Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-01-05 / 1. szám

ipari tanfolyamot, mikor az intézmény országosan csődbe jutott; ezt nem nehéz megérteni. Igaz, hogy annyit előre is kilehetett volna számitani, hogy 345 növendéket 14 helyen nem lehet olyan rend szeresen oktatni, mintha pl. 3—4 helyen állitunk rendszeres szakiskolát, — de hát ezen most már fölösleges me ditálni, annál is inkább, mert ha be nem következik a csőd, nekünk föl nem kínálják a tanfolyamot, — hisz iparos tanonciskolánk s vele kapcsolatos rajziskolánk ezelőtt is meg volt; az építőiparosok száma is tekintélyes e vidéken, mégse kaptunk szakiskolát. Egyebütt van a helyzet kulcsa. Még nem is egyedül abban, hogy a tanfo lyamokra külömbözö elemeket terelnek össze, az 0. I. T. famozus javaslata óta, inasokat, segédeket, mestereket; az előadás mindegyikhez alkalmazkodni kiván, tehát egyiket se elégíti ki teljesen, — elmaradoznak. A tanfolyamok elnéptelenedését főleg mégse ennek a körülménynek tulajdonítom, hanem annak, hogy valamennyien elavult tantervet követnek, azt, a melyik az 1884. évi 17. t. c. alapján készült, heti 42 órával mind a négy évfolyamon ; van ugyanis egy versenytanfolyam a székesfővárosi iparrajziskolán, heti 36 órával. Ennnek a versenytanfolyamnak tantervét Beöthy, a mostani kereskedelmi miniszter adta ki 1911. januárban, 1524. sz. a. A régi és uj tanterv külömbözete szembetűnik, ha egybevetjük első tanfolyamukat. Megmarad 4 tantárgy óraszáma (mértan és ábrázoló mértan 5 + mértani rajz 4 + szabadkézi rajz 4 + épitési alaktan és rajz 4 = 17 óra); csökkent a többieké 1—1 órával (magyar nyelv, számtan, építőanyagok tana, épitéstan) ; kettővel az épitési rajz. Ennek az öt utóbbi tárgynak heti óraszáma volt 25, most 19. A második évfolyamon megint 6 tal kevesebb óra van a fővárosi iparrajziskola tantervében ; a harmadikon már csak eggyel kevesebb ; az utolsó évfolyamon kiegyenlítődnek 42—42 órával. Az elnéptelenedés főoka tehát ez a versenytanfolyam, melyen 1911 ben 122 növendék vett részt (a felsöépitöipariskola téli tanfolyamán 137). A tan terveket ki kell egyenlíteni, ez itt a tanulság. Örvendetes Beöthy keresk. miniszter másik, 1911. juliusban kelt, 40.0039 sz. rendeletének hatása, mely, fölmerült esetből kifolyólag kimondotta, hogy a téli tanfolyamokon megkívánt épitési gyakorlat három éve a tanoncviszony megszűnésétől kezdve számit ; a tanfolyam bevégzése után nem kell külön még két évet gyakorlaton eltölteni, hanem a kinek megvan három évi praxisa mint segédtiek, a téli tanfolyam végbizonyítványa alapján kömives, kőfaragó és ácsmesteri ipart folytathat önállóan; megszűnt tehát e rendelet által a 20 állami építészeti hivatal mesterképesitö kiváltsága s ez igen jelentős fordulat az épitőiparoktatás történetében. Sarudy György. Az adótörvények revíziója. Irta: Dr. SZENDE PÁL, az O. M. K. E. főtitkára. I. Az adótörvények elhalasztásának ellenzői nem tudták megcáfolni azt az érvet, hogy az adórendszert életbeléptetni helytelen dolog akkor, amikor az ország gazdasági és külpolitikai válság tetőpontján áll. Ez álláspont helyességét a kormány is elismerte, mikor kénytelen-kelletlen belement az adókivetés felfüggesztésébe. Azt sem igen lehetett a közönséggel elhitetui, hogy az adóreform az államkincstárra deficittel fog járni s ezért senki sem értette a pénzügyminiszter makacs ellenkezését, mert ha sem az adózóknak, sem a kincstárnak nincs az életbeléptetésből haszna, akkor miért szükséges azt ugy erőltetni ? A kereskedő és iparos közvélemény nem olyan naiv többé, hogy a kincstár érdekmentességét hirdető érveknek felü'jön. Miután a rábeszélés eredménytelen volt, következeit a régi recept szerint a megfélemlítés. Magasrangu vezető politikusok adták ki a jelszót és a félhivatalos sajt*) to vábbitotla, hogy az egész mozgalom immorális, mert szentesitett törvények életbe nem léptetését és revízióját kívánja, már pedig ez megingatja a lörvénytiszteletet, megrendíti a törvények állandóságába vetett hitet és anarchiához vezet. Ha emlékező képességüuket kissé megerőltetjük, ugy fogjuk találni, hogy mindkét, most annyira kárhoztatott kívánságra a közel múltban volt precedens. 1910. év február havában a kereskedelmi és ipari egyesületek azzal a kérelemmel járultak a kormány elé, hogy a koalíciós adótörvények életbeléptetését halassza el, mert ők a törvényeket igazságtalanoknak és egyoldaluaknak tartják s ezért kell, hogy idő és alkalom nyujtassék az mert diétát tartani, attól való félelmében, hogy ez majd felkelti férje gyanúját, akit igyekezett örökös szerelmi mámorban elringatni. Georges atyjának, — aki ezt a házasságot nem jó szemmel nézte, — naiv hangon tartott, lelkesük levelet irt, amelyben esküdözött, hogy ez a nagy szerelme csak halálával szünhetik meg. Szerette azt a nőt, akit városa és hazája dicsőitett, akit mint tapasztalatlan ifjú megkívánt és szenvedélye még fokozódott a tudatban, hogy ez a nő másé volt, akit ő miatta hagyott el. Néha féltékeny volt múltjára, míg a nő bánkódva beszélt róla, csakhogy ezzel is szíthassa férje őrületes szenvedélyét. A hotelben csaknem egyedül laktak és éppen azért telepedtek meg Nápoly közelében, hogy a kíváncsi szemek elől kitérhessenek. A forróság nem bántotta őket; délről jöttek és megszokták a nap perzselő sugarát. Alkonyatkor elbeszélgettek a múltról és ha György már túlságos féltékenységet tanúsított, akkor Lilién meg tudta győzni, hogy erre semmi oka sincs. — így játszódott le a narancserdő közepén fekvő hotelben, a szerelmesek szenvedélyesen lüktető, fenségesen szép drámája. Amikor Georges unatkozott, Lilién felvonultatta előtte azt a világot, azokat az embereket, akik ajánlataikkal ostromolták és így fejlődött ki a férfi lelkében, a mindinkább fokozódó, kegyetlen féltékenység. — Kire gondol Lilién, amikor hirtelen elhallgat? Kit keres epedő tekintetével, a mikor a festői öböl partján karöltve andalognak ? Kitől kapja sürü levelet ? A város talán siratja távolletét ? Ifjúsága pompájában tör fel ismét az emberek képzeletében. A levelet eltépte. Nem valamenyit. Egynéhányat megkímélt és olyan ügyesen el tudta rejteni, hogy Georges hamarosan megtalálhassa és megérthesse, hogy még most is mennyire és hányan vágyódnak utána. Gyöngédségből azonban csak az ártatlan tartalmú leveleket engedte megtalálni. Georges pedig a szen vedélyesebb levelek után kutatott és mert ilyeneket nem talált, egy napon sötét árnyék borult kedélyére. Az első emeleten laktak, ahol két hálószobát, egy szalont és egy dolgozószobát béreltek Georges számára. Mert Georges, — természetesen, — költő lett. Egy reggelen Lilién észrevette, hogy férje felkutatta a megelőző estén kapott leveleit és hogy Georges, — szokása elle nére, — bezárkózott dolgozószobájába, szólítani kellett, hogy lekisérje a tengerhez, mindennapi fürdőzésükhöz. Lilién mindig gondosan ügyelt arra, hogy fürdőköpenyét csak abban a pillanatban vegye fel, amikor a csobogó hullámokba lépett. Mikor ma, kellő diszkrécióval ugyanezt cselekedte, ösztönszerűleg megérezte, hogy Georges rajta legelteti szemeit. Az asszony nem értette, hogy mi történhetett férjével és nyugtalan gyanúval kisérte arczának minden megrándulását. Hogy gonosz sejtelmeitől megszabadulhasson, sétát ajánlott a közeli erdőcskében. Az éj leszállt. Gyengéden simultak egymáshoz, de Georges csókjaiba bizonyos melankolikus keserűség vegyült. — Megbántad talán ? — kérdezte kaczérkodva Lilién. Georges megborzongott. — Ha megbántad, hagyj el I Menj! Utazzál! Nem tartóztatlak 1 Erezned kell, hogy nem tartóztatlak ! Az én életem véget ért, a tied csak most kezdődik ! Georges hirtelen magához szorította, őszinte, igaz hangon biztosította szerelméről, A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT csakis Fő-utca 19 sz. alatt (közvetlen a megyeháza mellett) Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyenruha-szabóknál leltet megrendelni. °\Jl\o\érVe\Q\W ST,a\>ás^orma és V\&o\goxás \ $a\o&\ ax\go\- és sVóHovsxá^x VeWéY\>exv \