Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-04-06 / 14. szám

előtt a magasabb közigazgatási (vármegyei) állásokat, — mit a belügyminiszternek az 1913. évi budgettárgyalás alkalmával elhangzott beszéde kilátásba helyezett s amit nem tudunk eléggé helyeselni — hogyha a jegyzők státusát ugy a materialékat, mint a pragmatika, a fegyelmi ügyeket illetőleg tisztességesen rendezik, akkor megszigoríthatják a jegyzői kvalifikáció feltételeit és olyan kiképzést és minősítést adhatnak a jövő jegyzőinek, amely mellett azok a községek élén való vezetőhivatásuknak eredményesen megfelelhetnek. Ezt pedig csakis az érettségi bizonyítvány, mint a jegyzői tanfolyamokra való fölvétel föltételének megállapítása és a kétéves kurzus behozatala által érhetjük el. Még csak egyet. A közigazgatási tanfolyamok átszervezésének és a tanulmányi anyag uj megállapításának és beosztásának kérdésével foglalkozó belügyminiszteri ankétnek még figyelmébe ajánljuk a szociológiának külön studium gyanánt a tananyagba való beillesztését. Annyit emlegetjük a jegyzők társadalmi hivatásának roppant liorderejét, a modern szociológia fontosságát az általános közjólét előmozdításában, a falu népének intellektuális és közgazdasági téren való előbbre vitelét, a munkáskérdést, a községi üzemek jelentőségét és oly keveset teszünk népünk vezetőinek ezen modern irányban való kiképzésére, hogy nem csodálkozhatunk azon, hogy községeink ebben a tekintetben is igen el vannak maradva és magukra vannak hagyatva. Tehát mindezeknek az ideáknak a megvalósítása csak akkor hozza meg a kívánatos eredményt, hogy ha a modern, teoretikus kvalifikáció mellett a megváltozott .életviszonyoknak megfelelő, tisztességes kenyeret nyújtani. Államosítás helyett tehát tessék „megyésiteni" a községi és körjegyzőket; státusokat beleilleszteni a vármegyei státusba, válassza őket életfog^ tiglan a vármegye közönsége, nyíljanak meg előttük a magasabb közigazgatási pályák is, akkor szigo. rithatjuk a jegyzői pályára való lé. pés föltételeit, akkor átszervezhetjük az egyszerű közigatási tanfolyamokat teljes jogi, közigazgatási képzettséget és műveltséget adó jegyzői akadémiákká ! KARCZOLAT a mult Pang az üzlet az egész vonalon 1 Rendes körülmények között az április hónap bő anyagot szolgáltat a heti krónika részére, az idén azonban még kilátás sincs arra, hogy a helyzet megváltozzon, amennyiben az áp rilis hónapnak legnagyobb trükkje hiányzik. Azt hiszem, hogy szükségtelen bővebb kommentárral illusztrálni, vagy jobban mondva tágasabb értelmet adni annak az áprilisi trükknek, melyre hivatkoztam. A heti króni káknak figyelmes olvasója rögtön kapiskálni fogja, hogy ezen trükk alatt a tavaszi szinházi évad értelmezendő. Évtizedek óta a tavaszi sziniévad nagy része április havában folyt le, az idén csak a végén fogja kezdetét venni. A dolog ugy esett, hogy ez az eset is megesett. Színtársulatunk igazgatója ugyanis bejelentette a szinügyi bizottságnak, hogy április végnapjaiban eljön színtársulatával városunkba és engedélyt kér arra, hogy junius hó 22-ig itt szórakoztassa a színházlátogató közönségünket. A bizottságot ezzel a kérvénnyel kényszerhelyzetbe hozta a színigazgató és tekintettel arra, hogy terminus — kivélelkép — nem volt kikötve, a bizottság az idejövetelt engedélyezte, de az elmenetelt megrövidítette. Szóval nem lesz — mint rendesen — hat hetes tavaszi sziniévadunk. Nem lesz pedig azért, mert ha a bizottság a színigazgató kérelmének helyt adott volna, ugy nem tavaszi, hanem nyári sziniévadunk lett volna, amivel a bizottság már azért sem volt megkapható, mert nem akart ebből az esetből praecedenst csinálni és igy az engedélyt re dukálta olykép, hogy megkezdeni a tavaszi szezont megkezdhetik április hó végnapjaiban, de végzeni már május végén kell. Ez a tör téncte a négy hetes megrövidített hat hetes színié vadnak. Senki sem okozhatja a színigazgatót, hogy ily későn kezdi meg a tavaszi sziniévadot, mert hát ő annak idején, amidőn erről szó volt, kijelentette, hogy szigorú és pontos terminusra nem kötelezheti magát és csupán azt jelentette ki, hogy április hónap ban itt lesz. Nos hát ő betartotta a szavát, mert áprilisban megkezdi, jóllehet nem az elején, hanem a végén. Hogy nem hat, ha nem csak négy hétre engedélyezte a szinügyi bizottság a szezont, az egy külön rubrikába való dolog, amennyiben ezen megrövidített engedély a bizottságnak autonom jogkörébe tartozik és csak birtokon kívül felebbezhető meg, amit a színigazgató valószínűleg birtokon belül fog újból kérelmezni, amennyiben ő a négy hét alatt már birtokon belül lesz és ha a körülmények ugy fogják hozni, ugy nagyon könnyen megeshetik, hogy az engedélyezett négy hét kihuzódhatik hat hétre. Most hát tulajdonkép a szinügyi bizott ság nem szükkeblüségből vagy tatán rossz indulatból nem engedélyezte a kérvényezett hat hetet, hanem azt a szempontot tartotta szem előtt, hogy ezzel a színigazgatót jó eleve figyelmeztesse azon eshetőségekre, melyek nálunk — sajnos — tapasztalva lettek az ilyen későn megkezdett sziniévadoknál, vagy illetve a nyári időszakra eső szinielő adások katasztrófákra. Krónikái oldalról szemlélve a bekövetkezendő sziniidényt, mi nem nézzük az ügyet oly pesszimisztikus szemüvegen. Ha egyszer körünkbe érkezik a színtársulat, az egész ügy más fordulatot fog venni. A precíz előadások, a sok uj sláger operett, a kölcsönös szimpátia a közönség és a színtársulat tagjai között meghozza majd a rendes kerékvágást és akkor majd lehet erről a megrövidített, vagy mondjuk kihosszabbított szezonról ér demlegesen csevegni. Addig pedig nyugodjunk bele a bizottság határozatába és : „Várjuk be a fejleményeket!" Az hirlik Az hirlik, hogy Pápa városa nagy gavallér az adósságcsinálásban. Az hirlik, hogy Pápa városa jóhirne vével sokszor ellentétbe jön. Az hírlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk elutasító választ ritkán ad. Az hirlik, hogy a polgármester néhány egyelőre „köztünk legyen mondva" uj tervvel foglalkozik. Az hirlik, hogy rendőrségünk két titoktartó titkos rendőrrel fog szaporodni. Az hirlik, hogy a Kaszinó közgyűléséről nagyon sok tag kimentette magát. Az hirlik, hogy az ipartestületi közgyűlésen viharos csendben zajongtak. AZ hirlik, hogy a méhészeti hangversenyen minden résztvevő mézesmadzagot fog kapni. Az hirlik, hogy a Jókai kör legutóbbi estélye a méhészeti hangversenynek előjátéka volt. Az hirlik, hogy a darutollas legények mindegyike nagytiszteletü állásokra reflektálnak. Az hirlik, hogy a libatollas legények nagyrésze szombaton és vasárnap munkaszünetet tartanak. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok a látszat kedvéért sok mindenre megkaphatok. Az hirlik, hogy Pápán a dupla hólyagok szeretnék, de nem bírják rázni a rongyotAz hirlik, hogy Pápán a szimpla és potyahólyagok a halpiacon eszik a halászlevet. Az hirlik, hogy Pápán a sógorok között a balekok előnyben részesülnek. Az hirik, hogy a dohánygyári leányok a délutáni órákban szabadlábra vannak helyezve. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben a kényelmi szempontok még nincsenek biztositva. Az hírlik, hogy az Erzsébetvárosban igen érdekes mozifelvételeket lehetne gyűjteni. Az hirlik, hogy a Major-utcát a jövő évben ki fogják közösíteni. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője minden nap éjjeli szolgálatot tesz. HÍREK. — Személyi hir. Koller Sándor vármegyénk alispánja a Hungária-műtrágyagyár vízjogi tárgyalására kedden délelőtt városunkba érkezik. — Huszárezredünk köréből. Szőke Kovács János főhadnagy Érsekújvárról, ezredünk II. osztályától a pápai osztályhoz lett áthelyezve. — Máltás Géza tart. hadnagy 28 napi fegyvergyakorlatra ezredünkhöz bevonult. — A Jókai-kör estólye. Szép számú közönség jelenlétében folyt le a Jókai-kör mult vasárnapi estélye. A változatos műsor nagyban szórakoztatta a jelenvoltakat és a közreműködőknek ugyancsak bőven kijutott az elösmerésből. A műsort Pataki Ödön vezette be, kellemes hangon elénekelve két müdalt, melyhez Kárpáti Endre szolgáltatta a preciz zongorakiséretet. Ezt követte Sándor Pál felolvasása, ki „Az izlés mint az értelem kritériuma" c. felolvasásával nagy érdeklődést keltett. Utána Pataki Ödön egy magánjelenetet adott elő szép sikerrel, melyet Erényi László énekszáma követett, kit Kárpáti

v Endre kisért zongorán. Feltűnést keltő technikával játszta el ezután Krizmanits Klára Liszt egyik Rapszódiáját. A műsor egy tréfás bohózattal ért véget, melyben Pataki Ödön, Simon András és Erényi László szerepeltek, derültséget keltve a közönség körében. Az estélyt Valkó Vilma igen ügyesen rendezte.