem van igazam, el kell ejteni az iparfejlesztésnek 15—20 év óta gyakorolt módját s áttérni az ésszerűbbre, célirányosabbra, erkölcsösebbre, ha van ilyen; ha talán még nincs, keresni kell a hozzáértőkkel, a szakemberekkel, kezet fogva, műszaki, I társadalmi, erkölcsi kérdésekben szakértőkkel, ismét, ha vannak ilyen szakértők. Mikor vagy 10—15 év előtt dij vatba jött Pápán vicinálisokat építeni, 100.000 koronás községi segélyekkel Pápa felé terelni a forgalmat, sugásbugás bizsergett végig boltokban, irodákban, titkos conventiculumokban, a hol a malasztot osztogatják, hogy ez is kapott annyit, az is, meg az is ; volt, a mint mondják, olyan is, a ki nem kapott, vagy kevesebbet, mint várt, vagy mint más, kevésbbé érde; mesek ; szenvedélyes összetűzések, dej munciálások, gyűlölködések, perek támadtak ezek nyomán ; ez volt a vicinálisokból reánk háruló első nagy ál elás; a további pedig, hogy a város elesett sok ezer korona állandó jövedelemtől : megcsappant, nagyon jelentékenyen, a helypénz és vámjövedelem ; a vidéki atyafiak nem járnak be többé kocsival, hanem vonaton ; elköltenek 10—20 krajcárt az útra, ugyanannyi frt helyett, amennyit ezelőtt kellett, a mikor kocsival jártak be; építettünk vasutat a szomszédos községeknek, a magunk megrövidítésére. Még szerencse, hogy a nagy vásártér nincs a vonat mellett; igy, aki vasúton érkezik, kénytelen egyet-mást vásárolni, mig végig megy a vásáron ; külömben, ha t. i. a vásártér a vasút mellett volna, boltosaink becsukhatnának, annyira megszereztük a vidéket vicinálisainkkal; ezért kell, ezért közérdeke Pápának, hogy a nagif vásártér — ellenkező végén legyen a városnak, mint a vasúti állomás, mint nekem egy régi, praktikus kereskedő megmagyarázta s magyarázatát, bármily kicsinyesnek, nevetségesnek tartottam, első szóra, máig se vagyok képes megcáfolni. Köztudoinásu, hogy Pápán azt a divatot, lekötelezni, megnyerni a hangadókat, a vezetőket s azután megy minden, mint a karikacsapás, igen hatalmas, külömben megnyerő modorú férfiú, b. Fenyvessy Ferenc honosította TAKCZA. A NAGYSZERŰ ORVOS. Nata Korsuchina ÍV reggeli teánál figyelmesen és aggódva nézte a férjét. Végigsimította a haját és megkérdezte: — Miért vagy olyan sárga ? Korsuchin nagyon csodálkozott. — Sárga ? Miért lennék sárga ? — Nem tudom. Egész sárga vagy, édesem és nekem egyáltalán nem tetszik a szined. Korsuchin megígérte, hogy megjavul és elment a hivatalába. Két nap múlva az asszony újból aggódva kérdezte : — Tudod, hogy megint sárga vagy ? Sőt kékes sárga. Különösen a halántékod táján. Korsuchin még jobban megijedt. A felesége nyomban irt az orvosnak, aki dél után el is jött. Az orvos megkopogtatta Korsuchiut, megnézte a nyelvét és meggyőződésteljes hangon szólott: — Nem szabad többé innia! Ez lenne a halála! — Mit mond ? — kérdezte Korsuchin elsápadva. — Hát mit tegyek ? — Mit iszik rendesen ? — Kevés pálinkát, pezsgőt, likőröket. — Pálinkát nem szabad innia. Pezsgő és likőr szintén tilos ! — Hát érdemes akkor élni ? — Oh, igen. Csak többet kell ezután foglalkoznia szellemi dolgokkal. — Majd megkísérlem, — Ígérte meg az aggódó Korsuchin. # — Köhögtél az éjszaka. Tudsz róla ? — Nem, mélyen aludtam. — Köhögtél, ha mondom. Biztositalak, hogy köhögtél. — Hogy lehet, hogy én nem tudok róla ? — A sok dohányzás alkalmasint ártalmas. Borzalmas szivarjaid úgyis régóta szúrják a szememet. Ma elhívom az orvost, hogy vizsgáljon meg. — Csodálatos 1 Tegnap még azt mondták nekem a minisztériumban, hogy milyen friss vagyok ! — Igazán ? No, ha a minisztériumban ilyen kellemes dolgokat mondanak neked, akkor egészen ott kellene maradnod. Én gyötröm magam és aggódom . . . — Hát hivasd el az orvost! Az orvos eljött és megvizsgálta Korsuchint. Natának igaza volt. Az orvos összecsapta a kezét és igy szólt: — Szent Isten 1 Abba kell hagynia a dohányzást, mert különben kellemetlen következménye lesz. — Mit ért ön kellemetlen következmény alatt? Az orvos fölfelé mutatott az ujjával. — Akkor fölmegy oda ! — Bizonyára azt akarja ezzel monW Földes és Tsa oki. mérnök •aa.éx*XLÖ3s:± és é;p±~tés± iicocLáj a, PÁPA, Széchenyi-tér 5-ik szám, Kohn Adolf-féle házban, ELVÁLLAL: H Földméréseket, parcellázásokat, birtokés határrendezéseket, községi köz- és dülőut kitűzéseket és mindennemű mérnöki munkálatokat.