Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-12-29 / 52. szám

ZXZ^H- óvfoly am. Pápa, 1Q12. dec. 29. 52. szám. PÁPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Huszonkétév után. — Évi beszámolónk. — Lapunk jövö heti számával a huszonharmadik évfolyamba lépünk ! Minden embernek, minden intézménynek vannak ócsárlói, kritikusai Hiszen látjuk, tapasztaljuk, hogy még jótékony nöegyleteket, templomi beszédeket, műkedvelő közreműködőket is „le kritizálnak". De senkinek sincs annyi bírálója, ellensége, mint egy hírlapnak. És ezek a bírálók, még a leghiggadtabbak is türelmetlenek, elfogultak, igazságtalanok. Egy ártatlan sajtóhiba kihozza őket sodrukból. Ha ellenkező véleményben vannak azzal, amit az újság ir, akkor a szegény hírlapírónak jobb lett volna nem is születni. Ha pedig a cikk véletlenül az olvasó anyagi vagy más egyébb érdekeit érinti, akkor az irója legalább is máglyára való. Alább nem adják a t. kritikus urak, már tudniillik a hírlapot megkritizáló urak, akiknek számuk légió, ugy hozzávehetölegesen legalább Laptulajdonos és kiadó : P 0 L L A T SE K FRIGYES. is annyi, mint a mennyi a lap olvasója. Mindezzel csak azt akarjuk jelezni, hogy egy lap helyzete az olva-' sókkal szemben nagyon kényes. A hírlapíró nagyon jól tudja, hogy örökös Scyilla és Charibdis között nkacsázik", hogy vagy ezért, vagy másért szapulják és dorongolják, de azért kimondjuk bátran, hogy nem hírlapíró az, aki irtában csak azt nézi, hogy népszerű legyen, vagy kegyeket hajhásszon. —Minden hírlapíró szereti a maga közönségét, annak szellemi, erkölcsi és anyagi javáért küzd, buzdit, korhol vagy szatirizál, de azért elveit, eszményeit, meggyőződését meg nem tagadja soha. És legyen bár a kritika a legerősebb, a hírlapíró ha érzi, vagy ha tudja, hogy neki igaza van, vagy hogy ö jót akar, nem törődik vele. És e félszeg helyzet viszásságait hatványozott mértékben érezzük a vidéken, a hol a közelség, a közvetlen érintkezés egyaránt kisebbíti ugy az olvasót, mint a hírlapírót. —- Ahol a HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. gyarlóságok jobban szembeötlenek és bántóbbak is. Bizonyos perspektívára van szükség, hogy fesztelenül Írhassunk és éppen e perspektíva az oka, hogy a vidéki hírlapíró a centrumban csak nehezen válik be, másrészt azonban bizonyos, hogy a fővárosi hírlapíró sem való a vidékre. Mióta lapunk pályafutását megkezdte, egyetlen' törekvése volt, hogy a közönséget és a közügyet szolgálja. Háttérbe szorítottunk minden egyebet, az irót, jogosult személyi ambíciót éppen ugy, mint az anyagi boldogulás követelményeit, mert él bennünk az a tudat, hogy a közbizalomnak vagyunk letéteményesei, Pápa város közérdekeinek vagyunk szószólói, lakosságunknak öntudatosan működő szervei. Soha egy percre nem tévesztettük szem elöl, hogy mi, a „Pápai Közlöny" munkásai nem magánemberek vagyunk, akik saját szerencséjüknek kovácsai, hanem a közélet férfiai, a közügyek napszámosai és hogy jól dolgoztunk, mutatja munkánknak eredménye, muTÁRCZAEgy kis vasúti állomásról. Az egész nyaralótelepen alig volt 50 ház, azok is„ kényelmes távolságra kerültek egymástól. Órányira a várostól nagyon kellemes volt ott az

réíet, kémények füstje nem ingerelt senkit. És nem lehetett dühbe gurulni, mert hiányoztak éktelen dübörgésükkel a vasakat szállító szekerek. A városból nem maradt meg itt semmi sem, egészen maguknak éltek az emberek. A levegő is jó volt, csak buzaszállitáskor kavarták fel a kerekek a port. De ezt csupán az országúton lehetett tapasztalni, alkonyat után, már pedig olyan időben csak az oktalanság mászkált az országúton. Különösen az asszonyok szerették a telepet. Fűző nélkül járhattak, a hajukból kivetettek minden kócot és visszatértek*- az egyszerű, sima frizurákhoz. Este, mikor megérkeztek a férjek, egészen uj asszonyokat találtak a régiek helyén. Az esti vonat volt egyébként is az egyetlen találkozási hely. Az ismerősök itt üdvözölték egymást; kinek baraczkfőzési tervei kerültek előtérbe, kinek pedig a gyer mek betegségei. Mert a szőlők között gyümölcsfák gyűjtötték a hernyót s a kislányok nem győzték megvárni a szilva érését, ugy szakították le azt éretlenül a fáról. Akik azonban nem voltak ismerősök a városban, itt mutatták a legkevesebb hajlandóságot az összebarátkozásra. Minden villa külön vár volt, az ablakok vasrostélyokkal védték a belől levő emberi és más értéket, a kerítés eleven sövényből készült, néhol lécből. De ahol léc volt, ott is szöges sodrony került a tetejére. Estefelé már csak azért is kimentek az asszonyok az állomásra, hogy megbizonyosodjanak, jön-e a vendég. Mert a váró siak szerettek ellátogatni vacsorára, éjfélkor már otthon is alhatott, akinek nem vetettek künn ágyat. Az állomásocska csak fehércsillagos vasutast tisztelt főnöke gyanánt, de a 'hiányzó csillagokat szőlővel befuttatott lugas ós fedett kuglizó pótolta, ahol az állatorvos nem egyszer dobott kilenezet, miközben a bábuállitó gyerek esze nélkül rohant a korcsma felé a hordó sört rekvirálni. Általában a vendégvárás izgalmai, azután a vonat érkezésével járó meglepetések, avagy csalódások töltötték ki a napot. És fegyelmezett magaviseletű háziasszonyok annyi tettetést tudtak mutatni, mikor a rokonszenves gavallér jelentőségteljes titkolódzással lóbált a kezében egy-egy kis csomagot. — Minek hoz ki ide pakkot? Hiszen mindenünk van, ami csak kell! A városi kis cukrász rumos tortái, — amikbe szakavatott, fürge kézzel hintette el az időszerű gyümölcsöket, — mégis fokozták a hangulatot. Sőt ugy jellemezhetném a helyzetet, hogy megmaradt részeikben másnap jelentékenyen elhintették gyermeki körökben a viszálykodás magvát. Gsermá vegyészeti ruhatisztító fiók-intézete PÁPÁN, Fő-utca. Értesítem Pápa város és vidéke nagyérdemű közönségét, hogy pápai fiókintézetem vezetésével oly egyént biztam meg, ki előzékenységével és szolgálatkészségével a n. é. közönség igényeit minden tekintetben kielégíteni fogja. A n. é. közönség pártfogását O Q i kérve, maradtam tisztelettel