Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-12-08 / 49. szám

lömbözö minősítésű tanulókból össze­állított szakiskola, — már bizonysága, hogy legalább két külön iskolára volna szükség, külön igazgatás alatt, egyik a rendes tanfolyam, 4 középiskolát végzett tanulóival ; másik a téli tanfolyam, fel­szabadult építőiparosok, segédek szá­mára. Ezenfelül a rendes tanfolyam Bpesten már az 1912. novemberben meginduló iskolai évben 3 első osztály­lyal kezdődött, — tehát 3 külön iskola számára volt növendéke, — nem is említve, hogy a 250, teljesen megfelelő minősítésű jelentkezőből a három első osztályban csak 150-t tudtak elhelyezni, 100 t pedig szélnek bocsátottak. Lehet ennél nagyobb barbárság ? elzárni a tanulás útját azoktól, a kikben meg van a jóravaló szándék, hogy tanulni szeretnének ? Már a bpesti felső épitőipariskola zsúfoltsága is legalább négy, normális népességű szakiskolát feltételez. Tanulhat a budapesti szakiskolán vagy 400 növendék — s van az or szagban legalább 100.000 építőiparos, nem tanuló, nem is mester, hanem felszabadult segéd, gyakorlati szakmun­kás ! Ezek számára van egy, mondd egy szakiskola az országban. Kinek használ az, hogy több mint 99.000 — seholse tanulhat tovább ? d) Szinte kételkedem, hiven közli-e e lapok dec. 1 i szövege a rendelet szövegét: az építőipar országos föllen dülése — szükségessé teszi középfokú tanerők kiképzését; — azért létesül­nek építőipari tanfolyamok. Az épitö ipar nem lendült, hanem pangásnak indult országosan, a f. 1912. évben ; Kassán pl. teljesen szünetelt, aki ezelőtt foglalkoztatott 200—300 munkást, az idén 20-30-1 kínlódott. Örvendetes kivétel volt az országos pangás idején Pápa városa, e hol a tisztviselőtelep, vágóhíd, pályaház, ref. leányiskola stb. több munkást foglalkoztatott ez éven az építőiparban, mint bármikor ezelőtt; ugyanilyen kedvelő kilátás van a. jövő évre, hogy csak az egy Hungária mü­trágya-gyárat említsük a monumentáli sabbak közül. Tanár pedig van bőven Pápán is, Bpesten is, egyebütt is, csak jobban meg kellene őket becsülni s nem ki­uzsorázni 24—30--40—50 heti órák­kal, mint a szakiskolákon divatos. Is­ten ments uj tanerők szakszerű kikép zésétöl; van elég, csak a meglevőket becsüljék meg s foglalkoztassák. A várostól anyagi áldozatokat vár a miniszter; helyes; maguk az érdekelt építőiparosok, munkások és munkálta tók is hajlandók anyagi áldozatokra, ha lesz miért; ha az a tanfolyam leg alább a bpesti felső épitőipariskola u. n. téli tanfolyamának tantervét fogja kö­vetni ; megadjuk hozzá, a mit csak kí­vánhat a miniszter. De holmi tessék­lássrk kurzusokra nem lesz se hozzá járulás, se növendék, se pénzért, se kötélen, — effelöl már most tisztában lehetünk. Sarudy György. Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapjának elmúlt vasárnapi vezércikkében nagyon jogosan aggó­dik Pápa városa a vidék által nyúj­tott kereskedelmi forgalmának csök­kenése miatt és a többek között eme hanyatlást a rendőrség túlbuzgalmából eredő sok szekatúrának tulajdonítja. Eme harmadsorban megemlített indok bizony megérdemelné az első és legfontosabb a hangtári okok sorá ban, mert Pápán mi, a nagyobb gaz­daságok bérlői is annyira vérig va­gyunk zaklatva folytonos rendőrségre idézésekkel és büntetésekkel, hogy minden kedvünket elveszítjük áruin­kat akár Pápává, akár a pápai vasút állomásra szállítani. Elég teher részünkre a magas vára és a vasútra érkezett cikkeknél a kövezetvám, de ehhez még hozzá­járulnak a rendőrség folytonos 5—10 koronás (alacsonyabb soha) büntetései, a mi unos-untig elég ahhoz, hogy elkerüljük ha csak lehet, Pápa váro­sát, amit már — nagyon okosan — néhány gazdatársam meg is cseleke­dett. Nézzük most már mily bűneink adnak okot az 5 és 10 koronás bün tetések/e : A kocsitáblák szabálytalan fel­iratai ; a tábla nem a kocsi jobb , hanem baloldalán van elhelyezve ; a — Nos ? És most ? — kérdezte kíván csian Melville. — Most, nem tudora, kételkedem, gyötrődöm! — Halijuk! Halljuk! — kiáltottuk ne­vetve és zajosan. — Ne nevessenek ! Szavamra mondom, hogy borzalmas látományom volt és ugy láttam a szellemet, amint most titeket lát­lak ; sőt még jobban, mert a szellemet egyszer világos nappal is láttam. Különben elmondhatom részletesen a történetet, azután Ítélhettek felőle ugy, amint éppen tetszik. Hosszú, kinos hallgatás következett. Önkéntelen arra a helyre néztünk, ahol Avel ült és a sötétségben alig láthattuk elmosódó alakját. — Valamennyien ismertétek, ugy e, Fernande de Grisont, azt az életerős, vidám ficzkót, aki egyideig híressé tetté magát vakmerő kalandjaival. Együtt nevelkedtünk föl. Atyja is könnyelmű ember volt, valami botrányba keveredett és párbajban esett el. Legjobb barátom volt és távoli rokonom, de az élet nemsokára elválasztott egymástól. Évenkint, egyszer, vadászat idején, találkoz­tam vele kastélyában, ahol mindenkor szí­vesen időztem. Egy hihetetlen, sajátságos körülmények között lefolyt esemény meg­fosztolr, legjobb barátomtól és még ma is, amikor már felocsúdtam hatása alól, megfagy ereimben a vér, ha arra a borzalmas esetre visszaemlékezem. Avel elhallgatott. Kíváncsiságunk tető­fokra hágott és lélegzetünket visszafojtva, mi is hallgattunk. A sötétség még áthatat ­lanabb lett. A láthatár szélén csillogó, sárga fény is kialudt. Avej_ folytatta elbeszélését: — Öt évvel ezelőtt történt. Szokásom szerint akkor is Grisonsban voltam. Idegenek még nem mutatkoztak; a meghívottakat csak a következő hét végére várták. Egyedül laktunk a tágas kastélyban néhány szolgá­val. Naponkint kilovagoltunk a mezőre és az erdőségbe, egyébként egészen nyugodt életet folytattunk. Én részemről már eí \s, feledkeztem Páris nyüzsgő embertömegéről. Két hét óta még hírlapot se vettem a ke­zembe. Eey estén a könyvtárban egy könyvre bukkantam. Lapozgatni kezdtem és ugy le­kötötte érdeklődésemet, hogy kényelembe helyezkedve, azonnal olvasni kezdtem. Fer­nande jó éjszakát kívánt és lefeküdt. — A könyv Poe Edgár munkáit tartalmazta, azo­kat a titokzatos történteket, amelyek lekötik az ember figyelmét és megrázzák egész idegzetét. Képtelen voltam az olvasást abba­hagyni. Tartalma meghipnotizált és végig­olvastam az utolsó betűig. A kastély rozoga órája kettőt ütött, amikor végre pihenőre készültem, mert másnap már megkezdődtek a vadászatok. A szobám Fernande szobájának köz­vetlen szomszédságában volt és abban a pillanatban, amikor szobám ajtaját kinyitot­tam, a, kezemben tartott lobogó gyertya fényénél ugy rémlett, mintha egy alak kör­vonalait látnám Fernande ajtajához támasz­kodni. Nem csalódtam. Az alak ködbe volt burkolva, körvonalai csak annyira látszottak, mint hajnali ködben a fák árnyékai. Der­medten állottam, mintha lábaim a földbe gyökereztek volna. Kezeim görcsösen vo­naglottak, a torkom kiszáradt, kiáltani nem tudtam. A következő pillanatban a látomány eltűnt. Megnyugodtam. Bensőleg még szé­gyeltem ég kárhoztattam is gyávaságomat. Pihenni tértem és egészséges, mély álomba merültem. Alapitatott 1864 ben. -A. d-élfc legrégl"blD és legnagy-o"bt) ci^JŐ-ÜLzle-b©. Alapíttatott 1864 ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstadtsr Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =

Next

/
Thumbnails
Contents