Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-11-24 / 47. szám

XSCXI- é-xrifol^rsozrn.Pápa, 1912. xlo-xt. 24:. 4=7. száiTni Közérdekű i ügyetlen hetilap. — BÜSeyjeÜeniik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Rgész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám óra 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 li L A T S E K FRIGY 8. HIRDETESEK E8 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Városunk képviselőtestületének hétfőn megtartott közgyűlésén a városi tanács ellen oly vádak, visszaélések, gyanusitások és mulasztások hangzottak el, melyekkel kötelességszerűig foglalkoznunk kell, nem abból a szempontból mintha a városi tanács ebben az ügyben védelemre szorulna, hanem abból az okból, mivel ebben az ügyben kötelességszerüleg felhivtuk már egy izben a városi tanács figyelmét és 'ha nem győződtünk volna meg arról, hogy ebbeli figyelmeztetésünket a városi tanács nem vette volna figyelembe, ugy mi lettünk volna az elsők, kik vádat emeltünk volna mulasztás címen a városi 1 art ács ellen. A közvágóhíd építéséről van ugyanis szó, mely ügyet mi is szóvá tettük és mivel azt tapasztaltuk, hogy a városi tanács a szükséges intézkedéseket megtette, részünkről az ügyet egyelőre be fejezettnek tekintettük. Most újólag foglalkoznunk kell vele, még pedig a legutóbb megtartott közgyűlésen elhangzott vádak miatt, melyek nézetünk szerint nem okadatoltak. A hétfői közgyűlésen ugyanis egy városi képviselő a közvágóhíd építésénél történt mulasztásokat tette szóvá és ezen mulasztásokért a városi tanácsot tette felelőssé és végül azt indítványozta, hogy a városi tanács nemcsak anyagi felelősségre köteleztessék, de ellene a fegyelmi eljárás is meg inditassék. Mi a vádinditványt tevő városi képviselőnk jóhiszeműségében nem kételkedünk, sőt meg vagyunk győződve, hogy felszólalását kötelességszerüleg a jó ügy érdekében tette mindennemű anincozitás kikerülésével, de egyben konstatálnunk kell, hogy a városi képviselőnek nem minden adat állott rendelkezésére és azokat az információkat csak a tanácsvégzésekböl merítette, melyek a szabálytalanságokról szólnak, de azok a tanácsvégzések, melyek az in tézkedések megtételére és a tanács eljárásárását igazoló iratokról nem vett tudomást, amit a polgármester utólag válaszában igazolt. De lássuk csak mily mulasztásokra és visszaélésekre hivatkozott a vádat emelő városi képviselő : A vádinditványt tevő városi képviselő azzal kezdi felszólalását, hogy a képviselőtestület a közvágóhíd építésével Geiringer Károly vállalkozót bizta meg, mivei néhány ezer koronával olcsóbb volt, mint a helybeli közismert, szolid Fa Mihály vállalkozó. A tapasztalat megmutatta, hogy azoknak a képviselőknek volt igazuk, kik az építéssel Fa Mihályt kívánták megbízni, mert alighogy belekezdett a vállalkozó az építésbe, rögtön összeütközésbe jött a hatósággal, amennyiben a betonozáshoz rossz kavicsot és nem elsőrendű cementet használt és végül az alapo zásnál a kellő mélységet nem tartotta be. Kifogásolta továbbá azt, hogy az ellenőrző Kristóffy Gyula máv. főmérnöknek az ellenőrzésről történt lemondása után, a városi tanács — minthogy ez időben a városi mérnök sza^m- TÁRCZA. Mégis Yolt szive. Tabacsek, a kis, sovány erdészjelölt, naponta három órát gyalogolt a messzi hegyek közül, hogy lássa Anicskát, az adótá ros vidám, kaczagó, szépséges leányát. Az Anicskáék konyhaablaka alá érve, szépen lehúzódott az ott tétlenkedő padra; azután ült, ült hangtalanul, mozdulatbyi, akár egy vezeklő a templom küszöbén. És bár fölötte, a nyitott ablakon, hangos szóváltás sürlin verődött ki, nem egyszer iz Anicska csengő hangját is hallotta: föl nem tekintett, meg nem mozdult volna egy világért. Azt pedig, hogy vakmerően bukkantson •<< konyhába : Isten ellen való véteknek tartotta volna. Véteknek, őrültségnek, a szentségek elleni esztelen hadjáratnak.Az órák repültek. Ha a szálas, fekete asszonynak eszébe jutott a hűségesen várakozó fiu, Anicskát kiküldötte kissé : — Eredj ki ahhoz a boldogtalanhoz. Egy-két nyájasabb szót is szólhatsz, ne gondolja, hogy semmibe se veszed. Jó fiu az nagyon, rád meg ugy néz, mintha a madonna volnál. Vonogatta gömbölyű vállát, hogy ő bizony. De a szálas, fekete asszony szigorúan nézett rá s Anicska ment. Útközbe! ugy, ahogy kisimult a kedves a 'czoskája s még mosolygott is, amikor helyet foglalt Tabacsek mellett, aki félénk zavarában szeretett volna a fold alá sülyedni. Még köszönni is elfelejtett. — Hogy van, Tabacsek ? De rég nem láttam ! imposztoroskodotí Anicska, mivel hogy utoljára tegnap este látta. — Köszönöm! Csak éldegélek! — adogatta Tabacsek egyenkint a SZÓL S ugy tett, mintha mázsás köveket emelt volna fölfelé valamely ágyoldalon. Hiszen bizony m m is könnyű felelni az ilyen hirtelen felvetett kérdésre. Huzamos hallgatás: következett, mi közben Anicska gyönyörködött lovagjának 9.J rendkívül zavarán, aki ug> tele volt érzéssel, hogy egy háromkövü malmot elhajtott volna; de ha levágják a fejét, akkor se tudott volna egyetlen gondolatot se kiszorítani az agyából. 8 pláne hogy ő kezdjen beszélni: ez a lehetetlenségnél is lehetetlenebb volt. — Milyen szép idő van. Na, mondja, Tabacsek. Egyetlen felhő sincs az égen. Akárcsak maga irta volna versben ezt a tiszta kékséget. Tabacsek szelíden mosolygott, hogy lelkének eme nagy titkát is kitalálta ez a boszorkány; a versírást. No, de felelni is kellett: — Útközben láttam egy-két felhőt. De mire ideértem, már eltűnt. — Nem ezek valamelyikén lovagolt maga'? Mert a poétáktól sok minden kitelik. Hogy feleljen földi ember erre a furfangosan kieszelt kérdésre ? Tabacsek még jobban összehúzódott, hogy elhárítson magáról minden ilyen tréfás vádat. — Ki mondta az igen tisztelt kisaszs^onynak, hogy verseket irok ? A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT csakis Fé-utca 10 sz- aSaff (közvetlen a megyeháza mellett) Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyeuiniha-sz&bókuál lehet megrendeluf. C\ÍAo\év\ve\o\Un sxa\aás^cm& é9 VA&oXt^ás \ váWo"A\éV atvgoV és sVó\oYsrácj\ YeWéV\>etv \