Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-02-25 / 8. szám

I- évfolyam. JP&jpSb, 1912. 258. szám ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. — iegieienik minden vasárnap. Piacunk hiénái. Régi nóta nem uj kiadásban, mert ugy látszik, a városi ha óság közönye folytán nem veszti el aktu álitását. Nem egy izben képezte már la punk témáját a piaci anomáliák or voslása, de mint a tapasztalat igazolja, mindeddig semminemil intézkedés nem tétetett ennek megszűntére. Még a régi időben mellüket veregették és büszkék voltak a pápaiak arra nézve, hogy a Dunántulban a legolcsóbb piacuk volt s mit tapasztalunk most? Folyton azt halljuk panaszolni, hogy drága, hallatlan drága a piac i A panaszt elösmerjük alaposnak, igaznak s viszont panaszkodunk, de tenni, még sem teszünk ez ügyben, mouclUatniír iiiiiiűnyájunki'a né^ve egyiK leg fontosabb közös ügyben semmit, pedig elmondhatjuk, hogy kevés, nagyon kevés kivétellel a piacról élünk, iiét ről-hétre, napról-napra. BOHEM-DAL. A szép nőket szeretni kell, Annyi szent! A menny üdvét szép nők nyújtják Ide lent! Ölelni kell, csókolni kell Édesen : Szomjúságtól ne epedjen Egyik sem 1 Puha karja ha átölel Egy nőnek: Tuivilági reményeid Megnőnek! Érzed a menny drága üdvét Kebelén: S át szellemüísz csókja édes Érzetén 1 I ÁRCZA. Városunkban a sokféle hivatalban igen sok hivatalnok van. Ezek között még az is, kinek van egy ke vés gazdasága, nem ér rá, hogy gazdaságát vezesse, hiszen minden idejét leköti az iroda s mikor kiszabadul a hivatalos órák után, már se ideje, se kedve, hogy gazdaságának, ugy amint kellene utánna nézzen. Kénytelen azt csaknem egészen cselédjére bizni, amiben pedig — ismerve a mai cselédek hűséges voltát — bizony nincs köszönet. Innen van aztán az, hogy nálunk még az is, kinek módjában volna, hogy legalább saját szükségletére termeljen, — nem teszi, hanem a piacról él, ami aztán botrányára történik, kik akarva, nem akarva rá vannak kényszerítve, hogy a piacról éljenek. Mi ennek a következménye ? Mi volna más, min5 a nagy drága piac. Nagy a piac, mert sokan vagyunk; drága a piac, mert nagy a kereset, sokkal nagyobb a kínálatnál. így tudjuk ezt mindnyájan tudják — sajnos A szép nőket szeretni kell, Annyi szent! Űdvötnyujtó angyalok ők Ide lent. Ölelni kell, csókolni kell Mindvégig: A szerelem utja ér fel Az égig! BOR-DAL. Már én többé nem busulok, Nem bizony í Üsse kő a terhes gondot! Kik busuínak, mind bolondok! Kit a sorsnak fulánkja bánt, Borba ölje búbánatát! Ugy bizony! Busulíam én már eleget, Ugy bizony ! Rámnehezült sorsom terhe, — nagyon is tudjuk a köznyelven úgynevezett kofák, kik épen ezért az alkalmat minden módon fel is használják — természetesen a lakosság rovására, a lakosság zsebére. Csak vegyünk magunknak egy kis fáradtságot s ugy péntek napokon — mikor hetivásáraink vannak — sétáljunk ki városunkba vezető utak azon kivül eső részére : mit látunk ? Egy-egy sereg kofát, kik már a városon kivül elfogják a városba a vásárra igyekező vidékieket. Megveszik tőlük a tojást, aprómarhát stb. jó olcsón s ők állanak ki vele a piacra, eladják nekünk kétszeres, háromszoros árért, kit hogy tudnak befonni. De vájjon az ő hibájuk-e ez, ők-e ennek az okai? Ha jól meggondoljuk a dolgot: nem ! Ez a mi hibánk, saját magunk vagyunk az okai. S tőlünk függ, hogy ezen a tarthatatlan helyzeten javítsunk. Mert hát közbotrányos állapotok uralkodnak nálunk a heti piacok alkalmával. Elszaporodtak a piaci hiénák? Sóhajtottam földre verve; Nyilt ajakam bús panaszra, De beláttam, hogy nincs haszna, Nincs bizony! Fel barátim, vigadjatok, Ugy bizony! Ne nézzetek a holnapra . . . Éljen Bacchus, a bor atyja! Ha a bánat torkunkra forrt, Igyuk a jó, vidító bort, Azt bizony! Akár szent vagy, akár bűnös, Ugy bizony! A hátadra tesznek egyszer, S nyughelyet a sirban lelsz fel, Off feikoppan majd az állad, Többé jó bort nem találhat. Nem bizony! SZÍNI PÉTER. Alapíttatott 18G4 ben. -A. ~\/~±cLél^: 1 Manheim Ármin, ezelőtt 11 eg:rógi"blD é»s legnagyobb oipö-ü-zsle-be. Alapíttatott 1864-ben staü18r Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-ulcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldöu minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. = IJzlete-m o-t el postapalotával szemben épült sajátrfc iiázamba IielyezteTn árt;