Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-04-20 / 16. szám

3CXIIXI. évfoly am. Pápa, 1913. április 20. 10. szá

m KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZET ESI ARAK : Fgész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Lap tulajdonos és kiadó : P 0 L h A rr S E K FRIGYE S. HIRDETÉSEK E8 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Egy terjedelmes, egész kötetre menő uj épitési szabálytervezetet adott ki a város; akárhol vette, de nem Pápa számára készült. Rosszabb a réginél és sok volna egy nagy város számára is. A modern nagyzás már nemcsak a divat, ruházat, urizálás terén, hanem még az építkezésnél is megnyilvánul itt. Pedig nézzünk csak körül. Szegény város biz ez, benne a nagy drágaság szegénységgel párosult; ha iskolái nem volnának, nem is tudna róla a világ. Maga az a körülmény nagy szegénységre vall, hogy házbéradót kell neki fizetni, mert több a lakó, mint a háztulajdonos. És ha ez a szabályzat életbe lép, azok sem fognak építkezni, akiknek külömben szándékuk volt. Miből is áll ez a szabályzat tulajdonképpen P A háztulajdonosok jogainak olyan nagymérvű korlátozásából, mely szerint tulajdonukkal nem maguk fognak rendelkezni, hanem a városi tanács és a mérnök. A közérdek tetszetős köpönyegébe burkolva a háztulajdonosok magánjoga felett korlátlan hatalmat gyakorol és nagy teret enged a hatóságok esetleges önkényének. Mert tudjuk, hogy a hatalommal való visszaélésre mennyire praedestinálva van a gyarló ember. Evvel a szabályzattal pedig lehetetlen vissza nem élni, mert olyan rendelkezései vannak, melyek a magánjogot sértik. Erre tudom majd felzúdul a sértett önérzet és megszólal az atyáskodó tudákosság, hogy a fejlődés, a város szépítése a cél, ami mellett el kell némulni minden más érdeknek. Szép, szép a fejlődés, de csak a kellő határok közölt; inert ha átlépi a természet rendjét s erőszakolja a kivihetetlent, akkor ugy jár mint a béka, mely az ökörhöz szabta magát. A háztulajdonosok, akik úgyszólván legnagyobb adófizetői a városnak és igy annak fenntartásához legnagyobb anyagi áldozattal is járulnak, megkívánhatják, hogy ilyen szabályrendeletek által jogtalan zaklatásoknak és fölösleges költségeknek ne legyenek a hatóságok részéről kitéve. Egy ilyen szabályzatnak elfogadása pedig, mely a háztulajdonosokat a házukkal való rendelkezés csaknem minden jogától megfosztja, nagyon káros volna. Annyi ebben a paragrafus, hogy azt még olvasni is sok; pedig jó volna, ha mindenki tudná, mi van benne, legalább örökre elmenne kedve a házvételtöl és házépítéstől. Nem is lehet azt részletesen bírálni, annyi benne a kivetni való. Csak ugy általánosságban némely dologra hívom fel ezúttal az érdeklődők figyelmét. Már maga a külön körökre és külön övezetekre való felosztás felesleges, söt zavart okoz; elég volna csak a körökre való beosztás , a 2-ik fejezet pedig egészen elmaradhatna, de elmaradhatna vele együtt még sok fejezet, melyek a mi viszonyainknak nem felelnek meg. A 3-ik fejezetben arra a kérdésret hogy mire kell a hatóságtól engedély, 1AKCZA NANDA. Résumeaux Gábriel ur tüzet rakott a kandallóba, nyárspolgári megelégedettséggel dörzsölgette a kezeit, azután az Íróasztala mellé ült és egy N. betűvel díszített rózsaszínű levélpapirosra a következő sorokat irta: „Forrón szerelelt Gábrielem! Fogadd őszinte hálámat azért a gyö nyörüséges napéit, amellyel ismét boldogítottál. Tizenkilencz év óta haladunk máiegymás mellett ebben a kölcsönös boldogságban. Hosszú idő talán azoknak, akik meg nem értik egymást, de nagyon rövid nekünk, akik ismeretségünk első napjától kezdve életünknek minden boldog pillanatát önzetlenül megosztottuk egymással és talán ez is az oka, hogy a napok olyan észrevétlenül röppentek el felettünk 1 Az emberek, akik ilyen mély szerelmet táplálnak lelkükben, észre sem veszik a rohanó idő pusztító erejét és ezért maradtunk mi mindig fiatalok, ugy-e, kedves, szeretett jó barátom ? Ma, január 23 án, ismét meg kell tennünk éveken át, megszokott zarándokutunkat. 1894 január 23-án egyedül és elhagyottan busultam a Place de la Trinité egy félreeső padján, amikor te részvéttel mellém telepedtél. Helytelenítő mozdulattal tudtodra akartam adni, hogy tolakodásod kellemetlen rám nézve, de halálos kimerültségem lenyűgözött helyemen. Terhemre volt az élet, undorodtam az emberektől ! Gyanítottam, hogy meg fogsz szólítani, de nem akadályozhattam meg: túlságosan fáradt voltam . . . egész idegzetem elzsibbadt a fásultságtól! Görcsösen szorongattam a pénztárczámat a karmantyúmban. Pedig összesen csak két frank volt benne. De ha ezt is elvesztem, akkor végképp rám tört volna a kétségbeejtő, nagy nyomorúság! Ekkor megszólaltál te lágy, résztvevő hangon : — Ugy veszem észre, hogy fázik, kedves gyermekem. Részvéted annyira meghatott, hogy nem birtam visszafojtani a könnyeimet. — Anyám halála óta még senki se intézett hozzám ilyen jóságos szavakat. Te közeledtél hozzám és azóta sohase fáztam. Kezedet nyújtottad felém és én elfogadtam. E pillanat boldogságát lehetetlen szavakba foglalni. Mindent elfelejtettem egyszerre I Az emberek rideg kegyetlenségét, a sors kemény csapásait, árvaságomat, nyomoromat és csak attól féltem, hogy belehalok a nagy boldogságba! Magunkat odaajándékozni ! Semmi! De valakit szívből, lélekből szeretni: ez minden! És amikor ma újra találkozunk azon a padon, ugy érzem, mintha a tizenkilencz óv csak tizenkilencz muló pillanat volna! Semmi, de semmi sem változott meg azóta! Te éppen olyan részvéttel szorongattad kezemet, éppen ugy megcsókoltál és ugy éreztem, hogy ajkad semmit sem vesztett régi melegségéből! Ezt a husz esztendőt csak átálmodtuk, — mert szeretlek és a tied vagyok most is . . . Nanda". XK\t Vww"2Cs^Xs/XO\ 1/3£2í-wl?.Z. Földes és Tsa oki. mérnök Földméréseket, parcellázásokat, birtok- & és határrendezéseket, községi köz- és | ~m én?:cLÖJg:± és é;p±-tés± irodája PÁPA, Széchenyi-tér 5-ik szám, Kohn Adolf-féle házban, dülőut kitűzéseket és mindennemű ^ mérnöki munkálatokat. | Építési szabálytervezet.