Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-02-25 / 8. szám

délután; ez a tanulási idö a városi iparostanonc és alsófoku keresk. iskolában, meg az ismétíö elemi iskolákban. Ilyen lehetetlen és képtelen alapra rendszeres továbbképzést alapitani nem lehet; a vasárnap délelőtt nem tanulásra való, hanem templomba menetel ideje ; aki pedig egész íiap munkában fáradt, este pihennie keli, hogy a következő napra visszanyerje munkáké pességét. Mivel ezeket az elemi igazságokat figyelmen kivül szokták hagyni a tov. k. tanfolyamok szervezői, általán nem is szoktak ezek sikerülni, a hallgatóság rendszeres érdeklődését tekintve ; erején tui való munkára csak kényszerűség, vagy igen nagyfokú lelkesedés hajtja az embert, mely a szervezet esetleges kimerülésével sem törődik. Ha tehát az a továbbképző tanfolyam az összes iparosok számára volna szánva, szinte csak a vasárnap délelőtti és a hétköznapok esti órái foglaltatná le, — mert az iparosok máskor nem érnek rá; fogdosni kellene az érdeklődőket, ami az oktatás komolyságát kockáztatja. Rendszeres tanfolyam csak rendszeres tanulási időben nappalra szervezhető ; ide nem csődítjük dobbal százait a tanulóknak ; elég, ha van 20— 40 komolyan tanulni vágyó egy-egy studiumon. Ilyen tanuló pedig szinte csak ugy fog állandóan jelentkezni, ha hozott áldozatával valami előnyt is biztosithat magának. Hogy valaki naponta 8—12ig, 2—4-ig iskolába járjon mindennap, egyfolytában öt hónapig, talán több éven át, az, ha csak nem kényszerítve, máskép nem fog bekövetkezni, csak ha a tanuló ösmeri a végső célt, amelyet igyekezetével elérhet s ez a végső cél az ö jobb boldogulása az életben, magasabb képzettsége, nagyobb szakismerete biztosítja ezt neki. Ha ezt tesszük lehetővé a továbbképző tanfolyamok által, látogatottságuk felöl semmi aggodalmat nem kell táplálnunk. Minthogy én a keresk. miniszter ur ö Nméltósága leiratát igy értelmezem, ehhez képest teszek javaslatot is a tekintetes Albizottságnak ; tartván magamat a miniszteri leirat szelleméhez, a rendszeres iparoktatási intézet előkészítésére nézve. Egy egy rendszeres téli tanfolyam 5 hónapra, teljes mindennapi tanítással belekerül, hozzávetésem szerint 5000 koronába. (A ref. főgimnáziumban 4500 K van kikötve egy-egy párhuzamos osztályra államsegélyül a minisztertől; 5000 K-ra praeliminálta nekem Kolbenheyer igazgató ur a novemberre megnyitni szándékolt f. épitöipariskola szintén 5 hónapos első osztálya költ ségét). Heti 32—36 órát egy ember nem láthat el; kettőt kell beállítani, (ha csak az egyik rendszeresen alkalmazott, a másik óraadó, a költség némileg kevesebb). 1. Számítok tehát két rendszeres alkalmazottat, IX. fizetési osztályban, 2600 K alapfizetéssel, 700 K lakbérrel, előadónak 5 hónapra; ez—2X1375== 2750 korona. 2. Szolga havi bére 100 K, lakása 20 kor. havonként; öt hónapra tehát 600 korona. 3. kz összes többi-szükségletekre (kísérleti eszközök és anyagok, meg egyéb dologi kiadások) maradna 1650 korona. Mindez pedig csak abban a felte vésben állhat ki ennyiből, ha a taneszközökkel fölszerelt helyiség rendelkezésre áll; a fűtésért, világításért, vízhasználatáért nem kell fizetni. A város újonnan épült alsófoku ipariskolájában rendelkezésre állanak ezek a helyiségek, mert csak vasárnap d. e. és az esti órákban vannak lefoglalva. Ha két vagy három rendszeres tanfolyamot szervezünk azzal a szándékkal, hogy a rendszeres iparoktatási tanintézetet készítsük elő, kétszer-háromszor 5000 koronákat kell felvennünk egy-egy tanfolyam költségéül. Sarudy György, Ipartestületi közgyűlés. — 1912. február 18. — Lázas érdeklődés előzte meg a helybeli ipartestületnek mult vasárnap délutánra megtartott évi rendes közgyűlését. Ezen lázas érdeklődés teljesen indokolt volt, amennyi, ben a testületben két fontos állás és pedig a Hajnóczky Béla évközbeni lemondása folytán üresedésben levő elnöki és Nagy Károly elhalálozása folytán üresedésben levő jegyzői állás betöltéséről volt szó. Heteken át értekeztek ezen állások betöltéséről, de megállapodásra csak a közgyűlés napján tudtak jutni és ennek tudandó is be, hogy az elnöki állásra nagy többséggel Legény Ferenc és ugyancsak ezen párt befolyása folytán a jegyzői állára nagy szótöbbséggel Sipos József h. jegyző lett megválasztva. A közgyűlés lefolyása hevesnek ígérkezett, de ezen paktum folytán a legnagyobb rendben folyt A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: Bőhm Samu ügyvezető elnök lelkes szavakban üdvözölve első sorban Mészáros Károly polgármestert, iparhatósági biztost és a nagy számban megjelent tagokat, az ülést megnyitotta és a jkv. hitelesítésére id A másik férfi: Kérem, kérem, kérem. A nő: Ez sem tetszik, hátakkor tisztelet a kivételeknek. Az egyik férfi: Ezt se nekem mondták ám. A másik : Édes barátom, Pápán annyi mindenfélét mondanak egymásnak az emberek. Az egyik: No mert bizonnyára sok mondani valójuk van. No meg aztán tudják azt, hogy kiki melyik poreikáján csiklandós. A nő: Hát uraira, béküljünk ki. Csak egyet kötök ki magamnak. Ne szólítsanak többé kisasszonynak, tudják, ebben a nagy zási mániában szenvedő világban, már nagyon rosszul hangzik ez a szó. Ma már nincsenek se kisasszonyok, se nagyasszonyok. Ma már már mindenki felsőbb tízezernek akar számítani. A két férfi: (egyszerre.) No ez Isten bizony igaz. ., Az egyik férfi: (páthosszal) Nagysád — igazat szólt nagyszád. A nő: (gyengéden mosolyogva) Paraszt. Apropó uraim, sétáltak már a városban? Mit szólnak a vasúttól a városba vezető diadaluthoz. Az egyik férfi: Az semmi. De mit szólnak önök a városból a vasútra vezető ut elején levő diadalkapukhoz. A másik férfi: Jaj ne beszéljünk erről. Nekem már kalandom is volt miatta. Képzeljék csak el. A minapában a vasútra sietek. Ott az útban egy pár falusi pógár morfondíroz. Azt mondja az egyik: Mi ez itt? — Mondja a másik: ehhát nem lehet más, mint temető kapu. De hát minek akkor két kapu, kérdi a másik. Erre azt mondja ott egy közismert pápai tréfás ur: Hát az egyik kapun beviszik a halottat, a másik kapun pedig majd a feltámadáskor már a maga lábán sétál kifelé. Ejnye hát mégis csak okos emberek árn ezek a városi urak, mondják a falusi atyafiak. Hogy az Isten tartsa meg a jó ízlésüket, 110 meg a jó gyomrukat. Az egyik : Velem meg az történt, hogy kifelé tartva, az egyik kapunál a széles oldalon egy ember állott. Szegény a vasútra igyekezett. De ott annál a bizonyos kapunál elakadt és se ide, se oda nem mozdult. — Reákiáltok, atyafi mit ácsorog ott! ? Kérem szeretetvei, nekem otthon kéne ma lennem az édes napam temetésén és szaladtam ki a vasútra, nehogy lekéssem. De hát ittennek most meg a kaput nem nyitják ki, hát nem lehessen odébb mennyi. Most majd a más világon sem hágy anapam békében, hogy a temetéséről lemaradtam. A nő: No bizony szépen fejlődik ez a város; lakosai a népszámlálás szerint, alaposan megszaporodtak. Áz egyik férfi: Aszondják az adósságai is. A másik férfi: No ez semmi, hiszen szaporodnak a városban mindegyre a pénzintézetek is. A nő: Igazán, hallom most városi takarékpénztárt csinálnak Pápán. Az egyik férfi: Hm, nem ér seramit. A másik férfi: No én meg azt hiszem, hogy igenis jó lesz. Az egyik férfi: Eh, ez is csak olyan lesz, mint a többi. Jó kezesek nélkül itt sem adnak majd pénzt. A nő: Jó kezesek ?... uraim ez semmi. Ma már egyetlenegy pénzintézet sem elégszik meg jó kezesekkel, csak jobb kezesek mellett ad pénzt mindenik. Pedig hát ott ahol olyan sok a bal kezes, nagyon nehéz jobb kezeseket találni. A nő: Uraim, kedves Mutatványos ur iszen az urak okos emberek, mondják meg nekem mi a különbség a putzereios asszony meg a vasgyáros szerzője között? A három férfi gondolkozik. A nő: No látom már uraim, hogy nem tudják. A két férfi: Igenis, csakugyan nem tudjuk. A nő: Nos hát a putzereios asszony az egy mosóné, — a vasgyáros szerzője pedig : Zsorzs Ohné. A két férfi: (egyszerre.) No de erre aztán szaladjunk is ám innen el, mielőtt a gazda furkós bottal minket innen ki nem ver. A nő: Nini a gyávák, hogy megszaladnak. íme a mai férfiak. (El.) Mutatványos: Tetszik tehát látni, hogy babáim milyen tökéletesek, milyen élethűek, vagyis végül — itt hagytak. (Függöny.)