Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.
1913-04-27 / 17. szám
IXXUII- Ó^foly-am. JE>ébjpEb 3 1913- április 21. 17- szátn ONY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Rgész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Lap tulajdonos és kiadó : <•> POLIi A T S E K FRIGYE S. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésóben. A március 20 i városi közgyűlésen megkérdeztem a polgármester úrtól, nem látja-e célszerűnek iskolaügyi ta nácsosi állás szervezésére javaslatot tenni; ugy nyilatkozott, hogy a nagy költségek miatt alig hiszi, hogy akadna 10 városi képviselő, aki ezen állás szervezését szükégesnek tartaná. Egyébként tehetek ilynemű inditványt a közgyűlésnek. Mivel én nem vagyok fél oly tökéletes sem, mint az Ur, aki öt igazért kész volt megbocsátani Szodomának, ellenben szeretném, ha okfejtésemet minél többen megszívlelnék, az indítványt — egyelőre — nem teszem meg, hogy le ne szavazzák ; de elmondom itt, hogy mások is foglalkozhassanak vele. Abból indultam ki, hogy városunk évente 65—70.000 koronát áldoz tanügyi célokra; ingó és ingatlan értékekben tehát 1—1 és fél millió kor. töke áll e cimen rendelkezésére, me lyet szakszerűen, felelősség mellett senki se irányit. Ha valami uj iskola terve merül föl, amelyet célszerű is, lehetséges is lenne Pápán felállítani, nincs a városi tanácsban hozzáértő ember, aki felkarolná, a megvalósítás útjára terelné. Előfordult pl. hogy egy f. kereskedelmi iskola tervezetéért — a tizedik vármegyébe, A.-Kubinba fordult érdemes polgármesterünk. A polgári iskolának továbbfejlesz tése gazdasági irányban } illetve a földmivesiskolával szerves összekapcsolása — nem jutott tovább Blau Henrik barátom tervezésénél. Az ipariskolával már 2 éve játszik és csúfolódik velünk a keresk. minisztérium ; pedig az ügyet olyan kiváló szakemberekből összeállított bizottság tárgyalta meg, amilyennél külömbeket sem az orsz. közoktatási, sem az orsz. ipartanácsban nem tudok fölfedezni, kivéve, hogy ezen két országos bizottság javaslatait a szakminiszter, ha akarja, mindjárt végre is hajthatja. S mi mégse megyünk semmire igyekvő városunkban s elismerem, buzgó v. tanácsunkkal. Miért ? Mert akik tudnák, mit kell tennie, iskolai ügyekben, a városnak, azoknak nincs a kezében hatalom a megvalósításhoz; akiknek pedig meg van ehhez a végrehajtó hatalmuk, nem tudják iskolák szervezésére fölhasználni. Ezért gondoltam arra, hogy iskolai ügyek előadására ki kellene egészíteni a városi tanácsot egy iskolai tanácsossal. Ez állást nem okvetlenül szüksé ges dijazni is ; hogy a tanácsüléseken, szavazati és tanácskozó joggal, részt vegyen, arra elég jutalom az ambitió kitöltése; akadna, biztosan hiszem, évenkint, vagy ciklusonkint arra való szakember, ha a köztudatban megérlelődik egy ilyen állás szükségessége. Nem kell mindjárt irodára, hivatalos órákra gondolni. Az ügyeket tanulmányozni otthon is lehet; tanácsülésekre pedig — hetenkint egyszer — tiszteletdíj ellenében is bejárhatna az illető tanácsos. IAKCZA A BIZONYÍTÉK. Az ügyeletes rendőrtisztviselő éppen le akart pihenni az inspekciós szoba széles bőrkanapéjára, mikor a szolgálattevő rendőr benyitott hozzá. — Egy ur várakozik odakünn, — jelentette a legény. — Azt követeli, hogy azonnal vezessem a fogalmazó ur elé. Az ügyeletes kedvetlenül hallgatta. Sejtette, hogy miről van szó. Bizonyára megint kifosztottak egy békés járókelőt az éjszaka sötét alakjai, akik egy idő óta olyan sürün garázdálkodnak a-városban. Intett a rendőrnek, hogy bocsássa be a panaszost. Egy perc múlva előtte állott. Kicsi, vézna, sápadt emberke volt, nagyon intelligens arccal és bánatos, szürke szemmel, amelyben most felindulás reszketett. Dult vonásai és zavart tekintete olyan ember benyomását keltették, aki röviddel ezelőtt izgató eseményeket élt át. A tisztviselő hellyel kínálta meg a remegő embert, aki gyorsan, hadarva bemutatkozott. — Gulácsi Pál vagyok, a rétvölgyi téglagyár mérnöke. Arra kérem a fogalmazó urat, tartóztasson le azonnal, meit megöltem a feleségemet. Az ügyeletes élesen a szemébe nézett. Kétségtelennek látszott előtte, hogy őrülttel van dolga, akinek a rögeszméje, hogy ölt. A rendőri gyakorlatában sürün volt alkalma ilyen esetekkel találkozni és tudta, hogy a leghelyesebb, ha az ember nem zavarja e szerencsétlen mániákusokat, hanem nyugodtan végighallgatja a rémhistóriát, ami beteg fantáziájuk szőtt. Egy arcizmával nem árulta el, hogy mesének tartja az egészet és nyugodtan, hivatalos komolysággal hallgatta végig az állítólagos gyilkos előadását. Most történt, egy félórával ezelőtt, a lakásomon, — igy kezdte. — Nyolc órakor jöttem, haza a hivatalomból, itt lakom a szomszédban, a Végh utcában és akkor még halvány sejtelmem sem volt róla, hogy még ma a megtorló igazságszolgáltatás kezére fogok jutni, a feleségem meggyilkolásával terhelve. És bizonyára ő sem sejtette, hogy két óra múlva kihűlt ajakkal, vértócsában, holtan fog feküdni gyilkos golyóval hűtlen szivében. Pajkos jókedvvel fogadott, mint rendesen. Kedves volt, nyájas, sugárzóan jókedvű és ha véletlen, vagy a végzete, vagy az Isten ujja — mert egészen mindegy, hogy minek nevezzük, — rá nem vezet a bűnére, most nyugodtan aludnék mellette, szivemre szorítva édes, meleg, bársonyos kezét. Látja, fogalmazó ur, elérzékenyülök. Könnyek tódulnak a szemeimbe, ha rágondolok és a szivem reszket, ha eszembe jut, hogy mit tettem. De azért nyugodt vagyok. Csöppet se bánt a lelkiismeret, mert tudom, hogy helyesen cselekedtem. Ez az asszony megérdemelte a halált. Az ítélet, amit ott a lakásunk négy fala között r mondtam ki bűnös fejére, igazságos volt. Én nyugodtan, tiszta lelkiismerettel állok földi biráim elé. És ha bitófára küldenek, igazságos ügyben pusztulok el. X Folyó évi május hó 15-én nyílik meg X! uri és női divatüzlete [X PÁPA, Fő-utca (dr. Györke-féle ház). > Iskolaiiqvi tanácsos.
