Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.
1912-11-17 / 46. szám
szédos iskola közül (Veszprémben volt az 1911/12. tanév végén 112 növendék három osztályban ; Szombathelyen 178 növendék, öt osztályban ; Győrött 211 növendék, hat osztályban). Nekünk tehát nem lehet kivánni még egy felső kereskedelmi iskolát vármegyénkbe az államtól, mikor egy már van s ez, viszonylag, nem eléggé népes. Marad tehát a községi jellegű, államsegéllyel. De ha államsegélyre számítunk, nem szahhatjuk meg tetszésünk zerint, t. i. a fentartási költségekhez vi zonyítva .a tandijat. Egy miniszteri rendelet u. i s SS 10 0 koronában állapítja meg a tandíj maximumát azon felső kereskedelmi iskolákban, melyek államsegélyre tartanak számot. Csakugyan 100 K a tandíj Veszprémben, Szom bathelyen ; de már Győrben 160 kor. Hogy a min. rendeletet nem tartják be, — lehet; Győrben is van 160 korona tandíj mellett évi 12.000 K államsegély. Ez hiba ; nem kellett volna meghozni a rendeletet, ha nem lehet betartani; vagy érvényesíteni kell, ha nincs eltörölve. Törvényszegésre nem építhetünk iskolát. Tisztában kell lennünk, hogy 100 K-nál nagyobb tandíjat nem szedhetünk, ha államsegélyre számítunk. Most nézzük, fenntartható-e igy az iskola ? Az államsegélyes, községi jellegű felső kereskedelmi iskolák évi átlagos fenntartási költsége 64.155 kor. (az 1911. statisztikai évkönyv szerint), mely összegnek fedezete 56% tandíj, 19% államsegély, 1% egyéb jövedelem ' -rrnrÉT Tifi ii i a • mi n i íi mm w nfniiw ii n iiiijiiiíl llii-ju!iiu_lij Amikor valóra váltak a sejtések, szomorú, vigasztalan valósággá. Férjhez ment, mint sok más leány ; szerelem nélkül. Csak azért, mert kényszeritették a körülmények. Szegény volt, a házassága megmentette a gondoktól, nélkülözéstől. Sokáig küzdött ellene. Végigjárt egy kálváriát: állást akart. Dolgozni akart a két gyönge, fehér kezével. Biztatták — de csak ennyi volt minden. Hát éhen csak nem pusztulhat. Elkeseredett, daczos lett. Hát jöjjön, aminek jönnie kell! Nem bánja. Az élethez csak neki is van joga. Fiatal, szép, egészséges. Hát ha nem dolgozhat, majd kényelemben fog élni. Igy is csak jó lesz. Ha már nem lehet másként. Hát legyen így. Akkor még nem gondolt arra, hogy a fiatalságának, a szivének s a vérének is vannak jogai. Erős, hatalmas jogok. S érvényesíteni is fogja. Igy keli majd. Nem lehet másként. Akkor erről még fogalma sem volt. És később sem soká; amig azt az embert meg nem látta. Azt a férfit, aki talán semmivel sem volt különb a többi férfinál, de ő a lelkében oltárt emelt neki. A bálványa lett; áldozatul adta neki a lelke minden álmát, hófehér, ragyogó, tiszta álmát. Később a szive is és 24°/ 0 községi forrás, vagyis a 64.155 K évi átlagos kiadásnak majdnem V 41, körülbelül 16.000 koronát kellene községi jövedelmekből fedeznünk, föltéve, hogy megkapjuk a maximális államsegélyt, évi 12.000 K-t s megint föltéve, hogy szedjük a maximális tandijat, 100 koronát. Meglátjuk az előadói tervezetből, hogy a megszabott keret kitöltése menynyibe kerül s aztán még egyszer fonto lóra vesszük, szükség van e egyáltalában Pápán a sablonos typusu felső ke reskedelmi iskolára, vagy ha már áldozni szándékunk, nem állithatnánk e föl olyan speciális typusu szakiskolát, melynek nem kellene tartani az elnéptelenedéstől ? A városi tanács javaslata ezt a kérdést megoldottnak veszi, pedig nem az ; elhatározta ugyanis, hogy felállítja, községi jellegűnek, államsegéllyel a f. kereskedelmi iskolát s aztán kérdi meg a szakembereket, hogy legyen e ilyen iskola? Én pedig ismétlem, a mit két hét előtt mondottam, hogy intenzív mező gazdasági, ipari termelés nélkül nincs számottevő kereskedelem; ennélfogva önkényes dolog erőltetni a felső kereskedelmi iskolát, mikor sorvad földmíves iskolánk, egy év előtt fojtották meg a felső épitöipariskolát. Teszik, a mit nem kellene s elmulasztják, a mit meg kellene tenni. Sarudy György. Városok közélelrr.ezése. Ha akadna olyan fórum, amely felelőségre tudná vonni a magyar városok vezetőit, hogy mit tettek eddig a közélelmezés javítása érdekében, mit tettek a drágaság leküzdésére : bizony nagyon szomorú dolgok sültlének ki, a legtöbb városi hatóság, amelynek kötelessége volna a polgárok anyagi helyzetének a ja. vitása, éppen ezen a téren feledkezett | meg kötelezettségeiről. Vájjon melyik városban jött létre hatósági közreműködés mellett élelmiszerbeszerző vállalat ? Talán egyikben sem. Ami városaink könyörtelenül kiszolgáltatják a lakosságot a közvetítők haszonra éhes seregének. Tekintsünk csak körül, vájjon hol látunk legnagyobb szaporodást? Nem e azok körében, a kik közzé ékelik magukat a termelő és fogyasztó közé s ugy teremtenek maguknak uri egzisztenciát, hogy kihasználják egyiknek is másiknak is a kényelmességét és mindkettő fáradságos munkájának a hasznából lecsípnek egy-egy jókora darabot. Vájjon ezek ellen az üzelmek ellen melyik város hatósága tett valamit ? Egyik sem, hanem e helyett behunyott szemmel hagyja nőni a bajt, hagyja szaporodni a nyomorúságot s legfeljebb a maga bőrének fedezetére iparkodik ártatlan bünbaraam beledobbant. Aztán megszólaltak az érzékei is. Követelőztek. Egészen beteggé tették. Az első gondolat a bűnre majd „megőrjítette. Nem 1 Soha ! Meghal inkább, Ő, a tiszta, a hófehér; akinek az ajakát nem érintette férfiajak, az uráén kívül, ő, aki annyira irtózik a szennytől, visszariad a bűntől, ő, akit az édesanyja csak a jóra intett. Nem, nem, soha, soha ! De jöttek a forró órák, a mámoros perczek, amikor egy pillanatra egymáshoz ért a kezük s vérhullám futott át az arcán, egybefonódott a tekintetük s elállt a szívverése, jöttek a kísértések; a férfi halállal fenyegetődzött: nem élhet nélküle. Könyörgött neki forró, fuldokló hangon : legyen az övé, mert szereti leküzdhetetlen, vad vágyakozással, a lelke kinos sóvárgásával, csak egyszer, egyetlenegyszer forrjon Össze az ajkuk, kell, hogy ő is megismerje a boldogságot. Az ura, az a hideg, zord ember sohasem férkőzött a lelkéhez, meg sem próbálta. Az csak a tudománynak él, a dermesztő, fagyos, rideg számoknak. A tudós professzor el is hanyagolja, ne törődjék vele. Sohasem szerette, hát mi köti hozzá ? A kötelesség ? A konvenciók? Ne áldozza fel érte a fiatalságát, ne mondjon le ezért a boldogságáról. Ezt irta tegnap : Ha igazán szeretsz, el kell hozzám jönnöd; nem várhatok tovább. Minden gondolatom, minden érzésem a tiéd, meghalok nélküled. Adj nekem az életedből egy órát, egy röpke kis órát, ha igazán szeretsz. Ha megtagadod: utána dobom az én hiábavaló, nyomorult életemet. Ezt irta. Valaki a lépcsőn felfelé jött. Az aszszony összerázkódott. Körülnézett; mióta állhat itt? Éa miért? Hová is akart menni? És miért nem ment el? Miért? Hirtelen eszébe jutott minden. Valamelyik szobában az óra ütött. Kihallatszott a folyosóra. Idegesen számolta: egy -- kettő — hárpm — négy — öt óra T Öt óra már. Egy félórája van még; félhatra Ígérte. Sietnie kell, mert gyalog akar menni s elég messzire van. Meg is indul — de hát a kis fia? El sem búcsúzott tőle, most jut az eszébe; csak egy pillantással, csak egy röpke csókkal, de igy el nem mehet. Hát visszaforduljon? Vissza, csak egy perezre, — de nem, mégsem, — sokáig maradna, el találna késni — és akkor — akkor . . . Attól a jó Isten mentsen meg I Ki tudja, mi lenne ? Örökre vége mindennek ! Megindult s csaknem futva ment je a lépcsőkön. Habig kalapok, angol átmeneti kabátok, esőernyők, kesztyűk, angol kocsi takarók, Borsaiíno, Pichler, Gyukits és Társa kalapokban nagy qi i A uri divat különlegességek választék. OlraUSZ JcílO üzlete Györ, Baross-ut 30. Telefon szám 555.
