Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-11-17 / 46. szám

kot oda állítani, a gyomruk miatt lázongó városi polgárok elé. Ilyen bűnbaknak nevezték ki a városok vezetői a gazdaközönséget. Esztendők óta hangzik a hamis vád, hogy a drágaságnak a magyar gazdák az okai, holott bebizonyított tény, hogy a magyar gazda a világpiac áraihoz viszonyitva ma is aránylag igen olcsón adja el termékeit. A termelőket tehát nem lehet vádolni a magyar városok közélélmezésének nyomoruságaiérfr, a termelők most is minden lehetőt elkövetnek, hogy a városok fogyasztóinak siralmas helyzetén segítsenek. Évek óta folyik az akció a termelés szervezése érdekében. Évek óta tanítják a falu népét arra, hogy szervezkedjék s iparkodjék az élelmiszereket rendszeresen s nagy tömegben előállítani, ugy, amint azt a fo gyasztók igénye kívánja. E tekintetben már tudunk is számottevő sikereket felmutatni s ha a városok gyors egymá sulánban meg alakítanák az ő közélelmezési válla lataikat, amelyek célul tűzik ki, hogy a lakosság gyomrának kárára nem fognak nyerészkedni, akkor ezek a vállalatok már egész seregét találnák a szervezettermelőknek, egész seregét az élelmiszerek közvetlen beszerzési forrásainak. Itt van tehát a legfőbb ideje annak, hogy a városok vezető egyénei megmozduljanak és komoly szándékkal tegyenek valamit a közélelmezés javítása érdekében. A termelők ké szen állnak ahhoz, hogy összekötte tésbe lépjenek a városokban szervezett közélelmezési vállalatokkal. Ha azonban a termelőket továbbra is kiszolgáltatjuk a közvetitők pióca hadának, akkor a városi fogyasztók se várják a mai nyomorúságos helyzetnek jobbra fordultát. Igaz, hogy jöhetnek olyan idők, amikor a termőföld, az időjárás megembereli magát s egyik-másik élelmi szer a mostaninál jóval nagyobb mennyiségben kerül a piacra s ezáltal az valamivel olcsóbb lesz, ez azonban csakjideiglenes állapotot fog jelenteni. A fogyasztás ma oly mértékben gyarapodott meg s ezzel együtt ugy megszaporodott a közvetitők serege is, hogy az élelmiszerek olyanfajta olcsóságára, mint az a boldogabb, régmúlt időben volt, egyáltalán nem számíthatunk. De számithatunk igenis mindenfélo élelmiszer árának bizonyos mértékű csökkenésére, ha megrövidítjük azt az utat, amit az illető élelmiszernek meg kell tennie, míg a termelőtől a fogyasztóig eljut. Ennek az útnak a megcsinálása azonban most már korántsem a gazdák, a termelők feladata, ők a feieutat már elvégezték, a másik felét a városok vezetőiuek kell kiépíteni. Csinálják meg minden városban hatósági felügyelet alatt az élelmiszereket nagyban beszerző közélelmezési vállalatot, amely mindenkor el tudja látni a piacot minden szükséges dologgal, amely megtöri a közvetítőknek mindenhol fennálló kartelljét, amelynek gondja lesz arra is, hogy a fogyasztó csakis kifogástalan minőségű élelmiszerhez jusson. Ezt a munkát a városok vezetőinek kell megcsinálni! sliól 1912. november 13. Villamostelepünk felügyelő bizottsága mult — szerdán — délután Mészáros Károly polgármester elnöklette alatt ülést tartott, amelyen a következő ügyek nyertek elintézést. Dr. Kapossy Lucián a ref. fiuinternátusban a villanyvilágítás árát mérsékelni kéri. Felügyelő bizottság a villanyvilágítás árát hwattonként 5 fillérbe állapítja meg, 1913. év január 1-től. Bottka Jenő polgári ápoldai gondnok, a villamos áram árát ugy kéri megállapítani, mint a többi városi tisztviselőnél van megállapítva. Tekintettel arra, hogy folyamodó is városi alkalmazott, amennyiben a város felügyelete és kezelése alatt lévő ápoldának gondnoka, ennek folytán ugyanazon kedvezményben részesiti, mint a többi városi tisztviselőt s a világítás árát hwattonként 4 fillérben állapítja meg, 1913. január 1-től. M. kir. pápai dohánygyár igazgatósága a folyó év végén lejáró szerződésük megújítása esetére az áram árát mérsékelni kéri. A felügyelő bizottság a szerőzdésnek 3 évre leendő megkötése mellett hajlandó a gyártási épület világítására szolgáló áram árát 7 fillérről 6 fillérre leszállítani. A gyár telep körvilágitására szolgáló áram árát pedig vagylagosan a következő módon állapítja meg : Ha a gyár 7 fillért fizet hwattonként, ugy az 500 órai égési kedvezményt megadja, ha azonban magasnak találja a 7 fllOdakünn hűvös szél fujt. Az éjjel esett s egészen lehűlt a levegő. Összegombolta a selyemmel bélelt kis kabátot. De ugy is didergett. Az izgatottságtól. Hát ilyen együgyü, poltron asszony ? Ilyen gyáva ? Fél. De hát tuiajdonképpeu mitől ? Az ura hetek óta van távol s még nem is jön haza. Éppen ma irta: Maradok még. talán egy hétig, lehet, hogy tovább ; a vidék gyönyörű, a levegő használ, dolgozom itt is sokat. Legyetek jók ; a kis Bébé, meg te is. Isten óvjon a veszélytől. Ezt irta, hát nincs mitől tartani. Senki meg nem tudja. Nem is gyanakodna, ha látná is valaki. Orvoshoz csak mehet. Ha nem is a háziorvos, de orvos és hátha ő hirtelen rosszul lenne ? Nincs mitől tartani. Egész nyugodt lehet. De azért még mindig reszketett. Nagy nehezen tudott csak magához térni. Akkor meg már melege lett. Amig ő rá gondolt. A simogató, meleg nézésű szemeire, az erős két karjára, puha, dus hajára. Már vágyott utána, már ott szeretett volna lenni. Mellette a karjaiban. Milyen boldogság is lesz az. Az első igazán boldog órája. Mennyit várt erre ! Mennyit álmodott erről. Ha nem is egészen igy, de ki tehet róla, ha másképpen valóra nem válhat ? Eh ! hat igy sem vétek; joga van ehhez. Egyetlen boldog órát csak ő is kierőszakolhat a sorstól. Egyetlen órájával csak ő is rendelkezik. A többi úgyis elég unalmas, szürke. De ez azután annál szebb lesz ; ragyogó, fényes, meleg, boldog óra. Gyönyörűség — édes, bűbájos, el nem képzelt boldogság. Most már nem bán semmit, nem riad vissza sommitől; a szennytől sem, a portól sem, ami rátapad. Nem törődik semmivel, mert vágyik erre az órára lelkének minden álmával, a szive dobbanásával, forró, égető szerelmével. Most már le nem mond róla, ha az életébe kerülne is, ha a pusztulása lenne is — nem, nem mond le most már; akarja, akarja! Szinte lehunyta a szemét a gondolat gyönyörűségére. Valami kellemetlen zajra riadt fel. Meg kellett állnia. Egy kis fehér koporsót vittek el előtte. Aranyos kereszttel, csipkés szemfedővel. Valami idegen ember. Sohase látta. De szomorú volt és mintha a szeme [nedves is lett volna. Szegény ember! Szerette volna feléje nyújtani a kezét és azt mondani neki : — Sajnálom, jó ember, igen nagy lehet a fájdalma; a legnagyobb, ami szülőt érhet. De nem szólt semmit. Tovább ment. De olyan különösen érezte magát. Szédült a feje s mintha mindig előtte vitték volna a kis koporsót. Folyton látta, akármerre nézett. Csak azt látta. Az aranykeresztet, csipkés kis szemfedőt. S egyszer, egy pil lanatra, mintha fel is nyílt volna; bepillantott s csaknem fölsikoltott A sápadt arcú, lehunyt szemű, kis halott egészen olyan volt, mint az ő kis fia. Az ö egyetlen, beteg, kis fia. Bébé, a nagy kékszemű, szőke haja, mosolygó kis fiacskája. Egyszerre elhomályosult a szeme ; nem látott. Megállt, mig egy kicsit magához tért. Azután elindult. De reszketett a lába, alig bírt menni. Es a ki

s koporsó megint eléje került. Előtte vitték. Majd hirtelen, 1 mintha megfordultak volna s visszafelé vitI ték, gyorsan, visszafelé. Az ő utcájuk felé. Be is kanyarodott, egyenesen arra. Megállt, ugy nézte. Talán éppen hozzájuk, az ő kis fiának. Már nem is látja, ott, a nagy ház előtt egyszerre csak eltűnt. Megy, megy fel a lépcsőkön, a gyerekszobába. Ott fekszik a Bébé, a kis fehér ágyon, mozdulatlanul mereven. Az ő égyetlen, édes kis fia. Futni kezd hazafelé. Utána néznek; észre sem veszi, szólnak is hozzá; oda sem hallgat. Csak fut, fut, félrecsúszik a kalapja, kibomlik a haja. A kis fia ágyánál valósággal összeesett. A dada jött be, a jó öreg Zsuzsó, a második anyja, az vigasztalja; a régi cselédek bizalmaskodó hangján : — Ne busuljon, szivem, keljen fel, angyalkám, jól van már a gyerek. Mig odajárt a városba, itt volt az orvos s azt mondta, nincs már baj; egy hét múlva fel is kelhet. Akkor tért magához. Körlünézett. Nini, itthon van. Itt, a Bébé mellett, aki nyugodtan alszik. Jobban van. Nem is lesz most már semmi baja. Meggyógyul — ő ápolja, el nem mozdul az ágya mellől. Az éjjeli szekrényen az antik bronz óra ütni kezd. Az asszony gépiesen számolja: egy kettő-öt-hat. — Hat óra I Egy pillanat alatt eszébe jut minden — minden. Lehajol és megcsókolja a kis fia kezét.