Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-02-25 / 8. szám

és valósággal terrorizálják a fogyasztó közönséget a vételben. — A kofák és közvetítők kartellt kötöttek és azt tesznek a piacon a mit akarnak. Hogy nem képtelenséget beszé lünk, felhívjuk a városi hatóságot, vessen csak ügyet, mily mesterkedéssel teszik a mi piacunkon úgyszólván monopaliummá azt kofáink, hogy ők árulhassanak és a közvetítők, hogy a közönség orra elől elszedjék a valamire való jószágot és aztán drágán eladják. Meglopják a pirkadó hajnalt és okkupálják a piacot, az anyagot s a jámbor közönség nem tudja mire vélni, hogy miért drágul ugy meg a piac. Azt hisszük, talán lehetne ez el len tenni ? Ha szomszéd városainkban mindenütt szabályozva van, hogy a piacz mikor kezdődjék és a piaczra törő elárusítót a város végén a kofák ne közelíthessék meg, a hol mindent összevesznek, ha lehetséges az, hogy a kofák piaci vétele feltételekhez és időhöz vannak kötve, ha lehetséges az, hogy a városi hatóságnak elsőrendű dolga, miként a vevőközönség ne engedtessék oda tisztán a kofák és közvetítők önkényének és főleg, ha a városi hatóság mindig bir ama helyeken kellő remediumokkal, melyekkel a kofák kartelljét megtöri, talán nálunk is lehetséges intézkedéseket tenni, hogy a kofák és közvetítők grasszáló szövetkezetét szétrobbantsa. Próbált már közönségünk mindent, sőt úgyis, hogy maga is korán kereste fel a piacot. Igen ám, csakhogy a mi kartelleseink már oly szemérmetlenek, hogy a város határánál elvásárolják a vidéki ember áruját. Ezért drágul meg aáiuak a piac. Ez ellen tenni kell, még pedig a városi hatóságnak kell erélyesen fel lépni e tekintetben. Felhívjuk tehát a városi hatóságot ezen közbotrányos állapotra, hogy hivatalosan lássa meg, a mit velünk együtt tud. Javaslat az iparostovábbképző tanfolyamok szervezésére és a felső épitőipariskola előkészítésére. III. A január 14 i tárgyalás alkalmával méltóztattak engem megbízni, hogy a lehetőség szerint egészítsem ki iparstatisztikai adataimat s mutassam ki az elfogadott határozatok pénzügyi vonatkozásait ; mibe kerülnének ezek a to vábbképzö tanfolyamok ? Honnan fedezhető a szervezésükre kivánt összeg ? Micsoda ellenszolgáltatáshoz jutna a város közönsége hozandó áldozataiért? Abban a szerencsés helyzetben vagyok, tekintetes albizottság, hogy mi dön ezen utasításnak megfelelek s VIII. mellékletet csatolok egyúttal a városi tanács 1911. november 18-án tartott ülésén 2032—1911. sz. véghatározat és a keresk. miniszter úrtól 73596 : VI—B—1911. sz. leirat kívánságát is teljesíthetem. . * ^ A január 14-i alb. ülésén méltóztattak elfogadni a) azt a javaslatomat, hogy a f. épitőipariskola kettős (rendes és rendkívüli) tanfolyama az uj szervezés alkalmával egyesitessék, miáltal költsége felére száll; b) az iparosokat továbbképző rendszeres téli tanfolyam a városi iparostanonc iskolával kapcsolatban szerveztessék. Ez a két pont egymást egészíti ki"; b)-nek szervezését keresk. miniszter ur ö Nméltósága idézett leiratában határozottan meg is igérte („Méltányolva azonban a város közönségének iparoktatási áldozatkészségét, hajlandó vagyok addig is, mig egy rendszeres iparoktatási intézet létesítésének kérdése eldöntetik, az ottani ipari munkások képzéséről, a szükségletnek megfelelöleg, továbbképző tanfolyamok szervezésével gondoskodni"); ennél fogva csak arra kell javaslatot tennünk, minő továbbképző tanfolyamok volnának szer vezendök ? Az 1911. dec. 4-i nagygyűlésen az az óhaj nyilvánult, hogy fémiparosok továbbképzése kívánatos első sorban. A kérdés lényege, szerény véleményem szerint, nem az, van-e elegendő iparos a rendszeres továbbképzés céljára, mert egyes iparágak, mint a fémipar, építőipar stb. alkalmazottainak száma százakra megy városunkban ; az összes kereső iparosok pedig 1000 nél is többen vannak ; de fontos annak az eldöntése, hogy ez a továbbképző tanfolyam mennyiben lesz rendszeres ? Ha abból az intentióból indulok ki, hogy továbbképző tanfolyam novembertől március végéig, tehát az 5 téli hónapban folyik majd, akkor elsősorban építőiparosokra kell gondolnom, mert rendszeres munkaszünet csak ezeknél van ez időben ; a többi iparosnak mindegy, mikor van a tanfolyam, télen-e, vagy nyáron ? Ha munkájuk van, azt ugy sem fogják a tanulás miatt abbahagyni; ráérnének tehát este, munkájuk bevégzése után, vagy vasárnap A BESZELŐ BABAK.*) BLUETTE. Irta : B E K É N Y M É L A. SZEMÉLYEK : A mutatványos. Három baba (1 nő, 2 férfi). Mutatványos : Nna! Jeann, Pierre és Lulu gyorsan a munkához, hozzátok be hamar a babákat! (A három legény mindenike egy-egy babát tol be a szinre. A babák görkorcsolyán járnak. A szinen a babákat elhelyezve, a legények el. Mutatványos egy nagyobb szines zsebkendövei leporolja őket). Tisztelt Publikum! Van szerencsém Önöknek az én kedves babáimat ezennel bemutatni. Magamat feleslegesnek tartom bemutatni, hiszen engem a nélkül is ismernek, mert hát napokon át hol lógtam, hol ragadtam valamelyik auzlógban. Amint látni méltóztatnak, én nem vagyok amolyan közönséges férfiú, mert mig más nemi társaim csak titokban tartanak maguknak egy egy babát, én egyszerre hármat is tartok magamnak és azokat még bemutatni is merem. Az emberek, kérem szépen, minden időben tartogattak maguknak babát. Ezekről a babákról hajdanában azt mondták, hogy hamis a zuzájuk. Hjaj, de azóta nagyot fordult a világ. A mai babáknak hamis nemcsak a zúzája, de hamis még a foga is, a haja is, de sőt sokszor még £az az előny, *) Ezt a bluettet a vöröskereszt egyesület pápai fiókjának folyó évi farsangi kabaré-estélyére irta felkérés folytán — a szerző. meg ííz a hátrány is, amit a szemnek nyújtanak. Hja 1 az idők változnak, hogy is mondja a német ? oh tompora, oh flóres 1 Íme, ezek az én babáim is tetőtől talpig hamisak. Tessék C3ak nézni, nincs ezeken egy szemernyi sem, arai igaz volna. Ha ezek |<özül akármelyik vasúti váltóőr lenne, okvetlen hamis váltót is állítana. Amint tetszik látni, mindenik baba fából van. Babálc: Háppczi! ! ! (tüsszennek a babák nagy zajjal) Mutatvány : Kedves egészségükre! nini, tüsszentésre voltak épen felhúzva. — Mint mondám, e babák fából vannak. (Babák öklüket emelgetik fenyegetőleg a beszélő felé.) Épen ugy kell mégis bánni velük, mint az élő babákkal. Fel Icell őket húzni, ha azt akarjuk, hogy jól szuperáljanak. Lehet őket ugratni is, épen ugy, mint az igaziakat. No gyertek hát elő én édes babáira, íme tessék, ez a két ur nemde jó po-fa, a kisasszony pedétiglen jó ko-fa. Amit mondanak és tesznek, az mind csupa tré-fa. Ha felhúzom őket, a szájukat ugy járatják, mintha egy potya újság volna. Vagyis be: szóljunk csak magyarul, ugy jár a szájuk, • (vontatva ejtve ki a szókat) mint a ruczák í Malaga szigetén. Nono hát előre bájos hölgy és érdemes urak. (Ugy tesz, mintha felhúzná őket.) Csak bátran, hadd lássák itt a vöröskeresztes nénik és bácsik hogy mit. tudunk. (A nőhöz:) Mit tud maga kedvesem? A nö baba: Én kérem aiásan, mindent tudok ami a városban történik, sőt még igen sokat tudok olyant is, ami soha itt meg sem történt, (A két férji baba: egyszerre jobb kéz mutató ujjával a hölgy felé mutatva.) Mhm ! mindent tud, csak hallgatni nem tud. A hölqy : Ez szemtelenség maguktól, nekem ilyesmit a szemembe mondani. Kérem ne higyjenek ezeknek a jó firmáknak. Én tudok hallgatni is. Sőt nagyon is titoktartó vagyok, tetszik tudni, nálam arai itt (fülét rautatja) bemegy, az itt mindjárt (száját mutatja) kimegy. Az egyik férji: Gyere pajtás, nekünk itt nincs szavunk, ha ez a dámavad szóbelileg megindul. A nö: Nono csak maradjanak és én szürcsölni fogom szavaik bájitalát. A másik férfi: Igazán milyen művelt modorban beszél nagysád épen mint némelyik hölgy, a ki azt tartja magáról, hogy kanállal ette magába a tudományt. De ha szabad őszintének lennem, ug> látom, hogy affoktálai is tud, mint némelyik leányzó, aki tükör előtt szokta arcizmait rángatni ós ajakát vonogatni, odahaza, hogy aztán az ufczán elég elegáncziával produkálhassa azt. A nö: Jaj de czudar fráterek ezek a férfiak l Az egyik férfi \ Ezt nem érdemeltük meg magától kisasszony. A nő: Csak ne oly melegen uram, elismerem, hogy vannak tisztességes becsületes férfiak is.