Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.
1913-04-27 / 17. szám
Ha tekintem a városi tanács szervezetét, összeállítását, azt találom, hogy kevés kivételellel, csak beteg vagy abnormis emberek ügyeinek ellátására van berendezve. Az orvosok kezelik a betegeket; az ügyészek a pereskedőket; a rendőrkapitány a kihágásokéit ; az ár vaszéki előadó a kiskorúakat, cselekvésre képteleneket; a közig, tanácsos a kaionáskodókat; az összes többit irányítja a főjegyző s mindezek számadási ügyeit a főszámvevő. Az egészséges, békés, nagykorú polgáraknak mindössze vagyonuk felhasználásába szól bele a mérnök, a mennyiben pl. építkezni akarnak. De a szellemi javakról ki gondoskodik hivatásszerűen, a városi tanács kebelében ? Pedig a szellemi javak termelik az anyagiakat is, vagy mi ? Meg arról, hogy az orvosoknak, ügyészeknek és rendörségnek kevesebb tenni valója legyen ; hogy az emberek megszokják, megtanulják gyermekkoruktól fogva, egészségüket ápolni, szenvedélyeiket fékezni, embertársaik közös érdekein munkálni — nem az iskolák vannak hivatva ? S ime, a kihágások korlátozására egész táborkara van a rendőrkapitánynak ; a jogos érdekek korlátait túllépőket fékezik az ügyészek, ügyvédükkel, bírákkal, a karhatalom eszközeivel, — de hogy mindezekre minél kevesebb szükség legyen ; hogy a terjedő műveltséggel minél fölöslegesebbé legyen általán minden rendőri, ügyvédi, orvosi beavatkozás, erről, mint ime kitűnik, a városi tanács, mai szervezete szerint, képtelen gondoskdoni, mert nincs helye, kebelében, az iskolaügyeknek, sőt ilyen szakember beállítását a város képviselőtestületébe]], a polgármester ur kijelentése szerint, 10 ember se tartja szükségesnek. Vájjon, ezzel a meggyőződéssel, nem saját valamennyiünk közös érdeke ellen cse lekszik ? Sarudy György. Szezon-cikk. — Sziniévadiuik küszöbén. — Már napokkal ezelőtt megjelentek a falragaszok, melyek az „Előleges szinijelentés"-ről számoltak be s melyből kitűnik, hogy dr. Patek Béla szinigazgató teljes téli társulatával április hó 28-án — holnap — kezdi meg a tavaszi évadot, mely körülmény bizonyos kötelességet ró reánk arra nézve,, hogy oly dolgokat szellőztessünk, melyeket megszívlelendőnek tartunk ugy a közönség, mint színtársulatunk részéről. A társulat szervezését illetőleg, látjuk a névsorból, hogy a tavalyi őszi társulat sőt megerősödve jön hozzánk és igy a hozzánk érkező tár sulat kitűnő erőkkel fog rendelkezni s igy teljes reménnyel nézünk elébe a sziniévadnak s hisszük is, hogy közönségünk is méltányolni fogja dr. Patek színigazgatónak áldozatkészségét, ki nem kiméi semminemű áldozatokat, csak hogy közönségünk jogos és méltányos igényeit kielégít hesse. Nem frázis, de igaz tény, hogy Pápa városa néhány év óta igen jó hírnévnek örvend abból a szempontból, hogy egy színtársulatot, ha hivatásukat őszintén és lélekkel fogják fel, itt e város falai között erkölcsi és anyagi siker kiséri. Dr. Patek Béla színtársulatát a tavalyi őszi sziniévadból ösmerjük és már akkor is a legnagyobb elösmerés hangján emlékeztünk meg róluk, hogy a vidék legjelesebb erőiből áll és ha figyelembe vesszük, hogy a szinigazgató szervezés tekintetében elsőrendű szakembernek van országszerte a direktorok között is elösmerve és hogy a színműirodalom legújabb termékeit is megvette és ez évadban előadásra kerülnek, igy tehát elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy egy oly társulat érkezik városunkba, mely méltó lesz színházlátogató közönségünk müigényeihez. Ösmerjük a színigazgatót és tudjuk, hogy amit mond, az való, amit igér, azt betartja. És ha működő tagjai közül egyetlenegyet sem ösmernénk is, az ő személye egyedül elég séges garanciát nyújt leendő célirányos működése mellett. A színigazgatóval szemben ezen Öt esztendővel ezelőtt lett a feleségem. Nagyon egyszerű, mondhatnám közönséges családból származott. Az apja munkafelügyelő a gyárban, amelynek én vagyok a mérnöke és nekem elkeseredett, dühös csatákat kellett vivnom a családommal, mert a szülőim azt akarták, hogy gazdagon nősüljek és férjhez segítsem a nővéreimet. De rossz kihatással volt a házasságom a karrieremre is. A felebbvalóim görbe szemmel nézték a mésallianceot, a kollégáim pedig csöndes bojkott alá helyeztek. Persze én vajmi keveset törődtem velük. Boldog voltam, a legboldogabb ember a világon. Reggeltől-estig szakadásig húztam az igát, kétszer annyit dolgoztam, mint azelőtt ós az energiám megőrlődött, az idegeim elkoptak ebben a hajszában. Negyvenesztendős vagyok és — nézzen rám, kérem — megöregedtem. De a kedélyem, az friss maradt. Oda se néztem neki, könnyű szívvel vettem a kemény küzdelmet. Hiszen a feleségemért dolgoztam, akit legjobban szerettem az egész világon. Három eszztendeig a legtökéletesebb egyetértésben éltünk. A feleségem okos asszony volt. Hálás volt az áldozatokért, amiket hoztam érte. Odaadó gyöngédséggel ragaszkodott hozzám ; otthonunkat csöndes, kellemes fészekké tudta varázsolni, amely — én legalább azt hittem, — kárpótolt bennünket mindazért, amiről cserébe le kellett mondanunk. Később azonban rájöttem, hogy ez a feltevés legfeljebb az én személyemet illetőleg állja meg a helyét, de egyáltalán nem vonatkozhatik a feleségemre. Neki, bármennyire titkolta is, nehezére esett a lemondás. Szerette a csillogást, a hízelgő bókokat. Nem volt romlott, a lelkétől akkor még távol állt a biin gondolata, de hiu volt módfelett és én nagyon féltem, hogy ez a gyöngéje meg fogja rontani az egyetértésünket. De volt még egy okom, egy sokkal súlyosabb, amiért a nyugalmamat és a családi életem tisztaságát féltettem és mint szomorúan beigazolódott, nem hiába. A feleségem nagyon hamar bejutott abba a korba, amit bátran lehetne az asszonyok nál „veszedelmes kor" nak nevezni. Majdnem minden asszony életében van egy időpont, amikor erősebben érdeklődik a férfiak iránt és ilyenkor még a legtisztességesebb nő agyában is felmerül a hűtlenség gondolata. Ez az időpont nála nagyon is korán jelentkezett. Miért? Nem tudom. De nagyon sokat szenvedtem miatta és a szerencsétlenségünknek ez lett az okozója. Mert nekem ettől a pillanattól fogva nem volt nyugtom. Kicseréltek. Bizalmatlan, gyanakodó természetű lettem, örökös aggodalmak gyötörtek és féltékenykedésemmel pokollá tettem mindkettőnk életét. A boldogságunknak egyszerre vége lett. A szeretetet felváltotta a kölcsönös bizalmatlankodás, a gyöngédség helyébe a kíméletlen durvaság lépett. A heves jelenetek során, — amelyek mindennaposak lettek, — nem egyszer felvetődött a válás gondolata Közös megegyezéssel szét akartuk vágni ezt a szerencsétlen köteléket és talán meg is tettük volna, ha ezen szándékunknak útját nem állja a gyermekünkhöz való elpusztithatlan ragaszkodásunk. Azt ugyanis elfelejtettem megemlíteni, hogy gyermekünk is van, akit áhítatos rajongással szerettünk mindketten. Ez kapcsolt össze bennünket, erősebben, mint a szerelem, erősebben, mint az oltári eskü szentFöldes és Tsa oki. mérnök ELVALLALe Földméréseket, parcellázásokat, birtokés é;pi-bés± i^ocLája, é s határrendezéseket, községi köz- és , dülőut kitűzéseket és mindennemű PAPA, Széchenyi-tér 5-ik szám, Kohn Adolf-féle házban, mérnöki munkálatokat.
