Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-04-20 / 16. szám

kérni, a 14. §. a., b., c., d. pontjain kivül a többi törlendő volna és az utcavonalba menésre csak az egészen újonnan épített házak tulajdonosai volnának kötelezhetők, mint ahogy az az egész országban gyakorlatban van ; de ebben a szabályzatban még a kerítések építése, épület bontása, uj födélszék ké szitése vagy kijavítására, söt még az utcai ajtó befalazására vagy átalakítására is hatósági engedélyt kell kérni ; csak az hiányzik még, hogy mindannyiszor, valahányszor bemegy a háztulajdonos házába, 1 koronás bernenési engedélyt kelljen kérnie. A 10-ik fejezet az építkezés módját tárgyalja s az 1-sö övezetben levőkre kimondja, hogy csak zárt sorokban lehet építeni, ami más szóval azt teszi, hogy a házat a szomszédéhoz kell ragasztani. És magas tűzfalak emelendők féltetöre, hogy a levegőt és világosságot örökre elvegyék a szomszéd háztól, kivált ott, ahol szük fundusok vannak. Mert ez a rao dern építkezés, akár csak a modern költészet, amitől csömört kap az ember ; ettől pedig betegséget és egész ségtelen levegőt. Egy tüzeset se volna olyan nagy veszedelem, mintha a házat soha napsugár és szabad levegő nem éri. És a tüzeset a magas falak mellett is megeshetik, söt veszedelmesebb, mert a sok faltól nem lehet hozzáférni az oltáshoz. Tekintélyes külföldi szakértők, akik megnézték a mi szépen épült Buda pestünket, nagyon hibásnak találták annak építkezését, mert külsőleg, látszatra ugyan mutat, de a belső épít kezés elhibázott, mert ugy vannak a házak épitve, hogy nincs udvar, nincs levegő, nem hatolhat be a világosság sohase, aminek végeredményben az egészségügy szenvedi kárát. Az ilyen külsőleg tetszetős, sötét börtönökben nevekede'í irímzedék lesz azután a magyar f j teljes elsatnyulásának okozója. Azért kell annyi kórházat, szanatóriumot, lébolydát állítani; azért van annyi elzüllött, öngyilkos, tönkretett idegzetű ember, mert már kiskorában meg van fosztva a legfőbb egészségi tényezőktől, a levegőtől és világosságtól. Ezt akarják talán Pápán is elérni az övezetekkel és az uj építési szabályrendelettel ? És a szépészeti bizottság rövid látása olyan szép házakat építtetett már, hogy — néhány kivételével — Ízlésről nem is lehet szó. Olyan szép falépcsök állanak ki némely palota elölt, hogy az arra járók belebotolhatnak. Olyan szépen van szabá lyozva a Jókai-utca végének nyugoti sora, az Erzsébetváros egyik főutcája, meg a Széchenyi-tér északi része, hogy szebb félkört már képzelni se lehet. Pápa város képviselőtestületének jól felfogott érdeke tehát, hogy ezen uj építési szabályrendelet, ugy amint van, ne jusson érvényre ; hanem készíttessen a helyi viszonyoknak meg felelő olyan szabályrendeletet, amely Pápa városának való és amelyik tisztelel ben tartja a háztulajdonosok jogait is. Mert ha ez a szabályrendelet életbe lép, a sérelmek egész tömegét fogja a háztulajdonosokra zúdítani, a nélkül, hogy a közügynek legkevesebb szolgálatot is tenne. Sarudy György. Megindult az adókivetés. Az uj adótörvények elhalasztása folytán a magyar adóadmiuisztráció meglehetősen kellemetlen helyzetbe jutott, ami abban áll, hogy az elhalasztás folytán továbbra is érvényben levő régi adótörvények alapján csak most, április hóban indítható meg az adókivetés, ami rendes körülmények között már november hóban megtör tént. A kivetés megindítása tárgyában most bocsátotta ki a pénzügyminiszter a rendes évi körrendeletet, amely egyben közli az elhalasztás folytán szükségessé vált rendelkezését is. A körrendelet főbb intézkedései a következők : Az adóösszeirás. A községek kötelesek az adókötelesek és adótárgyak összeírását április hónapban házról-házra járva teljesíteni. A kamatteher vallomások benyújtása. A kölcsönnel terhelt ház- és földtulajdonosok azt a kedvezményt élvezik, hogy a) a föld és házbirtoknak általános jövedelmi pótadöjából levonandó az illető tulajdonost bekebelezés által is terhelő kölcsön után az adóévet megelőző év végéig tényleg el nem rovott tőkemaradék egy évi kamatainak 10 százaléka; feltéve, hogy a tőkével kamatok is vannak bekebe Iezve ; b) a hitelüzlettel foglalkozó pénzintézettől felvett és bizonyos évek alatt törlesztendő kölcsönök évi ka * matának változatlanul a törlesztési idő egész tartamára vétetik az az összeg, aiely a kötvényben megállapított kamatláb szerint a kölcsönvett tőke után egy évre esik. A borítékra Gábriel a saját nevét és cziinét irta, azulán leragasztotta, hirtelen magára kapta felöltőjét, fejére tette kalap ját és boldogan sietett lefelé a lépcsőkön, ki a népes utczára. — Milyen titokzatos ez az ördöngös Résumeaux ur! — jegyezte meg magában a liázmesternő, azután egy látogatója felé fordulva, igy folytatta: — A napjai olyan szabályozottak, mint az óramű. Pont nyolcz órakor hazajön és megeszik két lágy tojást, iszik egy pohár langyos tejet, azután lefekszik. Igazán nem lehet tudni, hogy tulajdonképpen miért is él a világon 1 Eközben Résumeaux gyors léptekkel kisietett az utcára, felugrott az omnibuszra, a Bastille-nál kiszállt és lopva bedobta a levelet a postahivatal levélszekrényébe. — Fogadni mernék, hogy ez is egyike azoknak, akik névtelen leveleket küldözgetnek szét, — jegyezte meg egy arra haladó, kövér termetű hölgy. Gábriel lassú léptekkel ballagott hazafelé, mint aki a dolgát jól elvégezte. Tegnap a Rue de Bourgogne-ban, tegnapelőtt pedig a Place Chopin on dobta levelét a postaszekrénybe. Tizenkilenc év óta abban állott az egész napi teendője, hogy megírta a levelet önmagához. Való igaz, hogy 1894. január 23 án ismerte meg Nandát a Pince de la Trinité egyik íélreeső padján. Nagyon bánatos lehetett az a szegény nő, hogy ha a tartózkodó Gábrielt arra tudta bátorítani, hogy részvétteljesen megszólítsa, ami vi szont őszinte bizalmat keltett az elhagyott leányban. — A nevem Nanda. Külföldről jöttem Párisba, hogy tanítónői állást keressek magamnak, de nem találtam. Kis pénzecskémet feléltem; összesen két frankom maiadt. — Ezen még fegyvert sem lehet kapni, hogy az utálatos élettől megszabadulhassak. Gábriel ur megrendülve hallgatta és óvatosan tiz aranyat csúsztatott a leány kopott és viseltes karmantyújába. Nanda elpirult a szégyentől és Gábriel, — abban a hiedelemben, hogy mélyen megbántotta a leány önérzetét, — gyorsan eltávozott, anélkül, hogy a köszönetet bevárta volna. Azóta sohase látta többet Nandát. Ez volt életének első és utolsó kalandja. Csúnya, időnek előtte megvénült, kiaszott, szenvedő, félszeg, különczködő agglegény volt, aki a lelke mélyén fájdalmasan érezte az elha gyatottság fájó szenvedéseit. Másnap sokat gondolt a szép ismeretlen nőre, könnyázott szemeire és szomorúan bánatos mosolygására. Képzeletében szüntelenül előtte lebegett a képe és az önámitástól remélte sajgó szerelmi sebének jótékony gyógyulását. — Eleinte merő játékból irta meg a levelét, amellyel talán Nanda boldogítaná, ha a kalandot tovább folytatta volna. Mikor befejezte a levelet, a szekrénybe dobta saját czimére és amikor megkapva végigolvasta, soha nem ismert boldogságtól melegedett át a szive. Azután folytatta önmagával az ártatlan játékot, hogy illúzióját folytonos éberségben tarthassa. Felébredéskor mindig kikereste a reggel érkezett hírlapjai közül a rózsaszínű levelet ép naponkint újra megdobbant a szive, mintha a levelet nem is ő maga irta volna magának. * — Felhoztam a hírlapokat és a levelet, — mondta másnap reggel a belépő liázmesternő. — De Gábriel nem mondta, mint rendesen: „Adja ide gyorsan!" — hanem ehelyett szomorú nyögéssel válaszolt: — Talán beteg ? — kérdezte részvéttel az asszony és félrehúzta az ablak függönyeit. — Szegény Résumeaux ur 1 Szélhűdés érte. A beteg türelmetlenül nyújtogatta a megbénult tagjait és nehézkesen dadogta.: — Ad-ja i-de a le-ve let 1 — Ne mozduljon, uram, azonnal orvost hivők 1 Ezzol orvosért sietett és értesítette táviratilag a beteg családját. Déltájban megérkezett Honflot ur és neje, a beteg nővére és sógora és miután kötelességszerűen kifejezték részvétüket, mindjárt az örökség nagyságán kezdtek tanakodni.