Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.
1912-12-29 / 52. szám
tatja a tény, hogy a „Pápai Közlöny" utat tört magának városunk és megyénk közönségéhez, hanem tény az is és erre önérzettel hivatkozunk, hogy a „Pápai Közlöny* számot tesz és általánosan elismerik, hogy a vidék legnagyobb és legjobb hetilapja között foglal helyet. Évek nehéz, következetes, önmegtagadó munkába került ez eredmény, de meghoztuk, mert közönségünkért tettük, hivatásunkért áldoztuk. Jól esik tudnunk, hogy közönségünk ha szeret is kritizálni, de mégis méltatja fáradozásainkat. Ám e téren megállapodás, megnyugvás nem lehet. A célok, melyekért lapunk küzd, az évekkel, az elért eredményekkel növekednek. És ha a „Pápai Közlöny" a vidéki hírlapirodalom terén ma már valami, bevalljuk őszintén, hogy szeretnénk még több, még nagyobb lenni. És hogy ezt elérhessük, fordulunk az újév beálltával a közönséghez, az olvasóhoz azzal a kéréssel, hogy ne elégedjenek meg la punk megkrilizálásával, hanem mindenki, aki csak megteheti, tartsa kötelességének azt szellemileg és anyagilag is támogatni. Bátran elmondhatjuk, hogy becsülettel megszolgál az előfizetés fejében, önzetlenül, ambiciőval, jóakarattal, felvilágosult hazafiassággal, idegsorvasztó ernyedetlen munkával. Hogy ily végeszakadatlan munkaközben olykor félrecsúszik toll, vájjon ki háborodnék föl ezen ! Nem a hibán kell örökké rágódni, hanem tekinteni kell a végzett munkát. A sajtó minden független orgánumának csak egy lehet a kölelessége, hogy bátran és férfiasan reámutatva a bajokra, ezáltal remél orvoslást. Hogy felköltse bennünk az akaratot, a férfias elhatározást, hogy megszüntesse a közönyt, érdektelenséget. A független sajtónak ezen harca nem könnyű. A nyilt és alattomos támadások, a kisebbítés, a rágalmazás ezer és ezer nemével kell megküzdenie. Az anyagi haszonnak minden meg nem engedett módját el kell magától utasítania és egyedül a közönség önzetlen támogatásából kell eröt meríteni. Mi is érezzük ennek a harcnak a súlyát és nehézségeit, de ez nem fog bennünket visszarettenteni, hogy ugy mint eddig, férfias bátorsággal szálljunk sikra a közérdek védelmére. Hogy függetlenül minden hatalomtól, minden érdektől és minden befolyástól, küzdjünk továbbra is a közjó érdekében ! Lapunk előfizetési dija aránylag oly csekély Összeg, mely — tekintettel az általa előmozdítandó célra — szóba sem jöhet és megvagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagyközönsége megérti a mi szavunkat és bizal mával megajándékozva, támogatni fogja a „Pápai Közlöny" független közérdekű hetilapot, melynek fötörekvése, hogy hü tükre legyen Pápa városának s annak mindenkor javára szolgáljon. Pollatsek Frigyes. A drágaságról. Nagyon is aktuálisnak tartjuk most, az újév küszöbén, hatóságunk figyelmét a már tűrhetetlen drágaságra felhívni és az orvoslások megtételére sürgetni. Évek óta türjtik csendes megadással, hogy a legszükségesebb mindennapi élelmiszerek : a hus, a tej, a vaj, a főzelékek, sőt legutóbb a burgonya ára is oly mértékben emelkednek, amely sehogy sincsen arányban a fogyasztó közönség kereseti \ iszonyaival. Keressük, kutatjuk ennek a drágaságnak az okát és nem tudjuk eltalálni. Nagyrészben a közvetítő kereskedelmet okozzák az élelmiszerek megdrágulásáért és akik ezt állítják, igazuk is van. Mert tagadhatatlan tény, hogy a termelő közönség már annyira hozzá vau szokva ahhoz, hogy a fogyasztóval egyáltalán ne érintkezzék, hogy ezen változtatni volna a legfőbb feladat. A közvetítő kereskedelem pár év óta olyan arányban kezd működni, amelyet megengedni nem volna szabad. Százával járják a városi kereskedő ügynökei a falvakat, akik azután Abban az időben egy szobácskája volt valamely rokoni tanyán Jávor Pálnak. Már a hajnali vonattal bement a városba s ott óletlenszomjan buvárkodta a régi foliánsokat, teljesen érthetetlen dolgok után érdeklődvén. A muzeumi embereken kivül nem beszélt senkivel, de hát nem is ösmert senkit. A vasúton haladó szőlőbirtokosok róla faragták ólczeiket, de ez a lenézés kizárólag az ő visszavonult természetének szólt, mert, teszem azt, Amária Antalt, a vállalkozót, akinek a tiz száll bajusza huszfelé törekedett, sohasem nevették ki. Avemária Antal vállalkozó ür ugyanis a tömegbe elegyedett és hangos kacajjal fogadta a Iegrosszabbmáju emberek minden szellemeskedését. Sőt nem átallott tőlük lényegtelen ügyekben felvilágosítást kérni, holott azon viszonylatókat ő sokkal jobban ismerte, amelyek mibenlétét azonban a feketeszinü és tökéletlen májjal rendelkező egyének szörnyű fontoskodó fensőbbséggel tárták eléje. Mondom, Jávor Pál nem haladt az emberi filozófiában ilyen előkelő állomásokig, jóllehet és állítólag többrendbeli filozófiai fakultást is elvégzett, anélkül, hogy bárki tanárfélének merte volna tekinteni. Jávor Pálnak ezen a nyáron a szigorú tudományon kívül, talán annak enyhítésére is, egész más passziója támadt. A vonatról ő szállt le utolsónak s ő kullogott leghálul a hazaigyekvők sorában. Elől mentek a férjek, azután az' aszszonyok következtek a vendégekkel, de már lényegesen elmaradt tőlük Lednicky Piroska a hirtelenszőke bajuszu lovagjával. Szőke volt Piroska is, csakhogy hamvas módon, mig a lovag színéhez mérhető hirtelenséget természetben is ritkán tapasztalt a lelkes felebarát, nemhogy hajviseletben. A kékszemű leány anyja egész nap a verandán ült egy karosszékben s a legyeket hajtotta, mert ezt találta ki a legalkalmasabb fogyasztókurának. A vendég elé tehát Piroska maga ment, ámbátor azt is el kell mondanunk, hogy a vendég az éjféli vonathoz egyedül ballagott ki, hasztalan éltek ebben a tekintetben mélyen rejtőzködő vágyak. Mondom, még ők ketten is Jávor Pál előtt haladtak alkonyatkor befelé az uton, — amely községi birtok volt, következőleg elhanyagolt — s Pál részint gyönyörködött bennük, részint bosszankodott rájuk. A gyönyörködés a leány ruganyos termetét, szépmetszésü fejét illette. Továbbá minden mozdulatát, amelyek kecsesek voltak. Ellenben a bosszankodás akkor került túlsúlyba, mikor Piroska megfoghatatlanul nyájas módon küldte pillantásait a vendég felé, sőt a bizonytalanabbnak tetsző utrószleteknél a karjába is kapaszkodott. — Ezt a maflát várja itt a világ legszebb leánya ! — ingerelte Jávor Pál a saját kedélyét. Hogy ugyanis Piroska a legszebb, azt megállapította részint a vasútállomáson szerzett tapasztalataiból: vérszegény, verébfiókszáju kisasszonyfákkal együtt várva a jelzést, részint pedig a városi templomokban, ahol a középkori freskókat tanulmányozta. A hirtelenszőke vendég bricses szabású nadrágokat viselt és hozzá szandált. Ellenben a nyakkendője piros volt és itt lehetett leginkább tapasztalni azt a meleg elnézést, amit. a bizonyos női szivekbe érthetetlenül oltott a természet. Jávor Pál tehát azért kullogott leghátul, hogy Piroskán hizlalja a lelkét, meg tekintetét. Előfordult az is, hogy ő volt bánatosabb, nem a leány, amikor véletlenül nem érkezett meg a Vendég. A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT csakis Fő-utca 19 sz. alatt (közvetlen a megyeháza mellett) Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyenruha-szabóknál lehet megrendelni. C\i\o\év\ve\oWexv sT,a\aás$ovtv\a és V\&o\goxás \ <3 Sí a3X *á\asx\éY at^oV és sVó^ovsxicjX Ve\méY\>exi \
