Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-03-31 / 13. szám

XIXIIX. évfolyam. JPébjpeb, 1912. xxx^3TO±-cLS 31. 13. szám Közérdekű iíiggeilen hetilap. — j^egJeSesisk minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Épilési ériékek Pápán. Pápán a legutóbbi népszámlálás adatai szerint kereken 21000 ember lakik ; a lakóházak száma ugyanakkor m. e. 2100 volt, — eszerint átlagosan 10 ember lakik egy házban, a mi megfelel 2—3 családnak. A fővárosban 60 ember esik egy lakóházra, 15 család ; országosan négy ember, vagyis egy család. Vagyis a lakások országos jellegét a falusi lakások adják meg, a hol is többnyire minden család maga lakik egy portán. Ehhez képest a fejlődés (1899-ig, a mely évre vonatkoznak fővárosi adataim) maximuma 15 család egy házra, amely fejlődésnek mi Pápán m. e. V

5— V

6-t tettük már meg. A császárság korabeli Rómában legalább egy millió ember lakott, 45000 házban, mikor is tehát 22 ember esett egy házra, jó kétannyi, mint Pápán, de csak harmadrészannyi, mint Budapesten. Hogy a lakások milyen zsúfoltak, egészségtelenek a fővárosban, a sajtó mindennapi följajdulásai bizonyítják. Pápán csak egészségtelen, drága, de nem zsúfolt lakásokról beszélünk ma. Milyenek voltak az egészségügyi állapotok a lakások tekintetében az óvilág fővarosában, erre nézve a területviszonyokat kellene összehasonlítani, de erre most nem érek rá; annyit tudok egy nagynevű ókori műszaki embernek, Vitruvius Polliónak az építkezésről szóló munkájából, hogy Rómában minden utcának legalább olyan szélesnek kellett lenni, mint az utcát képező átellenes házaknak magassága ; földszintes házak keskenyebb, emeletesek szélesebb utcákon emelkedtek, hogy a napfény, levegő minden házhoz, minden helyiséghez hozzá,j u íhassou A fürdőszobákat az épület azon részében helyezték el, melyeket legtovább ért a napfény; nálunk — ott van a fürdőszoba, a hol — legkevésbbé veszik észre, a kamra mellett, vagy még eldugottabb helyen. Egy ház, országos átlagban, 900— 1000 koronát ér ; a fővárosban 86.000 K-t, a mit adótételekből, az építkezésre forditott költségekből számítottak ki. Pápán, fundussal együtt 10.000 koronára értékelhetünk egy házat, a minek folytán az összes épületek értéke városunkban legalább 20 millió korona. Ha valaki túlmagasnak gondolja ezt a számot, vegye figyelembe a középületeket, mint a nagytemplom, vagy a collegium, a várkastély stb., melyek egymagukban milliókat érnek és ellensúlyozzák azokat a nagyszámú falusi házakat, melyekkel, különösen a külső városrészékben, találkozunk. A közvagyonnak, városon, kisebb része van földbirtokban, mint épületekben. A város beépített részét már beletudom a fönti 20 millió koronába ; a külső telkek területe m. e. 700 magyar hold ; ennek D-ölét 5 koronára értékelve, a mennyi ma van is, a forgalmi értékük t. i. 4V2 millió koronát, az épületeknek m. e. V

51 jelenti, értékben. A külső, határ, m. e. 8800 hold, I AKCZA. BOROZÁSKOR. Fel a pohárt! Vigan, barátim ! Csak ez adhat gyógyító írt; Letörli, mit gyászos betűkkel A búbánat szivünkre irt; Dal fakadjon, zengő, vidám dal, Melytől a gond messze széled ! Töltsetek a kristály nedűből: Örökké nem tart az élet 1 Félre te gond, lélek nadálya 1 Nem törődünk mostan veled ! Szedjük öröm nyiló rózsáit Vigan csengő pohár mellett; A gyöngyöző cseppek láttára Csüggedt lelkünk újra éled ... Töltsetek hát és zengjen a dal: Örökké nem tart az élet! Húzzad, czigány, a vigabbjából 1 Busuljon a ló, de mi nem ! Zengő húrod bűvös varázsa Kergesse el a bút innen 1... Ha az élet csavargós utján Sok reményünk semmivé lett, Temessük a tele pohárba: Örökké nem tart az élet 1 Húzzad, czigány 1 Egyszer belehullunk Fagyos halál sirgödrébe 1 Tele pohár nem kerül ottan A szendergő csontkezébe 1 Vigadjunk hát s igyunk barátim Míg sírunkba'letennének; Éltessük a jelen perczeit: Örökké nem tart az élet! SZINl PÉTER. Leánykérés, Hőmérőkön keresztül vágtatott velem a viczinális, gyereknek éreztem magamat megint. A régi pátriámba mentem, amit egész fiatalon hagytam oda, araikor még a gyermekjátékaim mellől szakított el az élet. A régi jó embereim nem felejtettek el s állítólag figyelemmel is kisérték lépteimet, sőt kisütötték, hogy a vármegye jelesei közé tartozom. Most az irodalmi ünnepen a felolvasók között szerepeltem, sőt éppen ezen az ókon szerepelhettem. Jobban örültem a viszontlátásnak, mint bárminek. Mert bizonyos, hogy egészen uj embereket találok, más asszonyokat, más leányokat. Lesz egy generáczíó, amely a régi időben még eltekintett a fejem fölött: ezek nagy lányok volttik már akkor és nem vehették észre a kis fiút a sok nagy fiútól. Aztán lesz egy másik, amelyikkel én nem törődhettem egyéni tekintélyem veszélyeztetése nélkül, olyan apró volt. Most itt az alkalom, hogy visszaadják a kölcsönt kopaszodó fejemnek, kétségen kivül ama nagy fiuk kedvéért, akik ezúttal is előtérbe nyomulnak. A kupéban egyedül ültem, csak valamelyik nagyobb falusi állomáson akadt utiA FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT 1 csakis Fő-utca §9 sz. aSatf s (közvetlen a megyeháza mellett) JS^ife Hü 1*1* s^sa^it, m Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyenruha-szabóknál lehet megreiideliii. C\Í\o\évVe\e\\etv s^ásjovma és VÁ&oXcjo^ás \ J^latft 9á\as-í,\éV 9a\Sát\ atujo\- és sVó^ovs^x YeWéYW V