Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.
1912-03-03 / 9. szám
meglévő értékes házaikat lebontsák azért, mert a mai egészségügyi kívánalmaknak s a modern ízlésnek meg nem felelnek s helyükbe tetemes költséggel uj házat emeljenek, tekintve, hogy a lebontott ház éri éke és az uj ház építkezési költségének 4%-át sem hozná meg az elérhető Jakbér. Mig a kulturális fejlődés céltudatos irányításával ez elérhető lenne s akkor a város lakossága megbírná mindazon intézmények költségeit, mellyel ez idő szerint vagy nem ren delkezik vagy azok hiányosak. Kis területen kevesebbe kerül a csator názás, utcatest készítés, vízvezeték, közrendészet stb. kiépítése és fentartása, mintha a város miként egy mo csár szétterül anélkül, hogy bizonyos okszerű gátak közé volna szorítva annak fejlődése. Igen szépnek tartom én is a kertvárosok létesítését, mert közegészségügyi és levegő szempontjából sokkal kedvezőbb ez a lakosságra, mintha a lakosság kis területre össze tömörittetik. Azonban erre városaink csak ugy képesek, ha eleve gondoskodnak ezen kertváros részeknek modern kiépítéséről. Ezt az áldozatot pedig készséggel meghozzák az építtetők, mert még ez esetben sem építenek oly drágán, mint azok, akiknek meg lévő adótárgyakat keli lerombolni: mert mig a perifériákon, ha az utak, járdák, csatorna stb. építéséért veszünk a beépített terület ü-öle után 10-14 k-t, az építkezést csak 500—600 k-val — És én azt hittem, megértett, minden rendben van s Jim egyszerre csak elkezdett nevetni. — Miriam összeráncolta homlokát. Volt benne érzék a humor iránt, de azt nem sze rette, ha az „ügy"-et nevetségessé teszik. — Persze, Gwen ostoba, — gondolta magában — de azért Jimnek még se kellett volna nevetni. — És te mit tettél? — Dühbe gurultam és toppantottam. — Rosszul tetted. — Jim viselkedése is azt mutatta, de én nem ijedtem meg tőle, pedig ő hat láb magas s én csak öt láb vagyok. De az nem határoz. Te mondtad, hogy az izom még nem agyvelő. Miriam komoran nézett maga elé. Unta e fecsegést és bántotta őt. íme: a régi divatú, az üres senki nő, akit nem lehet átszabni, akit csak elnyüni lehet. Ilyeneknek hisszik őket a férfiak, amilyen ez is ! Ez a gyengeség bántotta Miriamot, mert sohase ellenfelei között, hanem a saját táborában kellett szembeszállani vele. — Hát tudod, — folytatta Gwen — én ezentúl eljárok minden gyűlésre, minden tüntetésre és kiabálom : hogy szavazati jogot a nőknek! Nem bánom, ha börtönbe visznek, ha le is vágják a hajamat. Pedig nekem szép hajam van. Jim abba volt szerelmes. — Te túlságosan sokat foglalkozol a szerelemmel! A mi összes energiánkat most .emelné, addig a belvárosban egy ház lerombolásával 2—3—4—5000 k-val emelkednék az építkezés költsége, tekintve, hogy a külső részeken egy házhely 500—600 k-ért szerezhető, mig a belvárosban csak 2—3—4— 5—10000 k-val érhető el. Nem állhat meg az a védekezés sem, melyet sokfelől hallottam, hogy a perifériákon épült házak a közterhekhez hozzájárulnak, tehát minden különösebb megterheltetésük nélkül joguk van követelni mindazt a közszolgáltatást, melyet a többi városi lakos élvez, mert a közterhekhez való hozzájárulásuk ahhoz a teherhez viszonyítva, ami külső építkezéseikből származik oly csekély, hogy annak egy tized részét sem teszi ki. Már pedig véleményem szerint senki sem gazdagodhatik a köz rovására, mint ahogy a perifériákon gazdagodnak a háztulajdonosok. Ugyanis megépítik csekély értékű telkeiken házaikat 4— 5000 k val, a várostól utat, járdát, csatornát, vízvezetéket, világítást, közbiztonságot nyerve értékesitik azokat a telek s építési költség 2 szerese vagy 3-szorosáért. Meg kell tehát a közt védenünk azáltal, hogy az értékemelkedést előidéző költségek a város pénztárába visszafolyjanak. De ezt csak építkezési szabályrendelet, utcandezési terv és ennek költségvetése alapján érhetjük el. —y — y. Javaslat az iparostovábbképző tanfolyamok szervezésére és a felső épitőipariskola előkészítésére. IV. Ezek a tanfolyamok lennének pépig : fémipari, kö és agyagipari, faipari tanfolyam, egy-egy gépészmérnök és elektrotechnikus, épitész ós kultúrmérnök vezetésével; kik mellett művezetők segédkeznének a kísérleteknél; a rajzot, közgazdasági tárgyakat, némi humani-órákat (magyar nyelv, fogalmazás), könyvelést, általán a középiskola III—IV. osztályának tárgyait óraadók is elláthatnák. Milyen sorrendben létesüljenek ezek a tanfolyamok, azt lényegesnek nem tartom; ínég azt sem, hogy hány év alatt, t. i. 2 vagy h év alatt-e? Magam két évet elégségesnek tartok a középiskola 2 évének helyrepótlására (iparostanuló az lehet, aki 6 elemit végzett, tehát mintha tul lenne a középiskola II. osztályán); igaz, hogy ez a két téli tanfolyam nem 2X10=20 hónap, mint a középiskolán, hanem ennek csak fele; de figyelembe veendő, hogy a tanítás nagyobb óraszámban folyik; némely tárgyak egészen elmaradnak; a többinek tananyaga redukálódik s általán idősebb, fejlettebb a tanulóság is, tehát nagyobb munkára képes. Lényegesebb az a kérdés, milyen ütemben kaphatjuk meg az egy-egy tanfolyamra szükséges 5000 koronákat? Ha 3 év alatt akkor 3 évig fog tartani az előkészítés ; ha 2 év alatt, két évig ; nemcsak egyre megy 3X5000 vagy 2X7500 koronát kapnom állandóan, hanem sokkal kevesebb a zavar és elhárításra váró akadály, ha az állandó, végleges javadalom két év alatt éri el maximumát, az évi 15.000 K-t. másfelé kellene összpontosítani inkább. Évszázadokat vesztettünk úgyis a szerelem harcai miatt. Most már végre dolgozni kell a homlokunkkal. — Miiiam, — kérdé Gwen — te sohase voltál szerelmes? — Ha kérded, őszintének kell lennem: igen. — És . . . és ... te is az „ügy"-ért hagytad el ? — Nem ; meghalt Délafrikában. Harc közben. — De te nem helyesled a háborút ? — Nem ; de tisztelem a hősöket. — És mondd, ha élne, ő is az „ügy 0 mellett küzdene ? — Nem tudom. — De hisz akkor, ha nem állna velünk egy sorban, neked nem volna szabad szeretned őt? Miriam valami különös, lágy, logikátlan érzés ellen viaskodott lelkében e megjegyzésre és most nézett először Gwenre azzal a tekintettel, amelyben — Isten tudja — olyan tiszteletféle nyilatkozott meg. — De édesem, — mondta — hiszen meghalt szegény s az ember nem tudja kiölni emlékeit s az is lehet: csatlakozott volna hozzánk. — Oh, nem ugy van az! Neked meg kellett volna tudni győzni őt, vagy — el kell felednek. De te okos vagy, okosabb nálam s ha Jimet meg tudod nyerni az „ügy"-nek, annyi, mintha őt nyerted volna meg. Miriam, édes, tedd meg l t próbáld meg ezt, hogy tudjad : szabad-e szerelemmel gondolnod a halottadra ! Tedd meg én miattam is !... Miriam igent intett: — Jó, holnap reggel már beszélni fogok mr. Garanthyvel: De már késő van, Gwen, térj haza; az idő nekem is drága, sok dolgom van s minden tehetségemet az „ügy"-nek kell szentelnem. Nos, szedd össze te is az eszedet. — Az eszemet? Mi köze Jimnek az eszemhez ? Jim: az én vagyok; annyira egynek érzem vele magamat! És kacagni kezdett arra a gondolatra, hogy Jim Í3 az ő „ügyük*-nek katonája lesz Miriam befolyása által, Miriam Roundseed mikor magára maradt, nem tudott dolgozni. Gwen sírása, nevetése, viselkedésének érthetetlen voltában kereste az okot: a mindeneken uralkodó Természetet. És ő, aki annyi nagy emberrel beszélt, aki annyi okos czikket irt, annyit beszélt a nagy nyilvánosság előtt: elfogultan gondolt másnapi látogatására Jim irodájában. Pontosan, déltájt jelent meg s mert már találkozott vele : azonnal a tárgyra tért. — Gwen megbízásából jöttem, — kezdte — aki abban a hitben van, hogy ön ellen sége ügyünknek és emiatt meg is bántotta őt. Kinevette. — Miss Roundseed, végtelenül sajnálom, hogy ugy történt a dolog, de Gwenen
