Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-04-06 / 14. szám

beosztására, az internátusok kezelésére, házirendjére vonatkozó javaslataikat hozzá terjesszék fel, hogy ezen — a tizenkét év óta működő közigazgatási tanfolyamok körül eddig szerzett tapasztalatok alapján elkészítendő javaslatokat az április hó folyamán tartandó belügyminiszteri szaktanácskozmány megvitathassa. Minden olyan lépés, akció, iniciativa, mely a jegyzőkérdés nagy kérdését igyekszik előbbre vinni, a ha ladó kor követelményei szerint megoldani, mely a községi adminisztráció megjavítását, fejlesztését a községi és körjegyzői kar intellektuális nivó jának emelésével kivánja elérni — bár a fő és legsürgősebb tennivaló a jegyzőfizetés rendezése volna; — a legnagyobb örömmel tölthet el min denkit, ki a községi s ezzel együtt az egész, az általános adminisztráció s ezzel összefüggöleg népünk érde keit szivén viseli. Örülünk annak, hogy a kormány a jegyzőkérdés nagyfontosságú ügyét, a modern jegyzőuevelés problémáját egy jelentős lépéssel előbbre viszi. Hogy a községi közigazgatási tanfolyamok átszervezésével és a •tanuló ifjúság ambiciózus, tehetséges részének a jegyzői pályára való ösztönzésével a fejlődésben meglehetősen visszamaradt községeink élére rátermett embereket akar állítani. Örülünk annak, hogy a jegyzőhiány fenyegető veszedelmét az illetékes faktorok ilyen állami internátusok kai egybekapcsolt, modern nevelőintézetek létesítésével és ezzel egyidejűleg a jegyzői státusrendezés halasztást nem tűrő kérdé sének igazságos és emberies megoldásával igyekeznek elhárítani. Csak azután a jó igyekezet mellett a tanfolyamok átszervezése és annak megtörténtéig a jegyzők fize tésrendezésének az ügye olyan megoldást nyerjen, ami hasznára van a nagyfontosságú ügynek. Ami már most az átszervezés kérdését illeti, igénytelen felfogásunk szerint azt csupán kormányhatósági uton, törvényhozási intézkedés nélkül jól, eredményesen megcsinálni teljes lehetetlenség. A közigazgatási tanfolyamokról szóló törvényt kell novelláris uton odamódositani, hogy a tanulmányi idő a mai nevetségesen kevés tiz hónap nak a duplájára emeltessék. Azt is megfontolónak tartjuk, hogy ne legyen-e a kurzusokra való fölvétel föltétele az eddigi nyolc középiskolai osztály elvégzése helyett az érettségi. Mintha a jegyzői állás, hivatás fontosságának a lekicsinylését jelen tené és az érettségi előtt letört tehetségtelenebb elemek mentsvárául szolgálna az, hogy elegendő a középiskolai nyolc osztályának elvégzése -— érettségi nélkül — a jegyzői tan folyamra való fölvételhez. Most ugy áll a dolog, hogy a jegyzői pályára lépő fiatalember nyolc középiskolai osztály elvégzése után egy esztendei praxisra megy. Ezen gyakorlati idő alatt édeskeveset tanul meg a jegyzői ügyvitelből s a községi adminisztráció praktikumából. — Másol, rubrikáz, vagy írja azt, amit a jegyző rengeteg dolgai elvégzése közben neki diktál. A tanfolyamra kerülve, azután egyszerre belemerül az összes jogi, közigazgatási tudományok tömkelegébe. Hallgat közjogot, törvényhatósági, községi igazgatást, pénzügyi jogot, magánjogot, büntetőés polgári perrendtartást, számvitelt, közgazdasági — belügyi, anyakönyvi, vallás-, közoktatásügyi, katonaügyi igazgatást — még a jogi alapfogalmakkal jóformán meg se ismerkedett, már a legnehezebb és a legterjedelmesebb tételes törvényekkel., rendeletekkel kell foglalkoznia, — teljes lehetetlenség, hogy ekkora tanulmányi anyagot, annak csak a leglényegesebb extraktumát is alaposan elsajátíthassa. Nem is szólva olyan abszurd helyzetekről, hogy az uj adótörvényeket a hallgatókkal megismertetjük s mire a rengeteg matériával végeznénk, kiderül, hogy azok végrehajtása felfüggesztetek, tehát sebtiben elő velük a régi adótörvényekkel. (A régi és az uj polgári perrendtartással is ilyenformán vannak a tanfolyamokon). Denique a régi tanulmányi szabályzat igen sokat markol és vajmi keveset fog. Vagy kevesbíteni kell tehát az előadandó anyagot (ami az állami, törvényhatósági és községi közigazgatási teendőkkel elhalmozott jegyző hatáskörét, hivatását tekintve, lehetetlenség), vagy pedig be kell, hozni a két esztendős tanfolyamokat, amelyek alaposabb és eredményesebb munkát végezhetnek. Hogyha megnyitják a jegyzők róla, hogy csak engem szeretsz, — magyarázta MH deli ne. — Habár egyideig gyanakvó és szomorú voltam is, bebizonyítottad, hogy csak engem szeretsz. — Hogyan bizonyítottam be ? — kérdezte Róbert elcsodálkozva. — Most már meg vagy győződve arról, hogy nem ismerem azt az egyiket? — Igen, édesem! — mosolygott Ma deline. Róbert ostobán bámult rá. — Igen, édesem, tudom, hogy nem ismered, mert azt a levelet én írattam és én magam dugtam a zsebedbe. Róbert hirtelen felállt. A szemöldökét fenyegetően összeránczolta és sötéten tekintett Madelinere. — Miért tetted ezt ? — kérdezte fagyosan. — Hallgass ide, édesem, — könyörgött ő. — „A házasélet művészete" czimü könyvben van egy fejezet, amely arról szól, hogy jöhet rá az asszony, vájjon hű-e a férje. A hűtlen férj, — mondja a könyv — mindig heves lesz és megbotránkozik, ha felesége hűtlenséggel vádolja meg, vad, dühöngő tagadásba fog és mindent keserű szavakkal fog elutasítani. Ha azonban ártatlan, akkor szelíd és szeretetreméltó lesz. Te ártatlan vagy, kedves Róbert és bocsáss meg, hogy kételkedtem. Nem tudnám elviselni, ha elveszíteném a szerelmedet. — Egy feltétel alatt megbocsátok, — szólt Róbert szigorú hangon, — Hol az a könyv ? — A szobámban, -- feleire Madeline alázatosan. -- Add idei — De a Tewkesburynéé, édesem. — Add ide! Madelina előhozta a vészthozó könyvet. — Nagyszerű, érdemes munka, — szólalt meg Róbert, amikor futólag végiglapozta. — Illő helye lesz ennek. És ezzel feleségétől kisérve, „kiment a konyhába és néhány pillanattal később már ott lohogott „A házasélet művészete" a fahasábok lángjaival, Madeline levelével. Egy félóra múlva — amikor már hamu volt — Róbert óvatosan visszaosont a konyhába. — Hallotta, hogy a cseléd lement szénért a pincébe és tudta, hogy nincs kint senki se. Lassan, vigyázva kinyitotta a tűzhely ajtaját, azután belenyúlt a kabátjának zsebébe és elővett egy levelet. Egy gondosan összehajtogatott, finom, illatos kis levelet, vékony, hajszál betűkkel irva és megnézte, mint ahogy olyasmit szokás, amiből hajszálnyi szerencsével sikerült megmenekülni s mig egyik kezét esküre emelte és halkan suttogta: „Soha többé!", a másikkal odaejtette a levelet „A házasélet művészetének izzó hümvai fölé. Alapitatott 1864 ben. -A*. -vidéDs: legrégi"b"b és legnagyobfc> cipőü-zlete. Alapíttatott 1864 ben Manheim Ármin, ezeló'tl Altstadter Jakab cziporaktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =